Hát tegnap megmondom őszintén már olyan szinten fáradt voltam, hogy nem volt erőm nekiülni blogolni, így ez mára maradt, mint ahogy a hátsó lökhárító felszerelése is.

ELső körben az előző nap lecsiszolt felületeket lekezeltem koranttal, hogy elejét vegyem a rozsda továbbterjedésének.

Majd eztán szépen betapasztottam az átrohadt részeket, nem gondoltátok hogy úgy hagyom?

Erre a célra van nagyon fasza kis bitumenes szalagom:

A javításig legalább a víz nem megy be. Lánggal szépen rá kell melegíteni, alvázvédőzés után még csak nem is feltűnő.

Majd egy jó félórányi szívás után a szórópisztollyal, (el volt dugulva) végre sikerült leköpködni az egészet. (szó szerint)

A csövek környékét direkt hagytam ki, mert ott még nagyon jól áll a cucc, és nincs is alárohadva, ellenben nem akarom magam nettó szivatni egy esetleges eljövendő szerelés alkalmával.

Mikor ez elkészült, fogtam a maradék üregvédő sprét, és némi fáradt olajjal összekeverve szépen végigprüszköltem vele az összes váznyúlványt, és kereszttartót. Az ért így, mert az ennyi idős belül dzsuvás/rozsdás helyeken jellemzően az üregvédő már nem áll meg magában, az olaj viszont mindenhová bekúszik, és mint tudjuk, az egyik legjobb vízlepergető anyag.

Innentől már elvileg semmi érdemlegesnek nem kellett volna történnie, jött három segítőm, vissza borítottuk bakokra az autót, és szépen leengedtem talpra, írhatnám, de ez közel sem így történt. :)

Első körben szépen kilőtte maga alól az egyik tuskót, és ráesett hátul az emelési pontra, lehasítva egy jókora darabot a tuskóból. Itt egy kicsit meggyűrte a frissen feltett küszöb élét, bár ezt két kalapácssuhintással el lehet intézni, elöl meg a kerék ráesett egy másik tuskóra, de mivel az autó még elég ferdén állt, és a tuskó sarkára esett, így szépen lehúzta a gumit a felniről annyira, hogy jelentősebb mennyiségű levegő távozhasson belőle. Na ott egy pillanatra szívrohamot kaptam, hogy szétcseszte az új gumit, de hálistennek később kiderült, hogy mégsem.

Majd mindezek után pedig egy sima kerékcserés emelésnél fogta magát az autó, és nemes egyszerűséggel leborult az emelőről. Ott kaptam másodjára szívrohamot, mikor hallottam koppanni a vadíúj meriva tárcsát a betonon....

Na most hogy a tyúk volt előbb vagy a tojás, azt nem tudom, de erős a gyanúm hogy az emelő adta meg magát elsőnek, jártam már így egy másik ugyanilyen gyári emelővel is. Szegény ritka fos és instabil egy konstrukció, legszívesebben felkötném aki ezt kitalálta. Igazából lehet megártott szegénynek ez az egynapnyi oldaltállás, és kicsit megszédült, azért nem bírt talpon maradni. :)

Mindezek után már csak a teljesen üres üzemanyag rendszerrel, és az ennek feltöltésére szánt motorindítási kísérletek folyományaként lemerülő akksival kellett megküzdenem, hogy végre hazamehessek vele.

Ekkor még hátsó lökös nélkül.
Egyrészt ennyi szívás után tök sötétben már a hóhérnak volt kedve még azzal is vacakolni, amúgy meg ha már úgyis le volt szedve, akkor legalább ma kicseréltem a másikra, amiről nem hiányzott egy fül sem, és az alja se volt elszakadva, csak a fényezett betétet kellett rajta megcseréljem. Plusz kiütöttem a tartónál azt a pici horpadást, amit Szegeden a hátulról lepattanó 406-os okozott, és ami miatt az egész lökös csálén állt. Igazából aki nem tudta nem vette észre, de engem zavart. Így már végre legalább a hátulja vonalban van. (az elejéhez is el van téve a gyári zártszelvény és bajuszlemez, azám! :D)

Így ennyi kedves törődés és ápolás után, még a mai nap zárásaként azért hazafelé menet kilőtte a lambdaszondát, csak hogy nehogy unatkozzam. Kezd hisztis lenni. Hiába, a kor sokaknak megárt. :)