Napi Vuki

Igazából nem is tudom hol kezdjem, de azt hiszem, az egész a Peti hibája...

Valahol ott kezdődik a történet, hogy 2020-ban mialatt a Vectrás csapat épp Gyulán wellnesselt, és egy azóta is ismeretlen személy "némi" alkohol kíséretében végiglocsolta a tetőt az esti vacsorájával, a Peti Senatora elszenvedett egy kisebb fénysérülést, minek folytán -csak úgy Starkosan- másnapra született is hozzá egy donor.

Mivel nem sokra rá gyorsan összekovidoztam magam, -így biztosítva kontaktszemélyként a kellő szabadidőt a helyreállításhoz, /csakis a jó szándék vezérelt, eskü/- az autó Peti jóvóltából majdnem olyan tempóban újult meg, mint ahogy korábban leamortizálódott. A maradékot ezt követően néhány random Vectra társaságában, lelkes környezetvédők módjára újrahasznosítottuk. (értsd, elbontottuk a picsába :D)

Így jutottunk el odáig, hogy ott volt egy komplett "fölösleges" futómű, egy -állítólag- sperrdifivel, amely alkatrészek kiváló kiegészítőnek bizonyultak a másik örrökkétartó projectemhez, a rekordhoz. Addig-addig alkudoztunk rá, hogy végül abban maradtunk hogy ez mégsem sperr, úgyhogy nem köttetett meg az üzlet. (fail No.1)

Telt múlt az idő, már nem emléxem melyikünk találta, de kiköpött az arckönyv egy hirdetést, 2.6 dual ram (ezekből mindegyik sperres gyárilag) Omega, papírok nélkül, mindjárt itt a szomszédos Győrben, röpke 200km-re. (Gyuláig még 140 :D )
Petivel fel is kerekedtünk megszakérteni, kifizettem az eladót, s 1-2 hónappal később már mentünk is érte Laci haverommal.

A terv sikerült, de igazából megint megvettem egy "komplett" autót, amiből kb csak a fele alkatrész kellett, s a szállítás gyakorlatilag az autó árával megegyező összeget tett ki. Gyorsan sietve elbontottam, nekem ugye csak a futómű, hajtáslánc (motor nélkül), meg a padlólemez hátsó fele kellett a majdani plasztikai beavatkozáshoz. A többitől viszont meg kellett szabadulni, a lemezárút a jeletősen magas vasoxid tartalma ellenére igen szívesen vette át a mélytelep (tudjátok, mert ott mélyen vannak az árak-Mzoli után szabadon) a többi sallangot rátaksáltam Róóóóbert cimborámra, aki a korábbi villámosok mellé beújított azóta egy Omegát és az ajándék alkatrészekért cserébe lelkesen szponzorálta a hazautat, s végül pedig maradt az egészből egy motor, amiről semmit nem tudtam, csak annyit, hogy kurvarégóta áll, de egy kis benzin, villany és megy.

Már csak el kellett adni. Viszonylag drágán hirdettem meg először, mert ugyan nem ez a legkeresettebb motor a kategóriájában, de úgy gondoltam, ha valakinek pont egy ilyen feküdt ki az autójában, annak minden pénzt megér. Na meg úgy voltam vele, hogy így legalább van miből alkudni, s ha az autó árát visszahozza, akkor én már jól jártam.

S itt jött képbe újra Peti. Róla azt kell tudni, hogy egy mélygarázsban dolgozik, ahol, hát, hogy is mondjam, viszonylag kevés autós ember fordul meg, és ritkán elegyednek beszélgetésbe az autókról, pláne mikor épp minitalit rendeznek egy átlagos munkanapon. :D "vegyé' vékétezret, mer'az ritka!"

Itt ismerték meg hanta Mantaboyt, akit egy jóképességű 6 hengeres, papíros Mantával áldott meg a sors, meg a haverját, RiCSárdot, akit meg hogy-hogy nem, egy motorhibás (is) 2.6-os Omegával.... (fail No.2) Na és akkor innen indult a lavina.....

Az elején, még gyanútlanul megörültem, hogy végre van vevő, a pénzem sem áll majd benne, és a hely is felszabadul. Én kis naiv...
Megvolt az első pár telefonhívás, megalkudtunk, megbeszéltük hogy majd fizukor megkapom az árát, de addig is felviszem magammal, mert épp otthon voltam, addig meg eláll Petiéknél a garázsban. Telt-múlt az idő, közben megkaptam a digitális valutát, aztán egyszer csak hív a Ricsi. Felvázolta, hogy hát ő  izé, meg hozé, de hogy amúgy azt a motort még ki is kéne cserélni...

Ajjaj, problémás ügyfél, gondoltam magamban, mondjuk már ki van fizetve, mi baj történhet. (híres utolsó mondatok) Azért biztos ami biztos, csekkoltam már kivel is bizniszelek, sose lehet tudni, hát felcsaptam az arckönyvet, majd néztem nagyokat hogy ki ez a Neo-Scooter fejű punk? Gondolhatjátok, sok minden átfutott a fejemen.
Húztuk halasztottuk a dolgot, mindenki intézte a mindennapos kis ügyes bajos dolgait, mígnem aztán rendesen beütött a tél, nagyon nem volt már kintszerelős idő. Persze a Ricsi rágta a fülemet folyton, én meg mondtam hogy alapvetően semmi akadálya a dolognak, de öreg vagyok én már bohócnak, legyenek szívesek intézni egy zárt, befűthető helyet, mert én télvíz idején ilyesminek már magamnak se állok neki, nemhogy másnak. Csináltam _már _épp _elég _hasonlót _korábban. Nem volt egyszerű művelet, de nagy nehezen csak sikerült leszervezni a helyet, erős pozitívuma, hogy közel volt mindenkihez, a műhely-Ricsi-Én bermuda háromszög egy 30km-es körön belül volt. Mondtam a srácoknak hogy két napos a rendezvény, mert ismeretlen az autó, a motor is régóta áll, szóval bármi benézhet, jobb ráhagyással dolgozni, illetve praktikus lenne már péntek este odajuttatni az autót, hogy az se a hasznos időből vegyen el. Persze, minden le lesz zsírozva, autó ott lesz, előkészítve, lebontják addig amit kell, azzal se legyen munka, lelkesek voltak. Én biztosítottam a szaktudást, gyakorlatot, meg a cég szponzorálásában a motoremelő zsiráfot (nem kecske, ééértem?!) a többit a fiúk, ez volt a deal.
Valamikor az ominózus hétvége előtt 1-2 nappal kibukott, hogy nincs mivel áthúzni az autót, szóval ebben is segítenem kellene. Egy kimondottan (szokásosan) sűrű héten ennek nem annyira örültem, de kis szervezéssel megoldottuk, mondtam, pénteken meló után érkezem, kötélrevesszük, aztán le is van tudva a dolog, legfeljebb ma sem alszunk. >)
A megbeszéltek szerint meg is érkeztem a tett színhelyére este 8kor (első személyes találkozásunk), de nem egészen az a látvány fogadott amire számítottam. Autó még az udvarban, rendszám sehol, nem pont úgy festett az egész mint aki épp indulni készül. ;)
Sebaj, riadót fújtam, haladjunk haladjunk, nem érünk rá kérem, persze még világítást is varázsolni kellett, meg indexet, a féklámpa legalább működött. XD Nagy nehezen kitoltuk az autót az udvarból (utána már nem fáztunk) mire kiderült hogy.....

A műhelyt a srácok 3. haverja szervezte, az egyszerűség kedvéért hívjuk Daninak. Szóval Dani (állítólag) megbeszélte hetekkel korábban a főnökével, hogy az adott hétvégén használhatjuk a műhelyt, s előző este diszkréten elhelyezhetjük a finoman tájbaolvadó, félig belét ontott gépállatot a ház előtt. Szóval kiderült, hogy Dani nem éri el a főnökét a megbeszéltek ellenére, így meg azért csak nem indulunk neki a vak világnak. Teltek a hosszú percek, majd órák, mi meg közben inkább bevonultunk a házba teázni, meg kiolvadni, hátha megkapjuk még a felszállási engedélyt. Talán 10 óra körül lehetett, mire nagy nehezen sikerült felvenni a fonalat, s kiderült, hogy amúgy szombaton otthon sincsenek, szóval csak vasárnap tudjuk használni a helyet.


A hírt kitörő örömmel fogadtuk mindannyian. A háttérben megszólalt egy lágyan búgó női hang: "újratervezés".

Mit volt mit tenni, toltuk a projectet egy nappal. Szombaton végül különösebb zökkenők nélkül sikerült elhúzni az autót, jöhetett az érdemi munka. Reggel 8-ra hirdettem gyülekezőt, hogy ha már buktunk egy komplett napot, akkor legalább azt a maradék kevés időt ne baszogjuk el, ezt többé kevésbé sikerült is tartani, bár hétvégéhez mérten ez nekem már az extrém korán kategória.
Itt már végre látszólag vártak minket, tárt kapuk fogadtak. Behatoltunk a 'zojjektumba, ahol is találtunk egy öreg nénét (csókolom, jó reggelt, stb) meg egy bajor 6 hengerest a garázsban. Utóbbi eltávolítása után végre nekiláthattunk a dolgunknak, bár ezt megelőzte némi közjáték a házigazda nejével, mint utóbb kiderült ő is otthon volt (erről nem tudtunk) s némileg zokonvette hogy bejön 3 idegen, aztán még köszönni se sikerül (teljesen jogosan), szegény Mantaboy járt a legrosszabbul,ő állt a legközelebb. :D Később a konfliktot Ricsi lekezelte sűrű elnézések közepette, némi táblás édesség kíséretében. Persze a "műhely" az ígéretekkel ellentétben nagyon nem volt fűthető, ami a sztori eddigi alakulását tekintve annyira már nem volt meglepő, de innen már nem volt visszaút.

Kezdődhetett a bontás. A srácok korábban elég jól körbebontották a motort, ügyesen a kezem alá dolgoztak, kissé túlzásba is estek, bár ez szerencsére nem befolyásolt semmit a későbbiekben. Kb két óra alatt kint is volt a régi, nagyobb fennakadások nélkül. Természetesen itt is benézett némi évjáratkülönbség, szóval lehetett átkábelezni, meg ha már van miből választani, megnéztük a kuplung, lendkerék állapotát is, mégiscsak a jobbat kéne betenni. Azt amúgy tudtátok hogy a kettőstömegű lendkerék nem új találmány? Az Opel már 30 évvel ezelőtt valamiért úgy érezte hogy ki kell baszni az emberekkel. (bár ez még nem a 150 ezrenként széthulló zselés átok)

Az egyszerűség (haha, kis naiv) kedvéért csak a motort vettük ki, váltó maradt a helyén. Egy darabig... Szépen átszereltem amit kellett a régiről az új motorra, lehetett visszatenni a motort. A soros 6 hengeres nem éppen arra van tervezve hogy fölfelé, váltó nélkül legyen szerelve, de ha ügyes az ember, éppen elfér. Szépen vissza is talált a bakokra, viszonylag könnyen rácsúszott a váltóra is, ám az utolsó fél-egy centin megállt. Mászhattam vissza az aknába, hogy alulról próbáljam meg a helyére bírni a váltót, de csak nem akart. Gondoltam hogy nincsenek teljesen vonalban, így hát megpróbáltam a váltót is fellazítani a helyén, hátha könnyebben összetalálnak, de sajnos ez sem vezetett eredményre. Hosszmotoroknál szinte kivétel nélkül belelóg a váltó nyelestengelye a motor főtengelyébe, ahol egy kis tűgörgős kosár vezeti meg a végét. Ha a kuplungtárcsa korábban nem pontosan középre került fel, akkor ez az apró szögeltérés már nem engedi hogy összecsússzanak. Gyanúm kezdett a nikkelezett szemmértékkel, ám ennek ellenére valószínűleg mégsem teljesen központosan felhelyezett kuplungtárcsára terelődni. Mit volt mit tenni, innen mégis a váltót egyszerűbb levenni, bár ezt erősen igyekeztem elkerülni, mind a hidrós kuplung, mind az idő szűke miatt. Eddigre már Mantaboy lett a jobb kezem, mert a kettő kevés volt, Ricsi pedig fentről navigálta az autót, meg a zsiráfot, ugyanis az akna sokkal rövidebb volt mint az autó, szóval az "elfér az autó és a zsiráf" meg a "le tudunk menni az aknába" opciók folyamatosan ütötték egymást.
Sebaj, leszedtük a váltót, nézem a kuplungot, látszólag tökéletesen középen van. Megpróbáljuk újra feltenni, újra elakad az utolsó pár centin. Megint le. Szétszedem a kuplungot, nézem külön a tárcsát, könnyen felmegy a nyelestengelyre, nem akad. Újra összerak, váltó megint feltesz, megint elakad. 'zzzanyád3.14csáját... Replay. Még mindig nem jó. Újabb kör. Kuplung ismét leszerel, már kínomban a megvezető tűgörgő átmérőjét vizsgálom, mondván más a manuális, meg az automata, aztán persze rájövök hogy hülye vagyok, mert a donor is manuális volt. Szóval nem ez a hiba. Úgy a negyven sokadik váltó le-fel után már kezdte elönteni a testemet a szeretet, eszembe is jutott egy kedves kis dal:

Bár mindig mondogattam a tanulóknak is, hogy ha valamit erőltetni kell, akkor valamit nem jól csinálnak, álljanak meg, gondolják át, kezdjék újra, a végén már a kalapács is előkerült. Persze az sem segített. Úgy körülbelül a százhuzonvalahanyadik alkalommal újból lebontottam a kuplungot, s elkezdtem nézegetni tüzetesebben. Egészen addig a pontig, a kuplungtárcsát egyszer sem próbáltam fel magában a lendkerékre. Mert ugye hogy rakja össze az ember a kuplungot? Hozzáfogja a nyomószerkezethez, és együtt felteszi a lendkerékre, majd pozícionálja a tárcsát a lazán meghúzott csavarok alatt. Külön nem szoktuk nézegetni a lendkerékhez. De ebben a pillanatban észrevettem hogy a tárcsa megakad az egyik szegecs fején, ami a lendkereket fogja össze.

Ekkor hasított belém a felismerés, a kuplungtárcsát kétféleképpen is fel lehet tenni, azonban nyilván csak az egyik irányban lesz jó.
Kínomban itt már hisztérikus röhögés tört rám, hogy hogy lehetek ennyire hülye, de persze erre is van magyarázat. Általánosságban elmondható, hogy egy normális autónál, a lendkerék nagyjából sík, és a kuplungtárcsában vannak a csillapítórugók, ennek megfelelően a tárcsának van egy "kilógó" oldala, ami kivétel nélkül mindig a váltó  felé áll, tehát szépen beleillik a nyomószerkezetbe, valahogy így:
(középen a narancssárga agyrész)

Ezzel szemben a konkrét autónál a kettőstömegű lendkerék miatt a kuplungtárcsa gyakorlatilag teljesen sík, egyedül az agyrész asszimetrikus, ami egyébként teljesen jól elfér a tányérrugó közepén is, ami nyilván nem a helyes irány, mert így elakad benne a kinyomócsapágy. Szóval a hétköznapokban megszokotthoz képest pont fordítva kell felszerelni.
Hogy, hogy nem, a jó irányban felszerelve azonnal összecuppant minden, mindössze röpke 3 órát vett igénybe ez a kis káromkodási továbbképzés. Ezen nüansznyi, ám de jelentős hibán túllendülve igazából már alig volt hátra más, mint mindent összerakni, visszakötni a kardánt, a kipufogót, minden olyat amit a földön állva már nemigen lehet megoldani, plusz ugye haza is kellett tudni vontatni az autót, tehát a teljes készreszerelés esélytelen volt. Ez volt olyan 6-fél7 felé este, s persze még a régi motort is el kellett vinni, otthon kitenni, stb. csak hogy egyszerű, és könnyed zárása legyen a napnak. Aznap se kellett különösebben altatni, de hát végülis a foglalkozás elérte célját, a többit már ők is meg tudják oldani...

Ám itt még nincs vége.

Az előzményekből fakadóan mondjuk számíthattam volna rá, hogy a folytatás sem lesz zökkenőmentes. A következő napokban a fiukák nekiláttak összelapátolni a maradékot, ám nem jutottak túl messze, jött a telefon, az önindító egyszer működött, aztán soha többet. Meló után irány újra omegát szerelni. Kezdjük szépen sorban. Gyújtás ráad, semmi hang, visszajelzők fél fénnyel mennek, kivéve a check control, az világít rendesen, relé furán berreg a jobb lábtérben. Első kör, másik akksi, sarkok, saruk, csatlakozók korróziómentesítése, eredmény változatlan. Nézem közelebbről az önindítót, mindjárt rögtön a kezembe is maradt az 50es pont vezetéke, de a problémát nem ez okozta. Kiderült, hogy a tápkábel 8-as anyája épp csak kézzel volt rákapatva (a pár héttel későbbi Rába túrán tapasztaltak alapján jó, hogy nem olvadt le semmi). Ott egy picit már csúnyábban néztem a srácokra. Csavar meghúz, eredmény ugyanaz. Egyre furcsább anomáliákat kezdett művelni az autó, indítási próbálkozásra továbbra sem csinált semmit az önindító, ellenben kattogott az ac relé, holott semmi összeköttetés nincs köztük. Egyre kevésbé értettem hogy mi történik, kínomban kiszereltem az önindítót, hogy úgy nézzem meg, amúgy működik-e, aminek viszont úgy kellett lennie, hiszen eddig semmi baja nem volt. Semmi gond, végülis házon testel, az meg elég korrodált volt, mind az önindítón, mind a blokkon, hát itt is kapott egy kis tisztítást. Motor vissza a helyére, dobpergés... ééééésss az eredmény ugyanaz. Semmi. Addig matattam a motortérben, hogy egyszer csak teljesen véletlenül beleakadtam az akkumlátorról a motorra tartó vastag fő testkábel végébe ami -ki nem találnátok- laza volt... A csavar ugyan meg lett húzva, csak az nem tűnt fel senkinek, hogy 2x hosszabb a kelleténél, tehát a sarut egyáltalán nem szorította le, az a hülye áram meg ekkora ellenálláson nem talál keresztül.
Ebben a pillanatban kezdtem el erős késztetést érezni arra, amit úgy hívnak hogy "hirtelen felindulásból elkövetett többszörös súlyos testi sértés" csak nem tudtam eldönteni melyikükkel kezdjem. XD (itt is már olyan este 10 felé lehetett)
Újabb próba, dobpergéééés, éééééés csodák csodája, működik. Elsőre rögtön le is fulladt, ami természetes a megbontott üzemanyarendszer miatt, másodikra már pöcc röff. Épp csak egy 20mp-ig járt, mivel még se hűtés se semmi bekötve, így le is állítottuk, az első életjelek rendben, mindössze a hidrotőkék csattogtak eszméletlenül, ami korábban viszont nem volt. Fél perc múlva Mantaboy beközli hogy "amúgy ideköpött vagy fél liter olajat". Na igen, sokat befolyásol az olajzási rendszer működöképességén ha mondjuk nem hiányzik belőle az olajhűtő.... de úgy érzem ez már tényleg csak egy apró malőr a nagy egészben. Pár nappal később már jöttek is az első videók a szépen duruzsoló motorról.

És ha valaki azt hinné, itt a vége, annak majdnem igaza van, ám hogy igazán jó legyen a lezárás, pár nappal az ominózus események után, mikor elmeséltem Petinek az egész sztorit az esti sör mellett, közölte hogy "de hát az sperres!"

Hm... mikor is volt az utolsó poszt? Ja igen, jó régen, de az is csak arra volt elég hogy az ujjaim még éppen csak ne rozsdásodjanak be teljesen. Valami mindig hiányzott, bár téma lett volna bőven. Igen, meg is van, az ihlet, annak voltam híján, de most visszatért. Azt nem mondom hogy megint rendszeresen lesznek posztok, de ez most kijött. -írtam ezeket a sorokat nem is tudom, hónapokkal ezelőtt, aztán persze közben jött egy covid, meg miegyéb, úgyhogy az egész elveszett a süllyesztőben.....

A környezetem valamilyen rejtélyes okból kifolyólag, hajlamos engem, mint Opel fanatikus azonosítani, bár lehet, hogy ehhez nagyban hozzájárul hogy az átlagosan a tulajdonomban levő ilyen márkájú járművek száma erősen konvergál a 4 fölé... Ki tudja... Anyám őszinte és mély "hülye vagy te fiam" tekintettel az arcán nyugtázta, mikor ebbéli meggyőződését igyekeztem egyszerű tagadással cáfolni. De mint tudjuk, a függőség első jele a tagadás...
Mindezen túl, én sosem tartottam magam csak márkafanatikusnak, egyszerűen ezt dobta a gép, hogy ilyen autók vesznek körül, én magamra mindig is általános autóbuziként tekintettem. Olyanok vannak a bakancslistámon mint a 67-es, 4 ajtós, keretnélküli ablakos Chevy Impala az Odaátból, vagy az 1970-es Dodge Charger a Halálos Iramban-ból, az utolsó klasszikus  léghűtéses Porsche 911 993, az eredeti, katonai AM General HMMWV, (tudom, semmi értelme, de kb 5 évesen megláttam a tv-ben az öbölháború idején, és beakadt), illetve, /csak hogy legyen egy kis kontraszt/ egy épített, Fiat motoros, leültetett, széles lemezfelnis, twingo/corsa/polo rongytetős, szigorúan 3 ajtós Zastava Mediteran, amit felénk sose forgalmaztak, de legalább amit igen, abból is alig maradt már, csak hogy egyszerű legyen beszerezni...

Szóval igen, szeretem az Opeleket, mert bár legtöbbje tucatautó, de tud élményt nyújtani, olyan mint a Lego, és fillérekből fenntartható hosszú-hosszú éveken át. A miénk pont 18 (úgy tűnik vagy számolni nem tudok, vagy rohadt gyorsan eltelt pár év a poszt elkezdése óta, de inkább is-is...) 21 éve érkezett, amit aztán megörököltem. De egészen addig...

Kezdésnek én is a jó öreg klasszikus, körlámpás Zsiguliba születtem bele, ami, mint tudjuk, gyakorlatilag egy erősen kelet-európaizált Fiat 124, csak más futóművel, más fékekkel, teljesen más motorral, stb, szóval olyan mint a galamb meg a veréb; ugyanolyan, csak teljesen más. De azért az olasz gének, valahol mélyen, azok azért ott voltak benne!
Ezt követte 7 éves koromban egy Fiat Regata, zöld üvegek, elektromos ablak elöl, központi zár, igazi űrtechnika volt a Zsiga után. Sajnos miután a Vectra érkezését követően eladtuk, gyorsan össze is törték, sajnáltuk. Hozzá képest erős visszalépés volt az Opel, se központi zár, pláne villanyablak, az össz extrája kimerült az elektromos motoros antennában, és a manuális tetőablakban, bár az utóbbi kettő azért erősen megtolta fölfelé a menőségi faktort, de a többi megszokott extra a mindennapokban feltűnően hiányzott. Szóval rá egy évre jött egy Tempra kombi, ebben is volt tetőablak, illetve minden más is, ami a korábbi Fiatban. Szóval erősen vacilláltunk hogy végül is melyik maradjon, ezt addig sikerült húzni, míg végül a Fiat nagyapáméknál kötött ki, úgyhogy családilag nem maradtunk Fiat nélkül. Közel húsz évvel később, persze az az autó is nálam landolt, szóval itt már meg is dőlt az Opel fanatikus teória.
Azt hiszem, hogy ezen előzmények tekintetében borítékolható, hogy talán már időben be lettem oltva az olasz autók iránt, bármennyire nem látszott ez a későbbiekben.

Mindezen bevezetőt csak azért eresztettem ilyen bő lére, hogy a tisztelt olvasó értse, miért fogok állandóan a Vectrához hasonlítgatni, hiszen majd két évtizede, s megszámlálhatatlan km-óta tekerem a kormányát (azóta lett még 3 a családban) pedig azon kívül is vezettem 100 meg 100 autót, de azokat nem ilyen sokáig. Illetve azért is, hogy lássátok, valahol mélyen azért kódolva volt az az olaszautó szeretet. :)

 Szóval az úgy volt....

...hogy van nekem ez a cimborám, aki pont olyan hülye mint én, és neki is bekattant hogy a családi Vectrát, amiben felnőtt, azt márpedig meg kell menteni, szóval kisebb ázsiai országok éves bevételét beleborítva helyre is állította, csakhogy súlyosbítva azt ami amúgy is, ő ezt több évnyi tulaj nyakára járás, és egy szabad szemmel is jól látható összegért való visszavásárlás után tudta csak megtenni, nekem elég volt elhozni az autót apámtól...

Szóval hogy ő közben évekig Alfázott, és most is pont van neki egy melósnak használt, súlyosan extra minimál költségvetésből fenntartott, saját bevallása szerint is eléggé leütött, szóval határozottan nem megkímélt 156-osa, amit aljas és galád módon felajánlott nekem használatra, mondván úgyis csak áll szegény mióta megkapta a céges autót, nekem meg pont kapóra jött a Vectra (ultrarohadtkurvalassan) készülő alvázvédelme miatt. (Nem, ne is tagadd, valld be hogy feltett szándékod volt megfertőzni vele! :D ;) )

Szóval eddig tartott az eredeti poszt szövege,ami ezután következik, már frissen került hozzá, úgyhogy az eredeti ihlet sincs már meg, ahogy az autó sem azóta, de ne szaladjunk ennyire előre.

Mikor elkezdtem írni a posztot eredetileg, bennem volt egy tök jó ihlet, komplett bekezdésnyi szövegek, de érthető módon ez azóta elszállt, csak nagyjából az érzés maradt meg utána, de most már csak azért is befejezem, becsületből, na meg szegény Jvt megérdemel egy mementót.

Szóval kaptam kölcsön egy Alfát, egészen pontosan egy 2003-as, belső faceliftes 156sw-t, 1.9 8v jtd motorral, eredetileg valaha volt 115le, ami némi chips fogyasztás után olyan 150 környékén lehetett, legalábbis a 16 szelepes erősebbik tesójával eléggé egyet ment, meg talán egy picit jobban, a benne található világ összes kilómétere ellenére. Bár addigra már munkámból fakadóan az utóbbi ~30 év európai típusainak igen széles skáláját vezethettem, (a teljesség igénye nélkül csak néhány példa: 4 sebességes Ford Sierra, Swift2 Sport, MB 190e 2.3 cosworth, tuningolt Audi RS6 (c6), Bmw x6 e71 v8 hybrid, a legalapabb Bmw x3 e83 3.0d manuál váltóval, 50e km-t futott egyes swift, -nem, nem a kocka, az nálunk nem létezett, nem, a szürkeimport nem számit!- full alap felszereltséggel, meg az összes hétköznapi közlekedőedény) mégis az Alfa teljesen új dimenziókat nyitott. Főleg annak ellenére hogy "dízel", amit pedig sosem néztem sokba, hisz felénk az autó benzinnel működik, a dízel teherautóba való. Aztán persze kiderült hogy az Alfa nem dízel, hanem JTD, és ez egy nagyon fontos különbség, hiába megy mindkettő gázolajjal. Most ebbe mélyebben nem mennék bele, legyen elég annyi, hogy "a JTD az a magasnyomású, közvetlen befecskendezésű, turbós benzinmotor, amibe gázolajat kell tankolni". Aki érti érti, aki nem, annak meg hiába magyarázom. ;) Sokféle dízelt vezettem korábban, és ez nagyon nem az a karakter.

Ugye mielőtt szétszedtem, a Vectra is már a 150 lóerős motorral ment, de azért a kettő nagyon nem ugyanaz, már csak a turbó miatt sem, természetesen. Az a közvetlenség, az a vehemencia, az "olasz virtus" amivel az Alfa bármikor meglódult egy-egy kövérebb gázadásra, azt az Opel sosem tudta, és soha nem is fogja, ő másban jó. Az az élet, ami az olasz autókban van, -legyen az akár csak egy 1.3-as Fiorino - még a legsportosabb, és nagyon erős németekből is hiányzik. Aki vezette már mindkettőt, az most valószínűleg erősen bólogat. Egy magamfajta tőzsgyökeres autóbuzernek, akinek az autó nemcsak egy a-ból b-be közlekedőedény, az ilyesmi minden pénzt megér, pláne hogy személy szerint az a fajta hülye vagyok, aki, mivel a mindennapokban töltjük a legtöbb időt az autóban, olyankor is szeret élvezkedni, nem pedig csak ünnepnapokon. És ebben az Alfa futóműve rendkívül jó partner.
Összességében egy egészen egyszerű, -elöl dupla keresztlengőkaros, hátul mcphaerson,- ugyanakkor zseniálisan hangolt futóművet pakoltak alá, ami ugyan nem nagyon csípi a magyar útviszonyokat, de még erősen megviselt állapotban is meglepően jól tartja úton az autót. S bár 2-3x annyi szilent, lengőkar, miegyéb van benne mint a Vectrában, ha nem pont egyszerre döglik ki az egész (ami leginkább user error lehet) akkor még nem is kerül sokba a fenntartása. Picit más hozzáállást igényel a karbantartása, mint a faék egyszerűségű, épp ezért pont olyan buta Opelé, de minimálisan kér több törődést, és meghálálja, s mivel ez az egész autó lelke, érdemes vele foglalkozni. Egy családi kombihoz képest, de meg úgy nettó is irtózatosan jól kanyarodik, nagy tempónál is stabil, még az olcsó Taurus 4 évszakos gumikkal sem igen akadt ellenfél a kanyarokban, általában a többi közlekedő ingerküszöbe messze a 156 képességei alatt van.

Ám mindennek a kezességnek ára van. A kormány közvetlen, 2.5-t!!! fordul faltól falig,(a Vectra szervóval 3.5, anélkül meg 4.5, az két teljes fordulat különbség!!!) ami természetesen azt eredményezi (meg hát a futóműgeometria) hogy a szűk fordulókat nem szereti, a fordulóköre közelít egy Ikaruséhoz. Ennek megfelelően az Alfával kizárólag tolatva parkolunk. Már csak azért is mert az orra olyan alacsony, mint más autónak ültetve. (hozzá is kellett szoktassam magam, hogy ezzel nem lehet tökön babon átmenni padlógázzal, mint az Opellal, cserébe ez meg 180-nál sem akar leesni az útról) S ha már tolatás, meg kellett tanulni vele érzésre tolatni, ugyanis a rendkívül formás, szép áramvonalas, azonban aprócska tükreiben igazából lófaszt se látni hátra, a Vectrához képest legalábbis. Padka mellé, ill. szűk helyekre állva mindig állítgatni kell a tükröt, különben tuti padkázza az ember a felnit, már csak azért is, mert a Vecihez képest sokkal nagyobbat terpeszt. A széle kb ugyanott van,csak ez nem húzza maga alá a lábait, inkább olyan mint egy szumóbirkózó.

Amivel egész végig nem tudtam megbarátkozni, és folyamatosan kiidegelt, (lévén sokat cuccolok) az a kívülről nyithatatlan csomagtérajtó, ezt ugyanis vagy a kulcson lévő gombról, vagy a vezetőülés melletti karral lehet csak nyitni. Érdekes mód a sedannál ezt megoldották, ott az emblémát kell megnyomni. Néha furák az olaszok....
És ha már csomagtér, hát, a Sportwagonban a sport rész nem véletlen. Na nem azért mert versenyautó, hanem mert teljesen feláldozták a praktikumot a design, és a vezethetőség oltárán. Hiába kombi, felhajtott ülésekkel annyi cuccot se tudtam belepakolni mint a lépcsőshátú Vectrába, de lehajtott ülésekkel is rövidebb volt a hely, mint az öreg németben. (mondjuk az ötajtós abból is pont rövidebb valamiért)

Mivel ez még "csak" belsőfaceliftes, ezért nem mondanám kifejezetten agresszívnak az ábrázatát, -a Guigaro sokkal gonoszabbul néz-, ennek ellenére igazából szinte sosem kellett levillogjak senkit, és még túlzottan gyorsan sem érkeztem meg a belső sávban közlekedőkre, mégis mindig szépen nyílt az út előttem, és mindenki kisorolt, elengedett. Még ebben az ütött-kopott, leharcolt, többszörösen újraélesztett állapotában is volt valami tekintélye, ami a villámost sosem illette meg. Nem volt olyan alfás aki ne köszönt volna vissza, akármennyire is megviselt volt szegény. Merthogy a magyarországi alfások mindig köszönnek egymásnak, ami amúgy valami ritka felemelő érzés. Apró kis dolog, de igazán fel tudja dobni az ember napját, mert tényleg úgy érzi hogy egy közösséghez tartozik, nem pedig csak a sok azonos márkát vezetők egyike.

Szokásomhoz híven nem bírtam ki hogy ne nyúljak ehhez is hozzá, bár csak élvezkedős közlekedőedénynek jött eredetileg, ugyanis időközben melót és ezzel együtt lakhelyet is váltottam. Felköltöztem a nagyfaluba.
A terv az volt, hogy mivel gyors, s azzal a tempóval a Vectránál kevesebbet eszik, így majd ezzel fogok ingázni a főváros és Gyula között. Ám mivel aki ismer az tudja, hogy MINDIG viszek magammal valamit, a szűk helykínálat, valamint a céges puttonyos privát elérhetősége, illetve hogy a tervezettnél sokkal ritkábban volt időm hazajárni, parkolópályára tette.
Lassan haladó félkész pénztemetőm meg már volt 3, úgyhogy végül pár kisebb-nagyobb kitérő után végül elváltak útjaink, s bár a jövője egy ideig kérdőjeles volt, végül más fejezi be helyettem, s a film forog tovább...

Húú, de rég volt már blog...tavaly óta nem írtam semmit. :D Talán időszerű újra felvenni a fonalat. A hülye facebook valahogy mindig elviszi az irányt. Este, vagy épp menet közben gyors feldobálom a képeket meg a sztorit nagy vonalakban a csoportba, aztán a blogra meg már nem jut idő/energia. Mert oda le kell ülni, egyesével feldobálni a képeket, (átméretezni sokszor, amitől agyfaszt tudok kapni) megszerkeszteni az egészet... Pedig pont ezért szeretem jobban, mert nagyobb szabadságot ad, és úgy, és oda tudom beszúrni a képeket, ahová azok tartoznak, ahová én akarom. Nem mellesleg ugye bárhonnan elérhető, nem csak a közösségi oldal felhasználói látják. Sebaj, most megint (jó sok idő után) erőt vettem magamon, és leültem körmölni, de nagy dolgokra ne számítsatok, inkább csak random szerelős sztorizgatás lesz ez.

Szóóóóvalazúúúúúgyvooooolt....

Hogy én szeretem magam szívatni, de úgy rendesen ám. A nyáron ugye rendbevágtam a bíbor elejét a traktoros incidens után, (de jó, most nézem hogy a face-ről linkelt képek már megint nem látszanak) és megkapta mr. horsepowert is ideiglenesen, lévén a terv az volt, hogy ez a blokk átrepül a fehérbe, de sem a költségvetés, sem az idő, sem sok más egyéb nem adta ki végül, szóval úgy döntöttem hogy a fehér megy piacra úgy ahogy van, ebbe pedig szépen visszatranszplantáljuk (de szép szó) az erdeti, no.1 SE-t. (a saját motorja meg majd egyszercsak újjáépül valami izmosabb formában, de erről majd akkor, ha már meg is valósul) Kicsit sok lett a zárójel nem? :D

Tehát lényeg a lényeg, hogy az egész motorcserélgetős téma tök felesleges volt, de hát ez már csak ilyen. Legalább kibukott hogy a felújított XE-vel vannak bajok, (rögtön mindjárt egy hetet, és 700km-t sikerült is vele megtenni mire csapágyas lett) a másik pedig meg lett járatva 3 év állás után, az legalább köszöni szépen, jól van, xev  astrákat még fogja, szóval olyan 130-140 lovat még mindig tud(6). Hasznos hozadéka volt a dolognak, hogy mivel a futómű meg lett bontva a kisblokk/nagyblokk váltás miatt, így kibukott a törött BAL!(nem is értem hogy) oldali toronyszilent, valamint a beszerelve még hangtalan, ám kézzel megvizsgálva igen-igen elhasznált toronycsapágyak, és egyéb nyalánkságok. Előbbit gyorsan orvosoltam egy vadiúj sachs cseredarabbal, ami Dávid cimborám jóvoltából várt a beépülésre, utóbbiakat a pirosból kieső gyáriakkal pótoltam, azok még jók voltak, de persze felírtam hogy januában csere. Így esett hogy most az autó futóművében gyakorlatilag minden új, a gátlókat kivéve, de azok meg 6 évesek, és tudják a 80%-ot ezeken a remek magyar utakon, pedig nem megy keveset az autó, szóval még maradnak. De ne szaladjunk ennyire előre.

Nem tudom milyen okból kifolyólag, de 30-án vizsgás az autó, januárban, azaz holnap, szóval eddigre kellett visszakerüljön a motor, illetve a közben felfedezett hibák javítása megtörténjen. Teljes nyugalomban vágtam neki a dolognak, hiszen az autó rendben van, két éve ki lett lakatolva, (illetve a nyáron is :D ) szélvédő új, első futóműben minden (IS) új, az újonnan felkerült, picit hosszabb difis (hogy ne egye le a fejemet)  váltóba is megvettem az összes szimeringet, a nyári akció során bekerült egy jó(bb) állapotú kormánymű is, ami már nem akarja telefosni az utasteret a szervóolajjal (a régi is rendbe lesz téve, csak nem volt rá épp szabad kapacitás), tehát mindent megtettem hogy szép, száraz motortérrel, és egészséges futóművel fussunk neki a műszakinak.
Gondoltam én is naív...
Első körben a téli csúszkálások kihozták a kézifékproblémát, behúztam, úgymaradt. Elsőre a szokásos vízbefagyás és/vagy szőrösödés jelenségre gondoltam, ami azért is felháborító, mert 15-ben mikor felkerült a tárcsafék hátra, vadiúj kötelet kapott... Ennyit a minőségről manapság...
Semmi gond, van mááásik. S bár nem igazán füllött hozzá a fogam eme remek időben (ugye fedett helyem nincs szerelni, nagy szükség esetén, mint most is, bevonulok a szűk garázsba, erősen korlátozott hozzáféréssel) hozzáfogtam hogy kicseréljem/megjavítsam a kréziféket.

Konstatáltam hogy a műanyag bél megunta a benti lét(et), ezért aztán kimászott kicsit körülnézni, csak fél úton elakadt. Semmi gond, ez javítható, rendkívül szakszerűen kitéptem a g*cibe, "jóvanazúgy, nyárig kibírja" felkiáltással. (mer'ugye anélkül is működik, csak az élettartama rövidül jelentősen) Ha már ott voltam, akkor nekiláttam beállítani is a pofákat, mert egy ideje elég magasan és nagyon gyatrán fogott, de a fentebb vázolt időjárási anomáliák (sz@r az idő) és fedetlenség miatt mindig csak napolgattam a dolgot. Ekkor ért a második meglepetés, a kézifékpofák szinte vason vannak. Na mondom remek, gyors telefon, négyeze'öccá, ennyiért fékkel nem cigánykodunk, bár a fillérre kiszámolt költségvetésbe nem nagyon hiányzott a plusz kiadás. (természetesen mikor máskor fordulna az éves kgfb-je az autónak, mint január 1-el? és akkor még az év végére extra begyűjtött száguldási csekkről ne is beszéljünk)
Pár napra rá meg is jött a cucc (illetve megjött az még másnap, csak nem tudtam érte elmenni) így a következő hétvégén neki is láttam a cserének, a még mindig fasza időre való tekintettel újfent a garázsos módszerrel.
Nem is volt semmi gond, míg szét nem szedtem a baloldalt, ahol is egy rozsdásodó külső kerékcsapággyal találtam szembe magam. 'zanyád! Túrtam kicsit a szekrényben, meg is találtam egy korábbi, 1-2 hetet szolgált darabot, mondom ez jó lesz műszakira, aztán a kövi fizuból kap újat. (újabb tétel a "mit kell hamar, de majd csak ha jó idő lesz kicserélni" listán) Összeraktam, öröm, bódottá', úgy egy két napig.. Mikor aztán újból elkezdte a kötél a faszoskodást, de addigra már lett más meglepi...

Szóval szépen elcaplattam az autószerelőhöz, hogy megmérjük amit szemmel nem lehet, meg amitől tartottam is, mert a nyári szereléskor láttam hogy az egyik első gátló picit könnyezik, illetve a nem épp hozzávaló saab rugókkal nem voltam biztos a rugó/gátló összeférhetőségében. Vicces módon ezzel pont nem volt baj, ahogy az elején említettem, mindegyik 80% fölött volt, ám volt más, amire meg egyáltalán nem számítottam. Lóg a szintén BAL! (mi az isten, angolosan használták ezt az autót előttünk az első 180e km-en, vagy mi a rántott here? ) hátsó "híd" szilent. Pontosabban nem lóg, mert se nem kopogott, se nem kóválygott vele az autó, egyszerűen csak elengedte a közepét. Később a cserekor kiderült, hogy egyszerűen kirohadt a vas a gumiból, egyébként semmi baja nem lett volna.... Újabb nem várt forintok peregtek ki a zsebemből. A hétvégére tehát meg volt a program...
Szerencsémre Zoli átugrott Mezőtúrról segédkezni, nélküle szerintem még most is a kocsi alatt feküdnék.

A legjobb "választás" télen, hóban, szabad téren autót szerelni, de hát ez van. Szombat reggel elrohantam a szilentekért, a bolt csak 9kor nyit, ezért kb 10-re ott is voltam. :D Persze a legjobb kezdés a hólapátolás, meg a 3 hónapja álló, 25 centi tömör jégbefagyott fehér kiásása.(ami amúgy az elejtett benzinyomás feltermelése után, másodikra indult) Ezután meg nekiestünk mint disznó az ólajtónak. A hátuljával kezdtünk, mert pl féket légteleníteni némileg macerás egyedül, hacsak nincs az embernek 3m-es keze, vagy lába. Ugrott is ki rögtön a futómű, legalább a kézifékkötelet is újból szemügyre vehettük.

Zolibácsi szakszerűen két ütéssel kiküldte a régi gumiágyakat, még jó hogy korábban már összedobott egy kiütőt a sajátjához, amit most nagylelkűen magával is hozott. :D
Befelé már kicsit nyögvenyelősebben ment, de a nagy satu mindenre is jó, ezzel is megbirkózott, csak egy pici extra letörést kellett adni a szilentek műanyag házának, na meg persze a rozsdától kipucolni a fészkét.

CSak hogy jól haladjunk, mivel az utolsó pár centin felült a közepe, ezért még gyorsan hirtelen leszúrtam hozzá egy pogácsát, így már kényelmesen a helyére ment.

Mikor ezzel megvoltunk, felfedeztük hogy a kézikötélben maradt még  egy kis bél, így gyorsan megszabadítottuk tőle, a helyét pedig némi kenőanyaggal igyekeztünk pótolni, jelentem, azóta is hibátlan. Szépen visszapakoltunk mindent, kézifék beállít, majd kibontottuk az elejét, annyira, hogy onnan már egyedül tudjam folytatni másnap. Innen is nagy pacsi Zoltánunknak a help-ért! (H.E.L.P.-Hozz Egy Liter Pálinkát)
Természetesen itt sem ment minden zökkenőmentesen, hiába egy pár hónappal korábban volt minden megbontva. A jobboldali kormányösszekötő gömbfej az istennek sem akart kiugrani a helyéről, így azt másnap a gólyalábbal együtt vettem ki, s egy kivágott darab vastagfalú cső segítségével szépen kipréseltem a satuval. (később kép update erről) Ekkor felfedeztem hogy az amúgy hibátlan rúdvégen ki van szakadva a gumiharang. (ja, ami amúgy a bal féltengelycsuklón is ki volt, ezt a váltó rendbetételekor orvosoltam)

Mikor aztán az első este hazafelé indultunk, a fehér nagyon nehezen akart beindulni, s valami különös perverzió okán épp nézegettük a motorteret, amikoris egy random gázhúzgálásra azt láttuk, hogy brutális módon szívja összefele a légszűrőgumit. Elsőnek pocokfészekre gondoltam, de ez annál durvább volt:

 Egy merő jégtömb volt az egész betét. A problémán a "jobb kéz, bal váll" technikát alkalmazva túllendülve hazatértünk, hogy aztán másnap folytatódjon a sztori.

Amikor az ember megrendeli a Sachs toronycsapágyat, és ugyanaz az INA van benne mint a gyári. :D
Innen már kisebb nagyobb nehézségek árán haladtam tovább, az egyik ilyen volt hogy a baloldali toronycsapágyat kapásból fejjel lefelé raktam be, amit persze már csak akkor vettem észre mikor a jobbnál tartottam, így szedhettem szét még egyszer. Ja igen, a legelején már megszivattam magam, mert szép akkurátusan kivittem magammal a kompresszoromat, meg a légkulcsot is, az apró probléma ott volt csupán, hogy míg nálunk az újfajta, 5 pólusú 380-as dugaljok vannak, addig nagyapámnál még a régi, 4 pólusúak... Adtunk a szarnak egy pofont, de legalább cipekedtem egy jót. Pláne hogy amúgy a kompresszor nem is akárhogy fér be a sedanba:

Szóval kézzel tekergetve a rugóösszehúzót, el is ment a délelőtt az elejére. És akkor még mindig benne volt az xe.... Estére végre eljutottam odáig, hogy üres volt a motortér, és minden ami addig nem, az vissza lett alakítva 1.6 kompatibilissé. Délután még gyorsan kértem egy nap szabit hétfőre, mert láttam hogy már nem leszek kész, azután hétfőn reggel 8tól este 7ig nyomtam tovább. Nem is a motor beszerelés volt húzós, azt csináltam már többször is, az hamar megvan, inkább a sok pucolgatás, meg apró részlet, mint a kábelköteg akkurátus rögzítése, és hasonlók. Délután 3 fele már benne volt a motor, indítható állapotban, viszonylag könnyen be is indult, aztán meg még túl jól is. Alapjárat valahol három és 4 ezer között. Nem értettem. Majd nézelődni kezdtem, mire rájöttem hogy egy hiányzó fékszervó csővel azért néminemű, aprócska falslevegőhöz juthat a motor... de csak lehet, nem biztos. :D Innentől kezdve szerencsére minden egyéb szívástól mentes volt a dolog, bár kész még így sincsen, a belsejét még össze kell lapátolnom, ugyanis ha már megvolt bontva a hűtőrendszer, gyorsan kicseréltem a gyengélkedő fűtőradiátort is, ebben az időben nem volt kedvem elmosogatni a meglévőt. Mostmár újfent lehet szaunázni az autóban. Ja, és miért szeretem a kis motort? Hát mert gyakorlatilag teljesen komplett állapotában ki, és beszerelhető:

És akkor ez egy alapvetően karbantartott, odafigyelt autó... Ez a kis kör a vizsgával együtt, több mint 100ban fog megállni. Csak hogy mennyibe is kerül egy autót fenntartani...

Asszem ezt sikerült elég bő lére ereszteni, köszi ha végigolvastad! :D

Mind a blog, mind pedig az autó szempontjából. Nem mennék bele most hosszas magyarázkodásokba, jó rég nem volt már poszt, de most van, olvassátok hát. :) 

A mai poszt is jó régen, valahol úgy másfél évvel ezelőtt kezdődik. '16 decemberében kilakatolódott a bíbor, hála a haveroknak, kicsit puritán körülmények között ugyan, de a minőségből ez semmit nem von le, egyébként is ilyen tesco gazdaságos autómentő projectnek indult a dolog. 

Minden happy volt meg hurrá, '17 januárban szépen le is vizsgázott az autó, kapott új szélvédőt is, kezdett végre összeállni, mígnem márciusban Sopronból hazafelé az utamba nem került egy traktor....

Szép munkát végzett, maradjunk annyiban hogy rendet tett... Elcsapta az egész zárhidat, a jobbos lámpát gyakorlatilag szétrobbantotta, ahogy a légszűrőházat is, a hűtő sarkát beletolta a motorba, ezért aztán hűtés híján nem is volt járóképes hosszútávon. Szerencsére egy gyors telefon a legközelebbi (azóta ex) vectrás cimbinek, aki gyorsan (olyan laza 70-80-al, egy három méteres kötélen éjjel, hát vicces volt :D ) haza is rángatott. Autó garázsba be, Vuki vonatra fel, irány haza. 

És hogy hogy is sikerült mindez? Hát, benéztem. Késésben voltam, siettem, és nem fértem bele az előzésbe. (később kiderült hogy a döglődő ac pumpa miatt nem ment elég jól az autó, amit már éreztem is korábban, ezért nem kell belemenni kiélezett helyzetekbe, mert könnyen így járunk) De azért azt sem fogja nekem senki ember fia megmagyarázni, hogy az úgy normális, hogy az osztrák traktoros a péntek délutáni ingázó csúcsban araszol 20-al az egyik legforgalmasabb főúton, a többi 15 birka meg mögötte libasorban, aki meg haladni szeretne mert nem ér rá 6-7-8 óra alatt megtenni az 500km-t, az meg előzzön ekkorákat.... Na mind1, ezt csak úgy megjegyeztem halkan. 

Öröm az ürömben, hogy a fékezés miatt orrabukó autó orra kellőképpen alacsonyra helyezkedett, midőn a traktor hátulja így szépen elkerülte a hossztartót, és pont fölötte, "csak" a lámpasort tolta be, így szerencsére a vázszerkezet mint olyan nem sérült, a torony is a helyén maradt, csak a puha részeket tépte szét, sőt, még az oly becses, immáron harmadik balesetüket túlélő hellák is megúszták ép bőrrel. 

Ezután kis szünet következett, én otthonról már a nagyapámtól átvett, irtó keveset futott temprával érkeztem vissza, a puttonyában az egyik vectrás cimbitől kapott színazonos!!! (találjál már légyszives bíborlila BÁRMIT vectrához, ja két hátsó A2-es ajtó kerestetik, köszi. :D) sárvédővel, és gépháztetővel, meg a pirosból az XE-sítés miatt kiesett kishűtővel, hogy valamilyen szinten össze tudjam lapátolni a gépet járóképesre, hiszen nyilván otthon fogom megjavíttatni, de oda a legegyszerűbben lábon jut haza. Ez is megoldódott, ideiglenesen (ja, másfél évre XD) a lámpákat power tape, a zárhidat spanifer, és hasonlók tartották a helyén. 

A törött opel húzza a másik töröttet. :D 

Szóval közben eltelt egy laza másfél év, itt van szeptember, fedett helyem nincs a javításra, januárban megint műszaki, meg amúgy is, egyre többet kellett használnom az autót, főleg éjszaka is, és mondjuk úgy, hogy a lámpák fényvetési képességei hagytak némi kívánnivalót maguk után... Úgyhogy nem volt más hátra mint előre, értelmes, és ráérő szakember a közelben nem lévén, nekiveselkedtem saját magam, bár nem ez a szakmám, de a korábbi javításhoz vásárolt co apparát, lakatos fogók, pár ellesett trükk a kasznis kollegáktól, meg jó adag önbizalom meg volt. Illetve szereztem egy don-orrt a kollegától, akitől a színazonos cuccok is jöttek. Valamiért elég feltűnő jelenség voltam a hazaúton...

Itt van egy kis folytonossági hiány... A bajuszlemezt már én húztam vissza, hogy a lámpát legalább valamennyire a helyére lehessen tenni. 

Minden IS elment, a lökhárító tartósínje teljesen hátrafordult.

Még ennyi idő után is hullottak ki csontvázak... 

Az egész doblemez, és a sárvédő rögzítő pereme összerogyott.

Ennek itt egyenesnek kellene lenni... 

Egy kis szakszerű húzatás... :) 

Ez így már majdnem jó.

A javításhoz kikerült a motor, futómű, és minden egyéb, hogy ne legyen ami tekeri a kasznit bármerre is, hisz minden ami a két váznyúlványt összeköti lekerül... 

Ellenben bekerült egy merevítés a motor helyére, hogy a nyúlványok közti távolság véletlenül se akarjon megváltozni. 

Majd bakra került, s vízszintbe. 

Majd elkezdtem darabolni. 

Lekerült róla egy kis ez-az... 

Persze akadt olyan javítanivaló is, ami nem a balesetből adódott, csak hogy ne legyen olyan unalmas a dolog:

A don-orr maradványai: 

Csupán ennyi mindent kellett cserélni a kocc miatt. Persze ez már egy nagyblokkos front, többek között a későbbi klímásítás miatt. 

Volt pár pont amit le kellett fúrni... 

Illesztgetünk... Egészen autó formája van így. 

Majdnem kész, itt még csak fogókkal összecsípve, ám "készre" szerelve:

Itt azért egy kicsit megpaskoltam a saját vállam, első munkának kiváló, gyakorlatilag minden hézag stimmelt, semmi sem volt csálé, ferde, vagy hasonló. 
Aztán persze nem sokáig tartott az öröm. A doblemez hegesztése sajnos elhúzta az egész jobb első sarkot, szóval darabolhattam újra, volt benne egy fél centi hiány. Ezt betoldva azonban már visszaállt a világ rendje, meg az én lelki békém is, mert nehezen viselem a látványt, ha nem futnak a vonalak. 

Igyekszem a lehető legkevesebb esélyt meghagyni arra, hogy bármi is vetemedhessen, mert a hézagbeállítás csak az egyik, de ha a futóműgeometria megy el emiatt, az sokkal nagyobb szívás, pláne hogy a vecin elég buta Macphaerson van elöl, épp csak az összetartás állítható. Szóval ha valami elmegy, azt nemigen lehet beállítással elcsalni. Ezért aztán az alsó kereszttartó utólag került levágásra:

Ez ugyan hibátlan volt, ám a klímásítás miatt csere, mert nem fér bele a nagy hűtő, sem a klímakondi, lévén kisblokkosból gyárilag nem létezett klímás. Egy élmény volt leszedni, főleg hogy míg lent volt a teteje, elfelejtettem kifúrkálni a később hozzáférhetetlenné váló ponthegesztéseket, ám utólag rájöttem, úgy se fértem volna hozzá, csak a felső lemez részt oldalanként 8! pötty fogja.... 
Szolgálati közlemény, vashiányosoknak erősen javallott az alulról fúrás/flexelés, mert amennyi spén hullott mindenféle testnyílásaimba szerintem egy évre el vagyok látva a kellő mennyiséggel. :D A végén már a bőrömön át diffundált a ferrum. Két hete mindennek vas íze van. :D 

Az itt látható kis trapéz fül kisblokkosnál be van hajtva, és ez is fogja a kereszttartót, a nagyblokkosé viszont így csatlakozik hozzá, tehát vissza kell hajtani, és behegeszteni, ahogy az nálam is megtörtént. 

Természetesen azért adott még egy kis plusz munkát a gép, az akksitálca alatt is szépen átrohadt, szerencsére a piros felújításából maradt vissza egy nem lyukas, alapozott példány, a doblemezen lévő hiányt pedig pótoltam a korábban jobboldalról levágott darabból, némi Frankeinstein utánérzéssel. :D 

Ez volt az eddigi elmúlt két hét munkája, délutánonként, munka után. Az előző hétvégét ellustálkodtam, és elmentem Parkoló Parádézni a fehérrel, a mai nap végre eljutottam odáig, hogy lealapozzam, vagy ahol úgy ítéltem meg, lekenjem koranttal a felületeket:

Illetve beszabtam a doblemez alsó foltját is, holnapig megszárad kívül belül, és lehet is felhegeszteni, a homokfúvóstól visszatérő kereszttartóval és ventikerettel együtt. 

Itt tartunk most, holnap a már felvázolt dolgok következnek, aztán ha minden jól megy, kedden már megy az összecsavarozás, de nem az eredeti felállásban, ugyanis ennek a régi motorját megkapja a fehér, instant motorfelújítás gyanánt, ez meg ideiglenesen, míg a saját gyári blokkja újjáépül SE-ként, kap egy kis meglepit....

Gyűrűk keresik ujjukat,
Parfümök a párjukat.
A fénykép album félig üres,
De a szívem érted repes.

Elhagytalak, hibáztam,
Tetteimet megbántam.
Megbántam már ezerszer,
De tovább küzdök ezegyszer.

Feladni én nem fogom,
Az maga a fájdalom.
Bántottalak eleget,
Most hagyd, hogy végre szeressek.

Nélkületek nem vagyok,
Minden mással felhagyok.
Tudnod kell hogy szeretlek,
Hogyha kell hát vezeklek.

Hogyha kell hát vezeklek,
Ezért kérlek bocsáss meg.
Ezért kérlek bocsáss meg,
S fogadd el a szerelmet.

Nem múlik a fájdalom,
Itt nyugszik a vállamon.
Nem bírom a hiányod,
Minden másnap piálok.

Apa lettem általad,
Boldoggá tett az a nap.
Mióta őt nem látom,
Összedőlt a világom.

Az egész valahol ott kezdődik, hogy Szabó Zoli Opel bontót akar nyitni, ezért folyton engem vegzál hogy nézzem át neki a megvásárolni kívánt gépállatot, mert hogy, hogy nem valamiért ilyenek csak Gyulán teremnek újabban. :D :P Így volt ez múlt hét szerdán is, mikor is egy masszív raktár lomtalanítás után hazatekertem Csabáról (~20km) megtekinteni a kiszemelt példányt, s rámondva a végső Ament, Zolibácsi fel is kerekedett, hogy a beígért este fél 9helyett ideérjen 9-re, miután még összeszedve a szükséges kellékeket (vízhűtő és társai, mi baj lehet) nekiindultunk a vad megszelídítésének. Röpke egy óra szerelés, és anekdotázás után kb. sikerült is elindulnunk, rögtön mindjárt eljutottunk két sarokkal arrébb, olyan 150m-re a tetthelytől, majd kisebb hosszas fejvakarás után úgy döntöttünk hogy ezek az ósdi technikák bizony nem hajlandóak kizárólag levegővel táplálkozni, el kell menni abrakér. Csak éppen mindehhez hiányzott az edényzet, szóval először azt volt szükséges beszerezni. Vissza a kiindulási pontra, (hozzám) edény magunkhoz vesz, persze, mindez a város tök átellenes oldalán mint ahol az autó állt, majd el a két sarokra levő nagy magyar 3 betűs Agip kútra, ami valamilyen teljes mértékben indokolatlan módon már zárva találtatott így hajnali fél 11-kor. Sebaj, van máááásik! Persze ez meg a 4 szögletű kerekerdő harmadik másik végén, szóval el oda, majd vissza a személygépjárműhöz, tiszta bermuda háromszög, azt se tudtuk merre vagyunk arccal. Becsorgattuk a nedűt, hogy enyhítsünk a tikkattságon, aztán csodák csodája, csak működni kezdett. Ekkor már nem várt ránk más, csak hogy hazatranszportáljanak engem. Hittem én kis naív….. Mert ekkor történt az, ami még nem volt, a ház előtt eldurrant a rettegett vízcső, ami állítólag típushiba, de az kizárt dolog mer’ én nem tudom, egyebet nem tudok mondani, kérem kapcsojja ki, nekünk még az összes gyári, és nem is mutatja jelét hogy elhalálozni kívánna. Megint indult a brainstorming hogy wtf?! és akkor most mi legyen;
-„hagyjukittagecibemajdeljövökértevonattaléshozokcsövet”

-„dehogyhagyjukhülyevagyittmaradellopjákmindmeghalunk”

Mígnem aztán megszületett a döntés, rátöltögetéssel elmegy az, hisz nem durrant szét teljesen, épp hogy csak spriccel.

Olyan 1 centis sugárban.

3 felé.

Mindenesetre a jelenlévő vontatókötelek számát egyszerű hozzáadással megnöveltük egyre, majd fél 12 után kicsivel rájuk zártam a kaput. (ők voltak kívül)

Következett a másnap (amikorra sikerült lefeküdni) letudtam egy újabb munkanapot, majd hazaérvén nagy lendülettel nekiálltam motort szerelni, este fél 10 körül sikerült is mindent elpakolni, már épp kezdtem kényelmesen tepeszkedni a kedvenc főnök fotelemben, mikor egy hirtelen ötlettől vezérelve, megkérdezem telefonon cimborámat, hogy akkor jön-e holnap dolgozóba, vagy mehetek megint egyedül. Na itt követtem el a hibát, merugyanis beközölte, hogy hát egy nagyon kedves közös ismerősünknek a hónapokkal ezelőtt belengetett kamionnyi rönkfája most fog megérkezni, bizony ám, demármoströgtönazonnal, éjszaka negyed 12-kor…. Hurrá torpedó….
Mit volt mit tenni, visszamásztam a motorra, vissza Csabára, majd vártam az érkezést.
Olyan fél 12 fele meg is jött a pakk, beállt a 40 tonnás szerelvény a ház elé, benne 50 szál kis farönkkel. Hát mondom ezért kár volt, ezt jobb napokon elviszem a vectrán tetőcsomagtartón, de hát ez van, nekiláttunk lepakolni, majd 5 perc után kellő lincshangulat kezdett kibontakozni a lakók felől, valahogy nehezen viselték eme remek időben a 15 centi átmérőjű rönk fák simogató hangját, ahogy kényelmesen elterülnek a platón.

Közben befutott cimborám, akinél mit ad isten pont volt egy tréler, hát akkor menjünk valami lakatlanabb helyre, ahol különösebb életvesztések nélkül megtörténhet az átcsoportosítás. Mindezek után, persze mindenkit haza kellett teleportálni a város legtávolabbi pontjaira, csak utána fordíthattuk a béke jelet a transporter orrán kelet felé.

Mindössze fél 2-re sikerült is hazaérni némi tápértékbevitel után a helyi élménykombinátban (non-stop). Nem, nem délután, hanem éjjel.
Súlyosbítva azt, ami amúgy is, reggel 7kor le kellett löködni a fás szárúakat a vontatmányról, mert annak 8kor már el kellett (volna) foglalni a rendeltetésszerű helyét a tulajdonosnál, Orosházán, mert 9kor meg jelenésünk volt Csabán a melódiában.
Ebből az lett hogy 8kor elkezdtük lehányni a portékát a portára, aztán a többieket többé-kevésbé menetközben kilökdösve elindultam visszavinni az ufot Oh-ra, egy laza 2 órás csúszással sikerült is beérni vele.

Ezt követően átálltam a munkaköri leírásban szereplő tevékenységre: R1-es munkatárs. Rohangáltam ide-yoda, pakoltam nem keveset, majd valami furcsa zombi módban este 8 fele sikerült hazamotorozni nagyobb volumenű közlekedési károkozás nélkül.

Ekkor már némileg voltam inkább fáradt, mint nem, úgyis mondhatnám hogy ezen események sorozata nüansznyi, ám de jelentős mértékben borította fel rúgta seggbe izomból páros lábbal acélbetétes Martens bakancsban a szenzitív kis bioritmusomat.

Ennek fényében a szombat délelőttre nem annyira nagyon emléxem, lévén volt vagy 11 óra mikor ébredtem, de valamilyen érthetetlen oknál fogva nem kifejezetten nagyon, de inkább főleg kevésbé éreztem magamban a bugit. Mindenesetre nekiláttam és körbenyaltam a Bíbort, úgy visszatekintve az elmúlt 9 évre valószínűleg soha nem volt ennyire, noha az ép elemek száma hatványozottan fordítottan arányos volt a tisztaságával. Nem baj, belülről nem látszik.
Éjjel 11-re sikerült is „végezni” vele, bár az üvegfelületek átláthatóvá tétele már másnapra maradt. Mint ahogy az 5-6 erdei köbméter fa betalicskázása is az utcáról.

Mindezek után sikerült valami 11-éjfél tájban ágyat fogni, bár ez sajnos nem jelentette azt hogy alszok is.

5órai keléssel indultunk a naffaluba, ahol kellemes 6 órán át próbálták tágítani elménk egy lebilincselő konferencia keretein belül.

NA ÉS EKKOR indultam el a Petihez, átvenni az alkatrészeket.

Meg is volt a cím, meg minden, aztán egyszercsak mikor ott voltunk, nézem hogy itt nem igazán nagyon van hol megállni, mint inkább semennyire, de nini, ott egy mélygarázs!

A meglehetősen egyedire törött orrú lila vectra lecsorog a lehajtón, majd megáll a kezelő bódé előtt.
Parkolóőr srác kibattyog, és nézi a bamba hülyegyereket, aki kamillázik mint kezdő buzi a gőzfürdőben, hogy hát ez meg itt mi a rák, és értem én hogy gőzgép, de mi hajcsa?
-Hm, parkolófiú, gondolta Ament.
-Vectrás gyerek, gondolta Peti.

Útbaigazítás után, hogy mégis mi merre, betesszük az autót, kikászálódunk, majd újból bambán nézzük hogy miért is nem történik semmi. Újabb magyarázat, autó a sötétbe el, Ament az utcára fel.
Baktalórándházatunk a megadott szám felé.
-Hm, úgy hasonlít valakire, gondolta Ament.
-Ismerős ez a vectra, gondolta Peti.
-Hová a büdös francba kerültem?!!! gondolta a vectra.

Bácsi az ajtón ki, mi be, majd konstatáljuk hogy itt bizony nincs porta, mert hogy ez az egész rohadtul egy lakóház.
Telefon elő, kék eff betűs fellapoz, „Xy kerület yxz utca 7 számnál van a mélygarázs lejárata, ha lennvagy a diszpécser irodában tudni fognak róla”
-Óóóó hogy bazdmeg! gondolta Ament
-Hol a fenében láttam ezt az autót? gondolta Peti.

Újratervezés, vissza a mélygarázsba, padon ül két srác, a parkolófiú mellettük áll. Mondom, hohó, srácok, elbasztuk, nekem ide kellett jönni, a Stark Peti hagyott itt nekem alkatrészeket.
Hatásszünet, a padon ülő srác rámutat a parkolófiúra: Stark Peti. :D
-bazzzmeeeeg. Gondolták mindketten.

Mondjuk mindezek előtt összesen a szolnoki talin találkoztunk, pedig még mentünk is egy kört a Senatorral, persze most nehezítve, mert épp rövid hajjal konferencia szalonképesítettem magam, ám könnyítésnek meg ott volt a sérült orrú vectra, azért az elég egyedi. A legjobb az egészben hogy természetesen mindkettőnknek tökéletesen felismerhető profilképe van facebookon. :D

Kedves Totalcar!

A kezdetektől olvaslak Titeket, megtetszett a pályázat, így hát gondoltam én is küldök anyagot, ám mivel épp semmi frisset nem tudok felmutatni, az az ötletem támadt, hogy megmutatom az eddigieket, hátha láttok benne(m) fantáziát.Tudom, egy egész blog nem egy konkrét pályamű, de nincs még túl sok poszt, inkább csak hosszúak. Az angolom ugyan kimerül az alapvető társalgási szintben, ám 5 év német nyelvterületen eltöltött idő alatt mint autószerelő,a szakmai németem szerintem már megüti az elvárást
A blog alapvetően autós témájú, de itt ott azért előfordul más is, csakúgy mint nálatok. A címkék segítenek eligazodni.

Kellemes olvasgatást!

Ament Attila

Na tehát.

Az utóbbi időben kicsit belevesztem a dolgaimba, meg abba, hogy folyton mindig mindenkiről és mindenről mindent tudjak. Így aztán úgy döntöttem kicsit elszakadok az online léttől, és megpróbálok több időt szánni a fontosabb dolgokra, mint család, egészség, blog írás, vagy csak simán megnézni egy sorozatot. Rengeteg sztorival tartozom már, így ennek épp itt az ideje.
Nem árt, ha az ember időben felismeri hogy túlságosan függ az internettől, meg kicsit meg is untam hogy szélmalomharcot vívok, és egy nap többször kell leírnom hogy ha az autóra hátul feltesszük a tárcsaféket a dob helyett, akkor ez így nem elég, hanem kell hozzá a nagyobb első fék, és a hozzátartozó főfékhenger is, vagy hogy a Simsonban nem ék, hanem ívesretesz van, és nem is az tartja azt a rohadt lendkereket.

Szóval most egy kis időre kikapcsolok, vége a 0-24-ben elérhetőségnek, viszont a blogon remélhetőleg nyomon követhető leszek, illetve ha valaki meg akar keresni, a telefonszámom lassan 10 éve ugyanaz, de emailt is olvasok minden nap. (gy.k. e-mail az, amit az email címemre küldesz, /a nevem fordítva/ a facebook, fórum, stb. üzenetek az NEM! e-mail) És szívesen veszem ha kommenteltek a jövőbeli blogposztok alá. (ha a fórummotor is úgy akarja, ezekről kapok értesítést. :D)

Nem mellesleg elindult Róóóbi cimborám tollából a Heti Kadett testvérblog, kicsit talán rendszeresebb, és főleg több szerelős tartalommal. Lessetek rá!

The post is under construction!

Vigyázat, ez hosszú lesz!

Először azt akartam írni kezdésnek, hogy visszatértem, de ezt nem igazán látom garantálhatónak, az elmúlt időszakot tekintve. Mert a visszatérés azt jelentené, hogy újra lesznek kisebb nagyobb rendszerességgel posztok, de momentán simán lehet hogy újabb egy éves szünet következik. Ellenben már oly rég tartozok sztorikkal, hogy muszáj volt immáron leülnöm, és megragadni a klaviatúrát. 

Azt hiszem nem kell a tőlem megszokott szintet várni, ez most inkább olyan "ülök és mesélek" jellegű dolog lesz, hosszú volt a szünet, be vagyok rozsdásodva, na. 

Szóval az úúúúgy voooolt hogy....
Mikor már minden összeállni látszott, bent az SE, bent a rövid váltó hozzá, fent egy erősebb, passzoló generátor minden szépen működött mint a doxa, akkor egy szimpla "felhívnak egy valamiért de két órás beszélgetés lesz belőle" esti beszélgetésünk során Róóóóbert cimborám egyszercsak benyögi, "te, itt egy "gsi" kadett 180ért!" .Nem mintha ilyen szinten bele akartam volna nyúlni az autóba, de azért az árával, meg a benne lévő cuccokkal (xe motor, füthető sportülések, komplett gsi fék/futómű, digit óra, plusz alkatrészek miegyéb) már átlépte az ingerküszöbömet, s elindult az autonanizálás. Mondtam is Robinak, hogy nem rossz nem rossz, meg az ára is okés, főleg hogy állítólag ki is lett kasznizva, bár nekem az alkatrészei érdekesebbek voltak, lévén ott a vectra, amit használok, és nem szándékozok eladni, valamint a feltámasztásra váró rekord is. (hogy végre ne csak a bakokra legyen feltámasztva) Így aztán megint ott lenne egy fél autónyi alkatrész, amitől nem tudok megszabadulni, de nagyon felhasználni sem, hiszen nem passzol egyik másik autómhoz sem. Viszont ha tényleg jó a kaszni, akkor meg kár lenne kidobni. (a műszaki le volt róla járva) Aztán egész éjszaka rágódtam a dolgon, meg következő nap, meg aztán még pár napig, mígnem mondom, csak felhívom már a srácot, abból még nincs semmi, ha érdeklődök. Így is történt, majd kifaggattam jól az autóról, meg hogy milyen plusz cuccokat adna hozzá, miegyéb, s kiderült, hogy megvan hozzá a gyári motor is. Ekkor csapott belém a felismerés, mint a villám, hogy a kedves ötletgazdának úgyis kaszniügyi halódásban van az astrája, és kell neki egy autó, mi van HA -és ez itt egy nagyon nagy HA volt,- ha jó az autó, és elhozzuk felesbe, nekem kell belőle pár cucc, neki meg összerakjuk gyári, legális mivoltában az autót, s mindenki jól jár, hiszen XE-ből sem lesz már több, meg aztán nem biztos hogy legközelebb lesz pénzem belevágni egy ilyen projectbe, ha másnem, eláll az a polcon egy darabig. 

Fel is hívtam az ötletemmel Róóóóbertet, hogy mit szólna ha, és megbeszéltük hogy ha még megvan, akkor elmegyek megnézni az autót, végülis abból még nincs semmi, ha megnézem. :D 
A dolog sarkalatos pontja volt, hogy a kaszni tényleg jó e, mert azt a legdrágább javítani, s az astrának is pont ez volt a baja, az összes többi meg minden van otthon, a maradékot csak összelegózzuk valahogy. 

A következő héten már ott is feküdtem Szegeden a kadett alatt, s vizsgáltam a törődés nyomait, szerencsére (?:D) nem kellett csalódnom, az autó tényleg olyan állapotban volt mint amilyennek mondták. (műszakilag oké, de sokat kell vele foglalkozni hogy szép is legyen) Meghallgattuk a motort, hidegen, szépen indult, nem füstölt, nem zajongott, műszaki híján a háztömb körül mentünk egy rövid próbakort, azt a kis kasznit repítette ez a motor. 

Ezt a próbakört előzeseten rengeteg internetes kutatómunka, faggatózás előzte meg, mert egy 100 lovas 1.6osból átülve, főleg egy könnyű kasznival, csalóka lehet a motor ereje annak, aki még sosem ült benne, ezért megkérdeztem az okosabbakat, mert nem akartam szemetet venni. Külön köszönet ezúton is Reddish kollegának az opelfórumról, tőle kaptam a legtöbb infót. 

Az alábbi videó tanúsága szerint végül nem is volt rossz vétel:

Valós 150-ről ötödikben padló

Itt már a vectrában, de ne szaladjunk ennyire előre. 

Arra persze számítottam, hogy egy 20 éves "sportos" motor nem lesz 100%-on, de hál istennek komoly gond nem adódott vele a későbbiekben sem. 

Körülbelül két hét múlva Robi már ment is az autóért, csomagtartójában a gyári motorral, s az egyéb pót-, és átépítéshez szükséges pótalkatrészekkel. (két motoros kadett, hehe :D ) 

Ezután ismét néhány hét várakozás, míg haza tudtam menni az ünnepekre, az év végi szabimra. 
Mindeközben bátyámnak valahogy sikerült hengerfejessé tenni, a korábban már SE-síteni kezdett motorját, így nem is volt kérdés, mi lesz a sorsa az én autómból kikerülő, "feleslegessé" váló SE motornak. 
Azt hiszem az elején nem teljesen gondoltuk át, mennyi meló is 4 motor átszerelése a tél közepén, még ha van is akna, függesztő, és lego technikájú Opelekről van szó. (azért ebben is nagyot tévedtünk, mint utóbb kiderült)

Az elmélet a következő volt: Bátyám SZ-je helyett betesszük az enyémből az SE-t, az enyémbe betesszük az SE helyett az XE-t a kadettból, a kadettba pedig az XE helyett az NV-t. 

A mechanikai beépítésnek gyakorlatilag nem volt semmilyen különösebb akadálya, a felfogatási pontok mindenhol megegyeznek, csak az xe-hez kellett egy db másik tartóbak, lévén a kis és nagyblokké nem egyforma, és a kadetté meg tök más mint a vectra. A legegyszerűbb, elméletben, az SE áttelepítése volt, hiszen ott minden adott volt egy teljesen azonos, működő autóból. Azért aztán a kábeleknél itt se volt plug&play a dolog, mert hiába forrasztottam én át annó gondosan a motorköteg csatlakozóját vectra félére (ugye a motor egy astrából származott) az bátyáménál pont a fordítottja volt az enyémnek, lévén az övé A2, az enyém A1. Szóval lehetett megint forrasztgatni, illetve át kellett szerelni a nagyobb, 3bar-os benzinpumpát is. 

Na de a többi! Kipufogó, vízcsövek, segédberendezések... Volt olyan pillanat mikor azt hittem sosem érünk a végére. 

Kezdésnek számba vettük a buktatókat, illetve a még szükséges alkatrészeket. 

Bátyám autójánál a fentebb vázolt dolgok álltak fent, ez viszonylag egyszerű volt, nem volt különösebb alkatrészigénye.. Az enyémnél már adódtak feladatok. Kezdésképp a nagyobb motorhoz másfajta féltengelyek tartoznak, így emiatt cserélni kellett a komplett gólyalábakat, hogy a kerékagyak passzoljanak a féltengelyekhez, ilyenkor szerencse, ha az embernek van otthon két autónyi bontott cucca, mert így a komplett gólyalábakat rugóstul mindenestül át tudtuk építeni, a korábban elbontott kétezres automatából. Sajnos a félelmem beigazolódott, miszerint a sokkal nehezebb automataváltó miatt erősebb rugók kicsit magasra emelték az autó elejét a hátuljához képest, bár ehhez hozzátett az ellágyult hátsó rugó, és a később felfedezett beszakadt hátsó "rugótornyok". Szintén jól jött (volna) az ebből származó, nagyobb hűtő, ami bár csak fél éves volt mikor a donor autó elbontásra került, a közben padláson töltött nyár hatására elöregedtek a tömítései, és ereszteni kezdett, így végül kénytelen voltam beszerezni egy vadiújat. Itt jött a játék a vízcsövekkel, meg a kiegyenlítő tartállyal, mert természetesen a kadettban azok sem egyformák a vectráéval, valamint az elbontott kétezres 8 szelepes mivolta miatt abból sem passzolt minden, de csak sikerült összehozni. Cserélni kellett a gázbowdent is, mert az XE-nek másfajta van mint a kb összes többi motornak ami ezekben az Opelekben volt. De ez kapóra jött a kadettből. A következő hatalmas szívás a kipufogórendszer összehozása volt, részben mert az én rendszerem komplett (a katalizátort kivéve) átkerült bátyáméra az SE-vel együtt, egyrészt mert bátyámén már kinyílt a hátsó dob

másrészt az XE-nek amúgy is egy kicsit nagyobb kémény kell. A probléma ott volt, hogy az SZ-n a katalizátor motor felöli csatlakozása nem stimmel sehogy sem azzal, amit betettünk, plusz ugye nekem annó a barbár kipufogós behegesztett a tűzkarika helyére egy flexicsövet, amit itt rövid úton kivágtunk a fenébe, szóval volt hegeszteni való bőven. Aztán az XE-n a kadettban is száműzték ezt az elemet, ott nemes egyszerűséggel az egész rendszer egy darabba volt összehegesztve. A kadettra is legózni kellett valamit, bár ahhoz kaptunk donor csövet, ami kadetté, de karbis motor is megint tök más volt mint az XE, nekem meg a maradékból kellett valamit összehozni, s tűzkarika sem maradt már, később meg is lett a böjtje. 

Kezdő kipufogós legó készlet. :D

Mindezek mellé, szintén volt némi forrasztani való, mert bár az XE eredetileg egy calibrából (ami ugye alapjaiban vectra) került át a kadettba, sajnos a motorköteg kasznira csatlakozó része itt is levágásra került, így lehetett megint visszalakítani,

Talán ezzel volt a legtöbb meló.
A kadettnál szintén fennállt a futómű átszerelésének réme a kisblokk-nagyblokk különbség miatt, de ezt végül rövidre zártuk egy titkos tippel, beszereztünk egy pár dízel féltengelyt, azon ugyanis a belső rész kisblokkoshoz passzol, a külső viszont a nagyhoz. :) Ugyan a vectrából át tudtuk volna tenni a komplett kis gólyalábakat, de már így is December 25-e volt, és két helyről szereztük be a két db féltengelyt is, s a három autóból még csak egy volt kész, egy szétszedve, a harmadikról meg épp lejárt az útvonalengedély. 
Szintén sokat játszottunk a vízcsövekkel, mert abból sajnos nem álltak rendelkezésre az eredeti darabok, plusz a hűtő sem a sajátja volt az autónak, így aztán volt mit keresgélni mire összehoztuk, lévén a karbis blokkon egészen máshogy futnak mint a jelen lévők közül bármi máson. 

Szóval kezdtük az egészet azzal, hogy használhatatlanná tettük az én autómat, és kiszereltük belőle az Se-t, kitoltuk az utcára, S rögtön mindjárt be is toltuk bátyámét, hogy azt csak egyszer kelljen tologatni.

A kiszerelt SZ s a kipufogóhalom egy része

Lóg az SE befelé

Szerencsére a három autóval tudtunk úgy sakkozni, hogy mindig legyen egy működőképes, eleddig a kadettal jártunk. Azért itt sem volt plug&play a dolog, mert bátyámé szervós, míg az enyém nem, így szíjtárcsát, feszítőt, generátort, miegyebet kellett átszerelni az SZ-ről az SE-re, valamint sajnos nem úsztuk meg a motor váltó szétválasztását sem, mert az SZ-n egy fél éves kuplung volt, így azt már csak meghagytuk, ha már van. 
Ezt, és a korábban felvázolt apróbb szivatásokat leszámítva (nem nagy meglepetés) ezután csak eltekertük a slusszkulcsot, és kész. Visszcsavaroztuk a motorháztetőt, s már volt is mivel járnunk, következhetett a kadett, hiszen abból egy motor ki, egy be, s már mindjárt új év, Robi meg már másfél hete nálunk van. 

Az igazat megvallva ettől féltünk a legjobban, hiszen a saját motorja már 2 éve áll, s ki tudja milyen állapotban van. Nagy levegőt vettünk, kikaptuk az Xe-t, s reméltük a legjobbakat.

Motorilag ezzel volt a legtöbb dolgunk, mert a másik kettő működő autóból lett kivéve, ezt meg még csak nem is hallottuk járni, ugyanakkor értelemszerűen kapott új olajat, vezérlést, stb, az sem két perces munka, valamint szinte minden le volt szedve róla, kuplung, szíjtárcsa, generátor, stb. 

A kuplungja ráadásul nem is volt túl fényes állapotban, gondoltuk sebaj, ott van az, ami az se-ből kijött, abban még benne van jópár tízezer km, tegyük fel azt. Ekkor tapasztaltuk meg, amit soha nem gondoltam volna, hogy létező dolog. Ugyanis az egy dolog, hogy a váltó nem fért fel a nagyobb átmérőjű lendkerékre, volt kéznél hozzávaló váltónk, feltettük volna azt. Azonban maga a blokköntvény, kisebb volt ott, ahol az önindító ül, így nem hagyva más választást, végül a saját kuplungja/lendkereke került fel. Nem akartunk hinni a szemünknek. (lévén ez a blokk az alapja az 1.6nak is, sőt, némelyik új kori 1.8nak, a mai napig gyártásban van, s ezen kívül semmilyen más különbség nincs a blokköntvényben) Itt úgy kellett a hiányzó speciális hetes, finom menetű csavarokat pótolnunk a meglévő készletből, ám korai volt az öröm, mert ezek meg beleértek a blokkba. Rövidebbre köszörültük őket, problem solved. 

Ezután következett a generátor probléma, ami ugyan megvolt, de a tartó konzolja hiányzott. Sebaj, van itthon belőle elég, feltettünk egyet, igen ám, de a szíjtárcsa síkja nem esett egy vonalba a főtengelyével, így hát aztán feltettük az SE-ről lekerült, és feleslegessé vált, jeladós ékszíjtárcsát, ami pont annyival esik kijjebb, hogy már egyenesen futott a szíj. 

Végre valahára kezdett úgy tűnni hogy összeáll a motor. 
Ezután várt még ránk egy jó adag kábelezés, mert az XE beépítése miatt szinte minden át lett variálva, elvagdosva, végül aztán ide is kerítettünk inkább egy bontott köteget, a megbízhatóság céljából. 

A levett szelepdeknin keresztül fellocsoltuk a motort olajjal, (két év alatt minden lefolyik az aljára, szárazon nem akartuk forgatni) kézzel jópárszor átforgattuk a motort, majd önindítóval is, hogy addig töltődjenek meg a tőkék olajjal, míg nincs terhelés a motoron. Ezután összedugtunk mindent, bekötöttük a benzincsöveket, s vártuk a csodát. Vajon mit művel egy karbis motor, ami két éve áll, s még csak átforgatva sem volt? 

Első próba, teker teker, szikra van, de semmi. 
Második, sokadik, látjuk hogy száraz minden, nem kap benzint. Belocsoltunk neki egy keveset, hátha csak nem kapta még fel, ugyanis a motoron elhelyezett, veztengely által mozgatott mechanikus benzinpumpa rohadt nehezen kapja fel a benzint, és ezen még kézipumpa sincs mint a Ladákon. Próbálkoztunk a csőbe beöntéssel is, hogy ne levegőt szívjon, de semmi. 
Beöntés után röffent kettőt, de majdnem lelőtte a karbit a helyéről. Gyanús volt hogy nincs helyén a gyújtás. Nosza gyorsan elő a stroboszkóp, levillogtuk, helyére dugtuk a 180°-al elrakott gyertyakábeleket, s láss csodát, beöntéssel ugyan, de már jelét adta hogy élni akar. Addig addig, mígnem kiszedtük a küszöb alá szerelt óriási benzinszűrőt, ami az XE-hez szintén ide felszerelt elektromos AC-hez tartozott, s egyszercsak pöcc röff. Kótogott egy fél percig, meg persze a nem rádugott vákuumcsövek miatti fals levegőtől pörgött mint a hülye, de szépen, egyenletesen, mindenféle zörejtől mentesen JÁRT. Nem akartuk elhinni. Gyorsan egy újabb próba, szintén indul. Nyugtával dícsérd a napot, ezek után összeraktunk minden mást, bekötöttük a vizet, kicsit később állítottunk a karbin, és onnanstól kezdve az autó működött. 

Persze a hazaindulás után 20 perccel Robi hívott, hogy tolja ki magából a vizet, de ezt aztán egy rögtönzött légtelenítéssel, és kiegyenlítő kupak cserével orvosoltuk is, Azóta se nem melegedett, se nem nyomott ki magából vizet, leszámítva azt a pár csőcsatlakozást ahol kicsit eresztett. Az egyetlen maradó, s még azóta is orvoslásra váró probléma, a néha néha megcsúszó kuplung, de erre volt egy sejtésünk hogy így lesz. 

The post is under construction!

Szerintem mindenki ismeri az említett mondat folytatását.

Néha már én is úgy érzem magam, mint az idézett vadász a viccben.

Az opelfórumosok már ismerik az előzményeket, amivel nem untatnék most senkit (értsd: semi kedvem újból leírni :D) legyen elég annyi, hogy tudtam a hibáról, számítottam rá hogy bekövetkezik, de lévén hétvégén hirtelen nem tudok leeszközölni egy váltócserét, így amolyan Csernusosan bevállaltam, aztán imádkoztam hogy kibírja míg hazamegyek szabira. Ez jelentett 2x500+3x140 km-t,

És akkor most lássuk, hogyan is készül a 4 sebességes opel váltó! :D

Először is, kell hozzá egy félig széthulott ötös váltó, ami egyszer már beragadt ötödikben, egy megfelelő parkoló, ahova a leejtő, s a lendület jótékony hatása képpen be tudunk gurulni a tűző napra, illetve vagy 10-15 percnyi jómagyar szitkozódás.

Ezután pakoljuk ki a szépen berendezett szerszámokat a csomagtartóból, emeljük fel az autót, s szereljük le a bal első kereket. Kutassunk fél órát bármi után, amibe a váltóból kicsorgó pár deci olajat fel tudjuk fogni, mert hát azért mégsem vagyunk parasztok (itt elnézést a földművelő parasztoktól), hogy csak úgy szétfolyassuk a parkolóban, majd miután az egyetlen lehetőséget (a frissen vásárolt táborozáshoz, evésre szánt edényt) elvetettük, nyissuk ki a ruszki krovakészlet fedelét, hadd follyon abba a zolaj, úgyis kell egy kis kenés a szerszámoknak.
Ezután szereljük le a váltófedelet, majd konstatáljuk, hogy a legutóbbi egy harmad ív többi része, ami leszakadt a nyeles tengely végéről, mostmár teljes körön elvált eredeti helyétől, s még a zégergyűrű is két darabba lényegült át, természetesen precízen beékelődve a kapcsolóvillához, mint legutóbb.
Lévén az ötödik fogaskerekét már semi nem tartja a helyén, így jobb a békesség alapon próbáljuk meg azt lefeszegetni a tengelyről, majd miután rájöttünk, hogy ez a kapcsolóvilla, és mszinkrongyűrű páros miatt nem fog menni, fogjuk meg a nagy lapos csavarhúzónkat, és törjük az egészet le a gecibe, ennek már úgyis mindegy. :D (lévén a drága európai gyártó, európába szánt modelljében AMERIKAI szabvány csavarok vannak, amit nem tud az ember hétköznapi szerszámokkal kiszerelni.)
Ha mindez megvan, már csak egyetlen zégergyűrű választ el minket a sikertől. Meg egy hiányzó zégergyűrű fogó. Lévén szerelő vagyok, mm(meg magyar) s nem alkatrészcserélő, így ezt is abszolváltam néhány perc szenvedés után két darab laposcsavarhúzóval, oly módon, hogy még vissza is tudtam tenni végül. .D

Ezzel felszabadítvaa a hajtott fogaskereket, végre lekerülhettek a felesleges alkarészek, (hajtó fogaskerék, szinkrongyűrű, stb.) úgyis divat a downsizeing, meg legalább csökkentettük a súlyt is. :D Innentől már csak a szükséges távtartó funkciót ellátó alkatrészek visszaszerelése volt hátra, meg a fedél s a kerék felszerelése.

Kicsit kevésbé rendszerezetten visszapakolva a szerszámokat, már csak egy kézmosásra, meg egy fél literes hideg üdítőre volt szükség, egyrészt a szomjunk oltására (mert a korábban vásárolt elemózsia már rég felforrt az autóban) másrészt valamibe bele kellett tolteni a szerszámosból az olajat. :D

ÉLetképek alább:

Itt már leszerelve a fogaskerekek.

Itt látszik az olajoskannaszerszámos.

Tájkép

Ennyie kellett összerakni, hogy ne essen szét mégjobban. (elvileg)

A kiszerelt cuccok.

Ráadás: A kezdésnél olyan sikeresen ránehézkedtem alkarral a 280-as tárcsára, hogy most úgy nézek ki mint aki meg akarta öngyilkolni magát. Ha szerencsém van, örök emlék marad. :D

Thejóisten... most néztem vissza, épp egy héttel több mint kerek egy éve posztoltam utoljára! (pedig esküszöm, nem volt kiszámolva)

Úgy néz ki, a "napi"vuki lassan átlényegül éves kiadásba, csakúgy, mint a Hangyász Hétfő Karottánál. :D

Ha már ennyi idő eltelt, akkor röviden tömören összefoglalva: új év, új barátnő, új motor, és új sztorik, új szerepkörök,új élethelyzetek, de legfőképp új világlátás.

Ezek összessége mind benne van a címben, s később remélhetőleg ki is lesznek fejtve, ám ami miatt most leginkább, hogy ma hosszú idő után végre újra nyeregben éreztem magam, izé, mert hogy nyeregbe pattantam, Hosszú idő után ma végre újra elővettem a drótszamarat, és tekeregtem egy jó nagy kört Sopronban, amire az ittlétem kicsit több mint egy éve alatt, eddig még nem volt példa.

Két keréken teljesen új dimenziók nyílnak meg a városban, pedig a belvárosba még csak be sem merészkedtem. Az ember teljesen más szemmel nézi, látja a várost, az épületeket, az embereket, az utcákat, mint akár autóból, vagy akár csak két lábon. Mert itt haladsz, visz a lendület, magával ragad a sodor, de közben van időd bámészkodni, bármelyik pillanatban visszafordulhatsz ha láttál valami érdekeset. Már-már el is felejtettem milyen feelinget ad a bringázás, mennyire imádom ezt az érzést, a szabadság érzését, mmeg azt, hogy mindenek felett állsz. Gyorsabb vagy mint a gyalogos, gyorsabb mint akik járművükkel a dugóban állnak, vagy várják a piros lámpát, Ott mész el ahol csak akarsz, ahová csak akarsz. S a nap végén jól eső fáradtsággal dőlsz be az ágyba sajgó lábakkal, de ezek után altatni sem kell.

Lévén már elég rég volt utoljára hogy én hosszabb távot tettem meg bicikivel (értsd, kimentem vele az udvarból) így gondoltam csak kicsivel kezdem, mert szeretnék még járni másnap. Így sikerült kapásból végigjárni mind a 8 soproni benzinkutat amit ismerek, némi levegő vételezési szándékkal, mert úgy hozta a sors, hogy hosszú évek montizása után néhány éve vékonykerekű versenybicóval űzöm az ipart, ebbe meg kell olyan 7-8 bar nyomás, hogy ne kelljen minden sarkon belsőt cserélni. Szerintem a bmx-eseknek ismerős az érzés. :D

Mondanom sem kell, hogy nemigen jártam sikerrel, egyrészt mert a 8-ból 8 hely egyike sem tud 6bar fölé nyomni, másrészt köszönhetően a drága jó francia szelepnek, az átalakító nem minden pisztollyal/csővéggel kompatibilis, így aztán a 8-ból 3 helyen tudtam egyáltalán érdemben bárminemű levegőt juttatni a tömlőbe, a többinél egész egyszerűen elfújt mellette. A legújabb, legkisebb kút volt a legígéretesebb, ők egy kis barkács kompresszorral operáltak, ami elviekben tud 6 fölé nyomni, ám a szelep itt sem passzolt.
Addig addig, rájöttem, hogy kibaszok én veled kisbarátom.
Jómagyar meg hát autószerelő lévén korábban már le(let)mentettem egy spéci csövet az egyik Bmw-s defektjavító spréről, aminek a másik végébe beleoktojáltam egy rossz, felniből kivágott szelepet, azzal a célzattal, hogy ezt feltekerve a pótkerékre a kocsiban, nem kell minden nyomásellenőrzéskor kipakolni a csomagtartót (mert elég nagy szívás ha van pótkereked, de nincs benne levegő) így ezt kilógatva a csomagtér sarkán, még telepakolt állapotban is könnyen hozzáférhető a dolog. Na ezt gyorsban leoperáltam a pótkerékről, mondván az átalakítóra szorosan feltekerve, a külső végén normál autó szeleppel már szépen fogok tudni fújni. Így is lett, a terv bevált, ám az is hamar kiderült, hogy sajnos a kompresszor igazából itt sem tudja a nagyobb nyomást, illetve a gyenge pont még a pisztoly volt, ami 6bar közelében már igen igen elkezdett szelelni minden létező irányban. Úgyhogy inkább gyorsan ráhagytam.

Másik ötletem volt a gumis, mert náluk azért jellemzően kicsit fejlettebb a szerszám felhozatal, ám sajnos még a legjobb esetben is, a hazaérkezésem időpontja pont egy órányi lemaradásban van az itteni gumisok, ill. kerékpárboltok nyitvatartási idejétől. Erre szokták mondani azt a mélytorkos kifejezést....

Marad az, hogy felkötözöm a szamarat a kocsira, aztán majd bent a cégnél. Csak hát az meg nem túl praktikus.

Egyébként Sopronbanm meglepően sok a jó minőségű út, meg a kiépített, szintén jó minőségű, sokszor a járdával összevont bicikliút. Öröm volt itt tekerni. Bár azt nem értem, hogy ha már csinálnak lejárót a kereszteződéseknél, akkor miért nem úgy, hogy annak tényleg legyen használati értéke, mert sok helyen még normál keróval is nehéz a le-feljutás, hát még egy vékonykerekűvel.

Na, most egyelőre ennyi, késő is van meg minden, de kellett egy kis bemelegítés, kicsit vissza kell rázódjak a tollforgatásba klavia-túrába. :) Kicsit berozsdásodtam, de ez látszik is asszem a szedett vedett formán.

Ígérem igyekszem mihamarabb újra jelentkezni. :)

Őőőő… hahó?

Van itt még valaki?

Ááá, igen, Te ott! Kedves megmaradt olvasó! Látom Te még itt vagy. Ja, hogy csak véletlenül keveredtél ide, elterelés volt. Értem. Na sebaj, azért írok addig is, hátha kevésbé unalmasan telik az idő, amíg visszatalálsz eredeti utadra.

Szóval az van, hogy van itt ez a blog, amit vezetni kéne, de újabban az idő-energia-ihlet/téma hármasából általában kettő mindig hiányzik. Legtöbbször az idő és az energia kevés. De most már lassan több mint két hónap lemaradásban vagyok önmagamhoz képest.

Kevesen tudják mi történt ez idő alatt, mert egyrészt nem kiabáltam bele a nagyvilágba, másrészt azon keveseknek is alig van időm mesélni.

Május végén több különböző okból kifolyólag (amiket itt most nem részleteznék, nem untatnám vele a mélyen tisztelt publikumot) úgy alakult, hogy újból külhonba kényszerültem dolgozni menni.
Gondoltam, megosztom a tapasztalatokat, és élményeket egy újabb országról, csak hogy azoknak is legyen némi rálátásuk első kézből, akik nem mernek/tudnak/akarnak elindulni ezen az úton.

Ez az ország a sógoréké, a világ nagy részén Ausztriának hívják, ők maguk csak azért is Österreichnak.

Első körben ugye megfutottuk a szokásos köröket, amit munkakeresés címén szokás, internet, álláshirdetések, önéletrajz szétküdés, miegyéb. Ezt már akkor elkezdtem mikor még otthon voltam, akadt is egy interjú egyszer csak, amire elmentem, aztán kiderült, hogy ez csak egy fejvadász cég, akik közvetítenek az álláskeresők és a munkaadók között. Ki kellett tölteni egy olyan papírt, amin olyan adatokat kellett megadni, amiknek a nagy része rajta van (az egyébként németre is lefordított, europass) önéletrajzomban, és bizonyítványaimban, mellesleg simán egy telefonos beszélgetés alkalmával is le lehetne tudni. Sebaj, legalább utaztunk 1200km-t…

Ez volt mikor még otthon dolgoztam, a méltán híres közmóka programban. (ami egyébként nem volt rossz, ha az ember jó helyre került)

Ezután május 18-án szépen kivándoroltam Sopronba jóapámhoz, hogy onnan keressek munkát, könnyebb elugrani egy állásinterjúra, meg akkor praktikusan ott is tudok lakni. (kint többszöröse a lakhatás az itthoninak, pedig Sopron sem olcsó az utóbbi évek vendégmunkás áradatának köszönhetően)

Az első napokat azzal töltöttük, hogy beültünk az autóba, és az összes autószalonba, szervízbe, gumisműhelybe, minden egyébbe bementünk Sopron és Bécs között, és megkérdeztük akadna-e valami állás szegény csóró magyar gyereknek. És így telt el közel három hét…

Ez eddig ismerős lehet mindenkinek otthonról is, a különbség az volt, hogy ahova személyesen bementünk, a legtöbb helyen kaptunk kontaktot a személyzetishez, kinél lehet jelentkezni, vagy ha épp nem is volt felvétel, de mondták, küldjem csak el, mert bármikor lehet üresedés, az elküldött több száz jelentkezés sokkal nagyobb hányadára érkezett egyáltalán valami reakció, még ha elutasító is volt, mint otthon. És voltam több helyen legalább elbeszélgetésen is.

Sajnos az itteni rendszer olyan, hogy az ember úton útfélen belebotlik a rohadt fejvadász cégekbe, a legtöbb feladott hirdetés rajtuk megy keresztül, nagyon nehéz a konkrét cégekhez eljutni, és ez marhára lelassítja az álláskeresést, hisz egy-egy ilyen irodának van több száz fiókja, ahova több száz jelentkezés beérkezik, és abból nagyon kicsi az esély, hogy pont az enyémet fogják előszedni.

Ráadásul valamiért ez pont egy olyan időszak volt, amikor nagyon kevés autószerelő állás volt meghirdetve, pedig az ember azt hinné, azzal bármikor el lehet helyezkedni, hisz egyre több autó van az utakon, és az egyre újabb gépeket egyre többször kell javítani. Fenéket. A modernkori népvándorlás hatása, hogy a bevándorló vendégmunkások nagyon szépen betömtek minden rést a munkaerőpiacon, hisz az osztrák/német kétkezi munkát nem szeret csinálni, így inkább kiadja a külföldinek, akit kevesebb pénzért is lehet dolgoztatni, a külföldi meg marhára örül hogy van munkája, mert még így is sokszor annyit keres mint a hazájában.

Teltek a napok, hetek, mire megint jött egy szaladgálós pár nap, amikor minden létező helyre bementünk. Már aznap vagy a 20. helyen voltunk, és nagyon untam az egészet, inkább a konkrét álláshirdetésekre akartam volna koncentrálni. Na, itt van még egy BMW, menjünk be. Pontosabban menjek be.

Megyek az infópulthoz, fiatal srác ül bent, szétzselézett hajjal, mondom ki vagyok mi vagyok, miért jöttem. Na itt szokott az lenni, hogy „sajnáljuk de most épp nincs felvétel, de hagyjon itt egy önéletrajzot, vagy küldje el ide meg ide”.
Erre a srác hogy várjak kicsit, bement a főnökhöz, majd kis idő múlva már engem kísért be hozzá.
Főnök jön, kézfogás, üljek le, ki vagyok, mi vagyok, miért jöttem?
Beszélgettünk vagy egy negyed órát, majd mondta, hogy akkor átküld a műhelyfőnökhöz, és beszéljek vele is. Titkárnő átkísér, közben mondja, hogy áá, magyar, sok magyar dolgozik náluk, Géza, Béla Cékla Tégla, sorolta a neveket, majd aztán a horvát műhelyfőnökkel is váltottunk pár szót, mikor szóba került, hogy korábban másfél évet húztam le Münchenben főleg BMW-k mellett, akkor mindig felcsillant a szemük. Mondta is, hogy akkor jöjjek vissza jövőhét szerdán, mert most nagyon káoszháza van náluk, és akkor nézünk egy próbamunkát vagy valami.
Na, megyek ki, apám már látom száll ki a kocsiból, indult be hogy mi van már, mire mondom neki, hogy hááát, lehet jönni a jövőhéten, de ha ebből lesz valami, nem akarom három hétig azt hallgatni hogy te megmondtad. J Szerencsére nem is kellett.
A következő szerdán el is mentem, sajnos feleslegesen, mert kiderült, hogy itt azért ez nem így működik, mert fekete munkásnak számítanék, azt meg nem lehet, szóval hogy akkor ők bejelentenének engem, és akkor küldjem már el a bizonyítvány másolatokat, meg személyes adatokat, miegyéb, és írunk egy szerződést is, egy hónap próbaidővel.

Így aztán június 10-én munkába álltam, és azóta is dolgozok. Az első héten felkerült a nevem a szerelők falára, saját munkalapokat kaptam, majd rögtön mindjárt a második héten be is dobtak a mélyvízbe, mert a srác, aki mellé kerültem, a diagnosztikán, (jha, mert hogy nem szerelőnek vettek fel, hanem technikusnak) ő egy hetes továbbképzésre ment. De túléltük azt is. Harmadik héten már megkaptam a saját szerszámosomat is, azóta meg szépen jönnek az új, saját szerszámok is, amik még hiányoznak.

A hely egyébként nagyon jó, rugalmasak, jó fejek a kollegák, sokan vagyunk, így azért általában nincs leterhelve az ember, és vagyunk 6-an magyarok, így nem kell egésznap a németet hallgatnom.
Egyébként meglehetősen nemzetközi a csapat, román, bolgár, szerb, de még ecuadori is van köztünk. : ) Osztrák nem is dolgozik a műhelyben.

És akkor pár szót úgy egyébként.

Az osztrákok is (érthető módon) sokkal higgadtabbak, nyugodtabbak, nem stresszelnek annyit, természetesen ez a közlekedésükön is meglátszik. Azért nem olyan, mint a németeknél, itt sokkal több a türhő paraszt, bár az sokszor lehet sógorrendszám mögé bújt hazánk fia is. Kisorolni azért itt se szeretnek annyira a belső sávból, de nem tolnak le (annyiszor) és hagynak besorolni (általában).
Ami nekem nagyon furcsa, hogy nem igazán látni koszos autót, pedig sokkal kevesebb garázs jut/autó, mint itthon. (itthon vidéken nem nagyon látni utcán parkoló autót, kint meg de)
A frekventált utak kellemesen jó minőségűek, de a kisebb településeken itt is sok a toldás-foldás, persze azért nem olyan itthoni szinten.

Érdekes, hogy Sopron és környéke is mennyire „el van nyugatiasodva”, de úgy az ország nyugati része is alapvetően. Átjön az ember a Dunán, és kapásból jobbak az utak, autópályák/utak épülnek, és itt a városban konkrétan még betolt antennával is tudok rádiót hallgatni, míg otthon még kihúzva is csak a románt lehet fogni. A Class fm konkrétan még Bécsben is bejön, a műhelyben.
A gyalogos átengedési hajlandóság már-már veszélyesen nagy, képesek a kihalt úton satura fékezni tempóról, csak mert egy szál gyalogos ott áll a zebrán, én meg nem győzök megállni mögötte. Plusz a gyalogok is nagyon hozzá vannak szokva hogy megkapják az elsőbbséget, így aztán szeretnek is megfeledkezni olyan alapvető dolgokról, mint hogy körülnézünk mielőtt a zebrára lépünk, és nem indulunk át lendületből, főleg takarásból…

Ami engem még speciel nagyon kiakaszt, az a sógorék lámpahasználata. Nálunk ugye alapvetően nem kötelező világítani, sőt, 3 éve állítólag még szürkületkor sem kell felkapcsolni. Akár így, akár úgy, élnek is ezzel a lehetőséggel, mert rengeteg autó jön szembe, amit már csak akkor lehet észrevenni, mikor elment mellettünk, szerencsére az újabb autókon ott a gyári kötelező menetfény, de hátulról az sem segít. A másik véglet, mikor jönnek helyzetjelző+ködlámpával FÉNYES NAPPAL. Az ilyeneket lelőném. Igaz a ködlámpa nem úgy szórja a fényt, de az esetek többségében erőteljesen zavaró tud lenni. Mondjuk ahogy megfigyeltem ezen a környéken az itthoniak se nagyon tudják értelmezni a korlátozott látási viszonyokat, mert szakadó esőben beborult égnél se képesek lámpát kapcsolni, mikor én már a zárófényt teszem fel, mert az esőfüggönyön nem látni át a helyzetjelzőt sem.

Sajnos a sok vendégmunkás, és a Soprontól a határ felé vezető két sávos út előre vetíti a mindennapos dugókat, és a hazafelé vezető araszolást is, a 2-3 kilométeres sor teljesen mindennapos. De a hét eleji/hétvégi forgalom még a Bécs környéki 4 sávos autópályán is gondot tud okozni, hisz az alapból nagy tömeget fokozza még az átmenő forgalom is. Itt is volt már, hogy mind a 4 sáv állt. A rekordom a 2.5 órás hazaút volt, 70km-re, autópályán….

De itt egy kis ízelítő a legutóbbiból:

És akkor itt már kerültem, hogy a sorhoz képest a körforgalomban balról érkezzek, mert a körforgalom szokta megfogni a sort, ugyanis az emberek képtelenek használni, de aznap épp a körforgalom után is állt minden. Inkább kerültem Ágfalva felé.

Az viszont örvendetes, hogy mivel itt napi rendszerességgel áll a sor, az emberek végre megtanulták, hogy jobb egyesben lassan csorogni, mint méterenként elindulni-megállni.
Valami kultúra csak ragad ránk kint.

...szerelés. :)

Olyan rég jelentkeztem már, megérdemeltek egy kis olvasnivalót. :)

No hát úgy adódott hogy az autóban elkezdte hallatni a hangját a nyelestengely csapágy, ami annyira azért nem örvendetes, így hát a korábban már tervezett váltócserére elérkezettnek láttam az időt.
Ugye annak idején (thejóég, már több mint két éve) motort cseréltem a verdában, amiből megmaradt a váltó is. Akkor még nem gondoltam hogy azt is cserélni kéne, mert a régi jól működött, bár a donoré szebben kapcsolt. De ugye ami működik ahhoz nem nyúlunk ha nem muszáj. Így hát aztán hánykolódott a váltó a garázsban egy darabig, míg nem utánanéztem, és kiderült, hogy ez rövidebb(zártabb) mint az enyém, plusz a motornak se tetszett a hosszú váltó. Mivel otthon a cserét csak motor kiszereléssel együtt tudtam volna csak megoldani, így nem erőltettem a dolgot, nem volt hozzá humorom.
Aztán úgy adódott hogy a jelenlegi melóhelyen be lehet vinni a gépet munkaidő után, ám csak pénteken. Negyed egyig dolgozunk, a műhely fél 3kor zár. Ez barátok közt is 2 és negyed óra, ami azért kicsit szűkös, de más lehetőségem nem lévén, bedobáltam a cuccokat a kocsiba, vettem szimmeringet mindenhová (féltengely, főtengely, nyelestengely) mert nem szeretném fél év múlva ezért megint szétszedni. A kuplung néhány éve lett cserélve, és a mai levételnél látszott is, hogy van még benne 100.000 km legalább.

A szimeringeket idő spórolás gyanánt még "otthon" az utcán kicseréltem:

És milyen jól tettem! :)

Mindenki jött, azt hitték kuplungozok, vagy olajat cserélek, aztán megrőkönyödve hallgatták hogy hát nem, én most itt márpedig egyedül váltót cserélek. Még szerencse hogy egy márkaszervizben adottak a körülmények az ilyesmihez.

Kezdésnek nekiestem az első hat csavarnak, ami azon kevesek közé tartozik amikhez még soha nem nyúltam, mert ha ezek nem jönnek, akkor az egész csere esélytelen. Szerencsére megindultak a bölcső csavarjai, így aztán folytathattam a féltengelyek, bakok, stb kiépítését, de ez már ment rutinból.
A bölcsőt nem vettem le egészen, mert ahhoz a kipufogót meg kellett volna bontani, az meg jelenleg eléggé egyszer szerelős állapotban van, így aztán hagytam lógni a kipun, bár ekkor meg azon aggódtam hogy le ne tépje a flexicsövet. :D

Egészen addig rutinmunka volt, míg nem leszedtem a régiről a tartóbakot, és ki nem akartam ütni belőle a váltórudazat stiftjét, mert hogy abból is másikat kapott. (ilyenkor a legkisebb szívás kicserélni.

Az Opelesek tudják, hogy ez a stift mindig berohad, kézzel sosem lehet kiszedni, alulról kell kiütni. Így is tettem, mire egy nagyobb ütésre egyszer csak szétesett az egész, örültem is magamnak, de csak a következő pillanatig, mikor is konstatáltam hogy a váltótartóbak felső része, ami a rudazatot tartja, egészen konkrétan letört a 3.14csába.

Na itt elkezdtem erősen vakarni a fejem, hogy hogy megyek haza, mert oké, hogy beteszem hármasba, de 70km-t azért necces így megtenni, főleg egy lyukas vízcsővel, aminek köszönhetően folyamatosan melegszik a motor, főleg, hogy Bécs környéke péntek délutánonként olyan szinten be van állva, hogy még az orosz kémek is csak egy hét alatt jutnak át rajta. Addig-addig, győzött a magyar lelemény, mondom teszek én ide egy csavart, összehúzatom, a perselyeken úgyis elfordul a cucc, legalább hazáig kibírja. Na de mire én egy ide megfelelő hosszú 8-as csavart találtam... de végül csak lett. Összeraktam a cuccot, és csodák csodája, lehetett váltani.

Ottan-e, az a lefordult darab tartaná a helyén a rudazatot.
Talán itt jobban látszik, mögötte a friss töréssel:

Nagy kapkodásban összeállt a gép, beugrott az olaj is, közben kaptam egy kisebb szívinkfartust, hogy lóg a jobb első felfüggesztésem, mígnem leesett, hogy ja hát még nincs meghúzva a féltengely/kerékcsapágy, majd ezekután kimostam magam a könyékig, vagyis inkább vállig olajsárból.
Lemértem, autó behozástól a kapu becsukásáig, 2 óra 45 perc. Szép kör volt.

Ezután nagy óvatoskodással elindultam hazafelé, nem akartam hogy az a nyeszlett kis 8-as csavar letörjön a helyéről, vagy esetleg lerázódjon az anya, bár előzőleg satuban összelapítottam, ezt elkerülendő.
Még nem értem ki Bécsből, de már kezdtek elmászni a fokozatok. Mivel úgyis épp dugó volt, hát szépen kikúsztam a leállósávba, és nekiálltam újból váltótkart állítgatni. :) Ezek után sikerrel hazaértem.

Mint látható a váltóval együtt bekerült a rövidített rudazat is, ám mivel a csavarral elég nagy a holtjáték, így nem igazán derült ki hogy mennyivel is jobb mint a gyári.

Itt látszik, hogy tovább rövidíteni nem nagyon lehet, mert akkor már a csukló összeér:

Hogy milyen a váltó?

Iszonyat jóóóóóóó!!! Mégiscsak ehhez a motorhoz áttételezték, olyan, mint ha 200kg-val könnyebb lenne a kocsi.

100-nál ötödikben ha lepadlózom, akkor is megindul, ilyet eddig soha nem csinált. :D

Nyilván így most kicsit többet pörög ugyanannál a sebességnél, de mivel az SE motornak a nyomatékcsúcsa is magasabb fordulaton van, így szerintem nem lesz számottevő a plusz fogyasztás. De majd meglátjuk.

A következőképp alakultak a fordulatok:

Eredeti:
4-ben 50-nél 1750
5-ben 100-nál 2650
5-ben 130-nál 3500

Új:
4-ben 50-nél 1900
5-ben 100-nál 2900
5-ben 130-nál 3750

Mert már olyan régen volt.

Ez egy korábbi találat, de most sikerült lekapnom, mert legutóbb menetközben láttam. Akkor azt hittem hogy valami amerikai cucc. Aztán most kiderült hogy nagyon nem. :D

Nem árulom el, lehet tippelgetni. :)

Minek mondanád azt, amiről tudod hogy a tiéd, de nincs, nem lehet veled, s tudod, hogy bizonytalan ideig nem is láthatod? Elveszett? De hiszen még mindig a tiéd, hozzád tartozik. Mégis hiányzik mellőled, mint ha nem is lenne. De mégis van, létezik, valahol máshol, néhány időzónával odébb. Ám te most csak az űrt érzed, a maradandó nyomokat amiket hagyott.

Kevés hasonló lehetetlen érzés van az életben, s a tehetetlenség érzésével vegyítve kevés nehezebben feldolgozható helyzet. Szürreális, mint ahogyan vasárnap hajnalban Budapesten keresztül, Audra Mae-re látni, ahogy ébredezik a város, ami korábban mindig nyüzsgő rengeteg, ám most űr tátong az utcákon, csak úgy, mint bennem, aminek olyan a formája, hogy csak az tudja kitölteni, ami hiányzik belőle.

Rossz álom az egész, s reméled hogy mihamarabb felébredsz, DE NEM! Beléd hasít a tudat, ez mind a rideg valóság, s te nem tehetsz mást mint hogy sietsz. Sietsz ahogy csak bírsz, mert mihamarabb magad mögött hagynád ezt az állapotot, s közben remélsz, félsz, hiszel. Hiszel, hogy a távolság és az idő csak megerősít, és összeláncol. S míg véget nem ér az elszakítottság, beletemetkezel amibe csak lehet, mert addig is kisebb a görcs a gyomrodban.

Kicsit megint nagyobb volt a szünet a tervezettnél, de azért talán az utóbbi időben már mondhatni némileg nagyobb a rendszer a rendszertelenségben. :)

Legutóbb ott hagytuk abba hogy bátyám motorját műtöttem, ami azóta el is készült, köszöni szépen jól van, még a maradék lovakat kell összelasszózni és akkor végre "kész" lesz. De most nem erről lesz szó, azt majd akkor, ha minden a helyén van.

Azt hiszem a cím minden autóbuzinak ismerős lehet, aki fogott már a kezében csavarhúzót, hogy valamit a saját ízlése szerint alakítson az autóján. Ha egyszer elindul az ember a leejtőn, sosem áll meg, az adott gép sosem készül el, mindig csak éppen valamilyen állapotban lesz. :)

De először is, elmesélem a legutóbbi (előtti) szívásomat a géppel.

Ez pontosan azután történt, hogy bátyám motorja a helyére került, ugyanis a 4 napos motorépítés alatt az én autómat használta, s a hatodik ötödik napon mikor visszakaptam, és épp nagyon kellett volna a szomszéd városba mennem, egyszer csak megállt alattam az autó, én meg néztem mint a propán, bután. Egészen pontosan először az fm transmitter kezdett szarakodni, majd mikor begurultam a város közepén az iroda udvarába, és leállítottam, nem nyekkent többet. Akkor tűnt fel, hogy mi is történt. Ráadom a gyújtást, hát nem világít a töltésvisszajelző. Boldogságom mérhetetlen volt a tény láttán, (mérhetetlenül alacsony) főleg, hogy időre mentem volna. Szerencsére épp ott volt egy kollega autója, nálam meg a szar akksi miatt rendszeresítve anyám bikakábele (persze mindenki kapott tőlem, csak nekem nem jutott) így pár perc rátöltéssel újra indítható volt az autó, én meg hazarohantam hiba elhárítani. DRL kiiktat, (18-as bizti kivesz) minél kevesebb áram fogyjon, de mire azt a 1.5 kilométert megtettem, már így is dadogott a végére, negyed gáznál nem lehetett többet nyomni, mert egyszerűen nem tudta kiszolgálni a rendszert az akksi.
Gondoltam, hátha csak a visszajelző izzó égett ki, a rekorddal jártam így, mikor már a harmadik tuti jó generátort tettük az autóra, derült ki, hogy az van kiégve, és nincs gerjesztés.
Így hát kikaptam a műszeregységet gyorsan, nézem, az izzó jó... Hűha mondom, itt akkor generátor bajok lesznek. Sebaj mondom, szerencsére ez nem egy beépített mai autó, seperc alatt lehet rajta generátort is cserélni, (persze még jó hogy van itthon másik) azonban annyi volt a nehézség, hogy az SE-sítés miatt át kellett alakítani a generátor felfogatást, így a generátort szét is kellett szednem. Amivel nem is lett volna gond, ám a 20+ éves csavar inkább úgy gondolta, hogy ő bizony beletörik a házba. Na ekkor telefonáltam hogy nem fogok már odaérni, küldjenek mást.

Ezután pár nap kényszerpihenő következett, meg némi agyalás. Mondom egy teljes generátor felújítást most nem szeretnék megejteni, inkább legózzunk abból ami van.
Még a legelső bontásból maradt egy hosszbordás szíjas generátorom, utánanézve kiderült, hogy ez a gyári 55 helyett 70 Amperes, ami nem egy hátrány a rakás plusz fogyasztót tekintve, meg egyébként is.
Előtte még gyorsan felpróbáltam bátyáméról, hogy vajon megfelelő síkba fog e esni, ha az én ékszíjas motoromra teszem fel, szerencsére passzolt, valamint később mikor végre le bírtam erőszakolni róla a saját szíjtárcsáját, és az ékszíjasat rátenni, az is kiderült, hogy egy az egyben jó síkba esik az ékszíjas jeladós főtengelyszíjtárcsával.

Ugyan ez is csapágycserés volt, de szétszedés után kiderült hogy más tekintetben felújított, újak a futógyűrűk, a szénkefék, tehát mondhatni hibátlan. Ezek után már csak a hozzávaló tartókonzolt és új csapágyakat kellett beszereznem. Valahol ugyan volt egy hozzátartozó, de egyrészt meg sem találtam, másrészt az ketté van törve, tehát azzal meg szaladgálhattam volna az aluhegesztőhöz.

Baloldalt az eredeti (nem az csak olyan) jobboldalt ami később felkerült

Szerencsére a bontóból kemény ezer ft-ért hozzám vágták a megfelelő darabot, így már rakhattam is össze a gépet.
Igen, aki itt most arra gondolt, hogy ez mégsem volt ilyen egyszerű, az most megnyerte a piros hangszórót. :)

 Az van ugyanis, hogy a jobboldali egy fixen beépített generátor gyárilag, egy külön rugós szíjfeszítővel, a bal viszont önmaga feszíti a szíjat. Ennek megfelelően pont annyival volt másabb szögben a felső rögzítési pont, hogy a generátor feszítőlemeze beleütközött a házba, így nem tudtam megfeszíteni rendesen. Illetve meg tudtam, mivel hogy gyárilag fix, így az alsó rögzítési pont sem rugalmasra van kialakítva, hanem jól meghúzva megállt az egész kitámasztás nélkül is. :) Pár napig jó volt, míg meg nem találtam a megoldást. Ja, valamint így az eddig használt (és fél éves) szíj sem volt már elég hosszú.

Először megpróbáltam a c20ne hosszabb feszítőjét feltenni, de sajnos az sem volt elég, végül addig kutakodtam, mígnem ráleltem, hogy létezik gyárilag íves kialakítású feszítő is, szóval újból irány a bontó, egy újabb ezresért az enyém lett az ott talált egyetlen egy darab. :)

Legalul a gyári eredeti kisblokkos feszítő, középen a c20ne-é, legfölül meg az íves, amire szükség volt

Mondjuk síkban ez sem stimmelt teljesen, de néhány alátéttel ez már áthidalható problémának bizonyult.

És végre mindenféle kókányolás nélkül tökéletesen egy síkba került a generátor szíjtárcsája a főtengelyével:

Természetesen vehettem hozzá egy új, hosszabb szíjat, így végül olyan 5-6 ezer ft környékén állt meg ez a kis malőr. Viszont így legalább az egysíkúság problémája is ki lett küszöbölve, valamint ennyire stabil, és egyenletes töltése a gyári generátorával soha nem volt az autónak. :)

Egyetlen apró baki azért még így is maradt, ugyanis a gyári generátor töltőkábele 6-os menetre csatlakozik, ezen viszont ugyanez 8-as, tehát nem ment rá a saru. Ideiglenes áthidaló megoldással ezt is sikerült összerakni, de azért majd még kell oda esztergáljak egy kis közdarabot. (azért nem a sarut cserélem, mert az nagyon jól áll a vezetéken, és ekkora saruhoz már nincsen krimpelőm, hogy rendesen rápréseljem)

No ennyit a szívásról, most pedig jöjjön az "élvezeti szerelés". (bár azért itt is voltak pillanatok amikor szidtam magam, avagy a péntek délutántól szombat hajnalig tartó maratoni szerelés története)

Az volt a kiindulási állapot, hogy még kint németben beraktam a hátsó lábfűtést (amúgy kurva jó dolog, még ha nem is ül hátul az ember) csak ehhez ugye alapvetően másik szőnyeg alatti szivacsozás tartozik, ami cseréjéhez viszont ki kell szedni a műszerfalat, amire én akkor ott nem voltam hajlandó. Igazából a fűtésboxot is cserélni kellett volna, de azt nagy kínnal megoldottam máshogy. Na már most mivel a szivacscserét elspóroltam, így a padló meglehetősen puklis volt, ami mind esztétikailag mind kényelem szempontjából elég zavaró volt.

Lábfűtés nélküli szivacs

És a lábfűtéses. Azt hiszem a különbség szemmel látható

Plusz be kellett húznom egy plusz kábelt a fordulatszámmérőnek, mert a villanyablakos kábelcsere óta az megint nem működött (lévén a c20ne sem az ecutól, hanem közvetlen a trafótól kapja ezt a jelet), plusz ebben a kötegben nincs relézve a duda, és valamiért rossz volt az egyik kábel, ehelyett is kellett egyet normálisan behúzzak. Mert nálam a behúzom a kábelt nem azt jelenti, hogy keresztülhúzom mindenen, hanem szépen hozzácsomagolom a gyári korbácshoz. Ez meg legtöbbször csak a teljes kábelezés kibontásával abszolválható.
Illetve az állítható magasságú kormányoszlopot is be akartam tenni, és ha már lúd legyen kövér, akkor kapja meg a bézs műszerfalat is az autó, csak mert az szép. :)

Sajnos előtte képet nem készítettem, de azt hiszem az alap fekete alapkormányos vectra műszerfalat mindenki ismeri, azért segítségnek itt az alábbi két kép:

 Ez egy korábbi kép, még németből

Ez pedig már egy aktuális, masszívan megkezdve a bontást

Időspórolás végett úgy döntöttem hogy a gyári szerelési procedúrát fogom alkalmazni, azaz a középkonzol kibontása után egyben szedem ki a műszerfalat. (a gyárban se pepecselnek vele külön)

Felmerül a kérdés, mitől gyorsabb ezt így, de ha mindent ki kell venni úgyis, akkor sokkal egyszerűbb egyben kiszedni, és kint könnyedén hozzáférve mindenhez gyorsan szétkapni, meg hátulról sérülés nélkül kinyomkodni a kis kapcsolókat stb, mint bent az autóban egyesével szarakodni vele.

A kábelezés motortérből való kibontása után, viszonylag könnyen ki lehetett kapni az egész mindenséget, bár így egyben azért rohadt nehéz. :D

Ennyire kellett kipakolni a motorteret...

...és így szépen egyben jött ki...

...az egész műszerfal kábelestül.

Mivel az egész szőnyegezést fel kellett szednem, így természetesen az üléseknek is menniük kellett:

Természetesen még ennél is tovább kellett bontani. Kikerült a váltókar, és a teljes fűtésbox is, mert másképp nem nagyon akart kijönni a szőnyeg a helyéről. A fűtésboxot külön vicces volt kiszerelni, mert emiatt a vizet nem voltam hajlandó leengedni, így a fűtőradiátor bent maradt. :) Erről sajnos elfelejtettem képet készíteni.

Sajnos a szivacsozás felszedése után olyanra is bukkantam, amire se nem számítottam, se nem akartam:

Jobb híján egyelőre kapott korantot, majd egyszer valamikor ki lesz lakatolva. :(

Ha már kint volt a váltókar, átnézem azt is, és rá kellett jönnöm hogy brutál mód ki van kopva a kulissza is, így gyorsan azt is kicseréltem az astráéra. Ekkor már erősen sötétedett, a vezetékek behúzását, és forrasztását már sötétben, fejlámpa mellett végeztem. Ezzel a sok apró hibával, és pepecseléssel, az előzőleg a takarításból kimaradt alkatrészek gyors elmosásával úgy elment az idő, hogy összerakni már csak az éjjel tudtam az autót, mert szombat délben már dolgom volt vele. :) (ugye hogy nem vagyok normális? :) )

Végül csak összeállt olyan hajnal 4 tájékán, bár pontos időt nem tudok, mert hajnal kettőkor néztem utoljára a telefonra, utána már nem mertem többé. :)

És akkor a végeredmény:

Amint itt látható, megkapta a GT vectra sportkormányát is, igaz kis javításra szorul, de szerintem sokkal szebb is, és határozottan jobb a fogása mint az eredetinek.

Állítható magasságú kormányoszlop:

Tök fent...

...és tök lent.

Annyit moddoltam a dolgon, hogy a szellőzők gyárilag teljesen azonos színűek a műszerfallal, ezért én a rácsozatot és a tekerőket meghagytam az eredeti feketéből, csak hogy legyen egy kis kontraszt, szerintem így sokkal szebb. (épp ezért akartam az ajtókon a kilincsek mögötti műanyagot is feketén hagyni, de az istennek nem bírtam kiütni a stifteket)

A mérleg:

• Bekerült az állítható magasságú kormányoszlop
• Végre újból működik a fordulatszámmérő
• Kicseréltem a duda vezetékét, így már elbírja mindkét kürtöt (eddig csak az egyik szólt)
• Bekerült a hozzávaló szivacs, így végre sík a padló
• Bekerült a világosabb műszerfal
• Ha már ott voltam rendbe lett téve a váltókulissza is (az új rövidített váltórudazattal ez remélhetőleg csodás lesz)
• Sajnos ennél már a gyújtáskapcsoló merőlegesen áll a kormányoszlopra, mint a későbbi légzsákosoknál, így némi megszokást igényel a kulcs behelyezése, mert nagyon nem esik kézre, a régi ferde gyújtáskapcsoló szerintem sokkal jobb volt

Az autó most megint "egy bizonyos állapotba került", de így legalább egy jó darabig nem kell komolyabban megbontsam. Persze így is vannak tervek folyamatosan, és azt hiszem lesznek is még. (pl olajnyomás, töltésjelző, olajhőmérő, ezek szépen gyáriasan a műszeregységbe integrálva, intervallumos ablaktörlő kapcsoló, stb.)

Végezetül, csak hogy meg legyen eme remek keretes szerkezet, egy újabb "apró" szívás története.

Mint említettem szombat délben már használtam is az autót, reggel tankolás, ~12 liter, majd go. Már a szereléskor is feltűnt, mint ha üzemanyag szag lenne a motortérben, ám nem láttam csöpögést sehol, így nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Azonban ahogy mentünk az autóval, és a 12 liter benzin hirtelen eltűntnek lett nyilvánítva olyan 60km után, akkor azért kezdett gyanús lenni a dolog, főleg, hogy a gázadásra sem pont úgy reagált ahogy kellett volna.

Visszaérve barátnőmékhez felnyitottam a motorháztetőt járó motornál, és elhűlve konstatáltam hogy tiszta etanol a motortér, és a benzincső végétől konkrétan csöpög a cucc, rá a kipufogóra. Na ott nyeltem egy nagyot és megköszöntem az őrangyalomnak hogy tudja velem tartani a tempót.
Addigra már besötétedett, és nem is mozdultunk az autóval, így másnap reggel némi szerszámért kutatás után (jó autóhoz minek az, ugye?) lebontottam a benzincsövet az injektorhídról, (egyébként szomorodjon meg aki ezt oda kitalálta, halál nehéz hozzáférni) s megrökönyödve láttam hogy az egészért egy apró repedés a felelős a benzincső legvégén:

Tekintve hogy maga a cső kb 4x ilyen hosszú szakaszon fekszik fel a fém csőre, meglehetősen pislogtam hogy akkor ezt így hogy? Levágva a sérült részt, újból hibátlanul tömített. (párszor még azért megszivattam magam, mert beleakadtam a map szenzor csövébe, amit lerántva nem annyira akart beindulni az autó. :) )

Röhej hogy egy ilyen apró hiba akár az ember vesztét is okozhatja. Egyébként pont egy ismerőssel történt hasonló eset miatt van azóta rendszeresítve poroltó minden autónkban.

Viszont szerelgetés közben arra is rá kellett döbbennem, hogy úgy konkrétan az egész benzincsövem szét van repedezve, szóval már meg is van a következő teendő a gépen.... :)

Hát igen, régebben még mi is rengeteg ilyet csináltunk. Csak felülni és menni. Szinte minden nap mentünk valamerre. Kicsit (nagyon) hiányoznak azok az idők. Az időnk kevesebb lett, a haverok meg lustábbak, illetve a géppark is erősen megváltozott azóta. De azt hiszem pont itt az idő a nyári pótlásra. :)

-Avagy hogy lesz az SZ-ből majdnem SE...

Újabb hosszas kihagyás után ismét egy szerelős poszt. Csak hogy változatos legyen a blog élete. :)

Történt úgy egy évvel ezelőtt hogy bátyám autójában (ami milyen meglepő,szintén egy 1.6-os A vectra) nagyon csúnyán elkezdtek csattogni a 4-es henger szelepei. Felnyitottam, majd konstatáltam hogy azon túl hogy a motor belülről úgy néz ki mint amiben csak egyszer cseréltek olajat, és azt is tescosra, a vezérműtengely csúnyán el van kopva. Nosza hát felkerekedtem a zinternetre, hogy keressek hozzá másikat bontottan. Felvetődött hogy ha már, akkor legyen benne egy hegyesebb tengely, végtére is az a gyárilag volt 71 ló édes kevés egy ekkora autó értelmezhető mértékű mozgatásához.

Sajnos kutakodásom sikertelen volt, a bontókban is csak tárogatták a kezüket,hogy ugyan van 1.6-os tengelyük, de fogalmuk sincs miből vették ki. Mondjuk nem teljesen értettem hogy lehet így alkatrészt árulni, mikor van vagy 8-10féle tengely, ami fizikailag belemegy, és működik is vele, csak az egyikkel 100 ló lesz, a másikkal meg 71 se... Nagyon nem mindegy. Szemre meg azért elég nehéz megmondani egy tengely fokolását, és egyéb jellemzőit.

Így történt hogy egy hónapnyi ácsorgás után tűzoltó megoldásként átkerült az autóba az én régi blokkom. Ez mind szép és jó is volt egy darabig, ám az a motor most már túl van a 300.000-en, plusz a műszakin is nehéz lett volna elsütni, mind motorszám, mind károsanyagkibocsájtás terén.

Szóval egy év elteltével végre eljutottunk odáig, hogy akkor vegyünk bele egy új, utángyártott tengelyt, természetesen akkor már az erősebbiket. Annyira nem is volt vészesen drága, kérdés tartósságban mennyire áll közel az eredetihez.

Egyébként AE gyártmány, ami a Federal Mogul csoport tagja, olyan nevek tartoznak hozzá mint a Nüral, Göetze, Champion, tehát nagyon rossz nem lehet.

Mivel a motor megint ki lesz szedve, kaptam az alkalmon, és javasoltam hogy akkor kerüljön be egy új kuplung szett is, mert már a legutóbb is úgy legóztam össze valami használhatót az itthon talált lomokból.

Természetesen a kuplung csakis Sachs lehetett. Kedvességgel szintén nem volt drága, de még anélkül sem tartom vészesnek:

Természetesen kellett még néhány apróság, mint szelepdekni, kartertömítés, vezérműtengely szimering, meg ami még közben kiderült. :)

A kiindulási állapot:

Itt már lent volt a vezérlés és a szelepdekni, de azért látszik szerintem,hogy elég ganéul néz kis a cucc. :)

Első körben meg ki kellett fúrnom a leömlőből az egyik, kiszereléskor beleszakadt csavart, ritka nagy öröm volt mondhatom. :) De ez az akció is sikerrel zárult.

Ezen a képen talán némileg látszik, hogy a motor belülről is hasonlóan olajsaras volt, mint kívülről. Rendkívüli módon örültem a ténynek, mert ha valamit csinálunk, akkor már csináljuk rendesen, tehát nem maradhatott ilyen dzsuvás. Viszont kitisztítani némileg nehézkes úgy, hogy mindössze a szelepdeknit, és a kartert szereli ki az ember, minden más, a hengerfej, a főtengely, a helyükön marad.

Ja igen, valamint a vezérműtengely ilyen módon történő kiszerelése is némi trükközést igényel, (köszönhetően az opel motorok roppant mód idióta emeletes felépítésének) egy egyedi célszerszám formájában, aminek léte az opelforum.hu lelkes közönségének köszönhető.

Ezzel a szelepeket egyenként lenyomkodva, kijátszhatóak a himbák, minek folytán a veztengelyt elég csak kihúzni a helyéről:

Természetesen a dzsuva a motoron belül mindenhová eljutott, ezeket az alkatrészeket amennyire csak tudtam mechanikusan, illetve gázolajos ecsetes/fogkefés kezelés útján megtakarítottam:

A karter majdnem mint az új, ám sajnos belülről nem sikerült ilyen szép eredményt elérni vele, ugyanis a fixen belehegesztett hullámtörő lemeztől nem igazán lehet hozzáférni a felgyűlt iszaphoz. Amennyire lehetett kikapartam belőle, illetve lötybölős módszerrel kimostam. Mivel nincs másik, így marad. Ha eddig nem szívta fel, remélhetőleg ezután sem fogja, de legalább a szívócső alól kiszedtem, ami érdekes módon belülről szép tiszta volt.

Ha már karter, azt külön vicces volt leszerelni, lévén mint látható most is (mint mindig) a földön szerelek, de a két Jani a segítségemre volt ebben:

Na igen, itt már kívülről is át volt kenve, hogy fellazuljon a sok retek, ha minden oldala zárva lesz akkor kap egy alapos sterimós tisztítást.

Itt tartunk most. A szétszedés során kiderült,ami a tengely állapotából következve várható lett volna, hogy egyik másik himba is eléggé szépen meg van kopva, így ezek a jelenleg az autóban lévő NZ-ből fognak átkerülni, mert annak a motornak ilyen jellegű bajai nincsenek, és amúgy is a szétfűzés vár rá. Persze, most lehet hőzöngeni, hogy ez mennyire szakszerűtlen, de szegény ember vízzel gőz, mindent kicserélni nem lehet, mert annyi pénzből már két komplett motort vesz az ember.

Nagyon-nagyon remélem, hogy holnap már eljutok odáig,hogy ha járni nem is fog, de legalább bekerül a motor az autóba. A tuning többi részéről a következő posztban olvashattok.

Üdvözlök minden kedves megmaradt olvasót. :D Tudom sok türelem kell hozzám, mert ritkán jelentkezem, na de felesleges rizsával nem akarom én rabolni senki drága idejét. :)

Most végre megint van egy olyan téma, amit érdemesnek tartottam megosztani, hogy másnak is segítséget nyújthassak vele.

Végre valahára bekerült a 22mm-es főfékhenger az autóba!
Ahogy azt már korábban írtam, az autó kapott nagyobb fékeket, előre 280-as meriva tárcsákat b vectra 57/25-ös nyergekkel, hátra pedig a donorautó gyári tárcsafékeit, ami 261-es tárcsákat, és 35-ös kétdugattyús nyergeket takar.

Már a sima 256-os gyári fékhez is kellene a nagyobb főfékhenger, de mivel a donorautó ABS-es volt, az enyém meg nem az, (és nem is lesz) így aztán akadt némi probléma a felhelyezéssel. Ugyanis az ABS-es modelleknél csak kettő kivezetés van a főfékhengeren, mivel onnan az ABS kocka osztja tovább a csöveket, nálam viszont 4. Tehát egészen eddig a gyári 20-as főfékkel mentem, ami azt eredményezte, hogy igen hosszú lett a pedálút, és nagyon ruganyos a pedál, nem volt határozott fogáspontja.

Első körben megpróbáltam szerezni ABS nélküli nagy főféket, ám ez közel lehetetlennek bizonyult, ugyanis ilyen csak a nagy motoros autókban volt, amik viszont mivel drágábbak, ezért nem nagyon voltak az országunkban, külföldön meg ezeket már jobb felszereltséggel kérték, tehát szinte garantált az ABS megléte. Illetve a régebbi kadett GSI-k, és a nagy motoros ascona c-k kaptak ilyet, de előbbi is az itthon elég ritka modellek közé tartozik, valamint mindkettő már annyira régi, hogy el is fogytak a bontókból.

Másik megoldás lett volna egy utángyártott beszerzése, de abban nem bíztam, meg jó drágák is voltak.

Maradt az, hogy valamilyen elosztót feltaknyolok az ABS-es főfékhengerre, na de mit?

Addig addig, mígnem az opelfórumon Wegapower kollega be nem mutatta, hogy létezik gyárilag fékcsőelosztó.

Egy ezer ft-os alkatrész hiányzott eddig a boldogságomhoz:

Ehhez még persze kell két rövid kis fékcső, a főfékhenger és az elosztó közé, ami nekem szerencsére megmaradt a rekordból, így csak az egyik hollandit kellett lecseréltessem rajta, hála az égnek a hidraulikás ember szombat reggel is dolgozik:

Ahogy ezek megvoltak, már "csak" ki kellett csavarozni a régi főféket a rásegítővel, és be az újat:

Alant pedig az elosztó:

A fékcsöveken csak minimálisat kellett hajtogatni, szépen be lehetett tenni a helyére.

Végezetül a két plusz fékcső:

Ezzel a főfékhenger be is került  helyére, ám volt még egy megoldandó probléma, márpedig a fékerőszabályzó. A 20-as főfékhengernél magába a főfékhengerbe vannak csavarva a fékerőszabályzó patronok, ('92-ig) valami 14-es menettel, és ráadásul gumitömítéssel, tehát teljesen más rendszer mint a normál fékcsőé, így aztán ki kellett találni, hogy oldjam meg a fékerőszabályzást. Elméletileg van olyan patron, ami belemegy az elosztóba is, ilyenem azonban nem volt, és nem is akartam már ezzel időt vesztegetni, ellenben meg voltak a donor autó saját patronjai, amiket a hátsó tengelynél kell a gumi és a fém fékcső közé csavarni. Ez mind szép és jó, csak ott ugye annyival rövidebbek is a fékcsövek. Mindenesetre magamhoz vettem a donor saját fékcsöveit, bár nem volt kedvem a komplett csövezést lebontani az autó aljáról. Végül kisebb nagyobb erőlködések árán sikerült behajtogatni a csövet annyira, hogy beférjenek a patronok. Nem túl elegáns megoldás, de nem volt már kedvem több időt tölteni vele.

Tapasztalatok:

A fék sokkal hirtelenebb, sokkal harapósabb lett, bár az első 1-2 centin nem történik semmi, amit azért kevésbé szívlelek, viszont utána szép, stabil fogási pontja van a pedálnak. Most már legalább érezhető a különbség a nagy fékkel, hogy megérte lecserélni.

Mondjuk rendes féktesztet még nem tudtam abszolválni, lévén a hó kicsit eltéved a tél elején, és most sikerült ideérjen,  (biztos MÁV-val jött) de ahogy az időképet nézem nemsokára arra is sor kerül majd.

De azért van egy gyanúm hogy kapni fogy egy 25-ös főfékhengert is... :)

Most nézem csak, hogy elég régen volt utoljára poszt, egészen pontosan tavaly. (bár bátyám szerint ez a poén csak az első héten él, de addig is használjuk ki :) )

Szól a tecsőről a Flipsyde, kortyolgatom a sört, számomra tiszta időutazás néhány évvel ezelőttre, valahova, még a gondtalan évekbe.

Akkoriban hallgattunk ilyeneket mikor nem volt más dolgunk mint ellógni az iskolát, és egész napokat áttekerni, és jólérezni magunkat. Igazából nem tudom mi szülte ezt a posztot, a blogot sosem terveztem naplónak, vagy csak naplószerűen vezetni, ám néha mégis az lesz belőle.

Most is csak azt éreztem, hogy írnom kellene valamit, de mi értelme, ha senki nem olvassa, így hát írok ide, bár lehet hogy zagyvaság lesz az egész. Rátett egy lapáttal hogy egy számomra kedves és fontos illető megerősített benne, hogy írnom kéne, nem pont most, nem pont ezt, de így már muszáj volt nekikezdjek. Ha más nem ujjgyakorlatnak megteszi, nem árt visszarázódnom a szóforgatásba, hisz oly régen műveltem már e míves mesterséget. Csak mert szép dolog az alliteráció. :D

Szívesen írnék valamiről, még inkább valakiről, de azt nem lehet, azzal olyasmiket igazolnék, mit nem kellene, nem lenne szabad..Nem lenne szabad elkövetnem ugyanazokat a hibákat többedszer, s önnön csalódásomat okozni önkezűleg. Nem egyszerű eset. Mert úgy érzem nem viselnék el még egy nemet. Nem előny ha szentimentalistának születik az ember...

Már jó ideje folyton folyvást belebotlok a Walking Dead sorozatba, de eddig sosem kezdtem neki, mert mindig volt kéznél épp aktuális 3-4 sorozatom, jellemzően a Californication, az örök klasszilus Supernatural, a legnagyobb új kedvenc Sons of Anarchy, a Big Bang Theory, vagy a New Girl. Ráadásul úgy voltam vele, hogy mostanában annyi zombis meg posztapo filmet láttam már, hogy mi újat hozhatna ezek között? Ám most pont holtidőben voltam, s bátyám épp leszedte kikölcsönözte az első évadot, mert sokan ajánlották már, hát csak belenéz. Na akkor már én is úgy voltam vele, hogy meglesem mi is ez.

Előre szólok, ez erősen SPOILER-es "kritika" lesz. A sorozat nem mellőzi a retinánkat hegyes szálkaként bökdöső hibákat, és logikai bukfenceket, így menet közben ezek is kifejtésre kerülnek párhuzamosan a történet leírással.

Szóval, kezdünk egy, egy az egyben 28 Nappal későbbel, először néztem is, hogy jó filmet nézek e. És akkor itt már kapásból ki is térnék az első szembeötlő dologra, ami legalábbis nekem nagyon szemet szúrt, de ez nem csak ennek a sorozatnak a sajátja, hanem minden más hasonló történetszállal operáló poszt-apo filmnek.

Emberünk ébred több hét kómából, mialatt kb. minden összedőlt körülötte, tehát full magára volt hagyva, ehhez képest mindössze némi borostát látunk rajta, ezt leszámítva minden olyan, mintha csak tegnap este feküdt volna le aludni egyet, pedig nem volt nővérke aki kihordja a kacsát. :) Jó, persze ezt érthető okokból nem részletezik egyik filmben sem, meg állítólag ilyenkor lelassul az anyagcsere de azért mégis, én néha már vágynék valami utalásra, hogy sok hét elhanyagolt magatehetetlenség után az ember a valóságban nem épp úgy néz ki mint egy élrevasalt Kenbaba.

Ezután a főhősünk el kezd botorkálni a kórházban, szinte rögtön az elején találkozik is a bezárt ajtó mögötti holtakkal, persze nyilván ekkor még mit sem sejt, de néhány perccel később már igen erősen az arcába van tolva a csernobili hangulat, a szitává lyuggatott épülettel, és a több tornateremnyi bezsákolt hullával az udvaron.

Lehet, hogy csak én néztem túl sok apokalipszis meg akciófilmet, de egy ilyen környezet láttán bennem azért valahol nagyon mélyen egy icipici szúnyogcsípés erejével ugyan, de felmerülne hogy:

1. -keressek valami ruhát, hogy ne mezitláb szaladgáljak az ezer millió éles törmelék között, hátha szerzek egy két nyílt sebet és összeszedek valami fertőzést, mert az néhányszáz zombihulla közt ritkán van ugye.
2. -szerezzek magamnak valamilyen FEGYVERT, vagy bármit, amit annak használhatok, akár egy colos vascsövet, hogy azért mégse már nagy bambi szemekkel nézzem végig tétlenül, mikor a sarokból rám jumpol az élien.

De nem, emberünk inkább nekilát turistáskodni, majd kitéblábol a kórház mellé, ahová odatelepült a fél magyar hadseregnyi haderő, mindenfelé HMMWV-k és egyebek, (ja meg persze fegyverek is), erre ő mikor megijed az első félhullától amit meglát, mit csinál? Hát nem elköt egy BICIKLIT?!!! Egy BICIKLIT!!! könyörgöm, miközben ott egy rakás használható jármű, amihez még kulcs sem kell. (mert az azért ritkán szokott kelleni hadi járművekhez).

Valamint ugyanennél a résznél valami minősíthetetlenül szúrja a szemet a gagyi CGI, mert nagyon kirí, hogy az ott bizony greenboxban készült. Egy élethű játékba még elmenne, ám egy filmben azért elég gáz szerintem, pedig a későbbi részekben ennél sokkal bonyolultabb dolgokat is élethűen meg tudtak csinálni, na, de ezt tudjuk be a kezdeti nem túl magas költségvetésnek.

Következő helyszín, Atlanta.

Hogy máshogy mint lóval kell egy ilyen környezetben közlekedni, de hát sebaj, nem tudhatta még teljesen hogy mi vár rá. A főszereplő itt beleszalad egy Budapestnyi zombiba, akik nevükkel ellentétben nem éppen lassan szaladgálnak hirtelen, már már futásnak lehetne nevezni a dolgot. Mivel a kedves zombi pajtik itt paci délutánt tartanak, így barátunk bemászik egy tankba, sok más választása nem lévén.
Itt zajlott le számomra az első, legviccesebb beszélgetés a tank rádióján keresztül:
"-Körülvettek a járkálók. Ez a rossz hír.
-És mi a jó hír?
-Az nincs"

A jó hír? Na mi? Hát egy tankban vagy öcsém!
És akkor itt elengedtem egy laza facepalm-t:

Megoldás? Fogom magam, elindulok a tankkal, (hisz valahogy idejött, nyilván nem üres tankkal dobták le a helikopterről, a zombik meg csak nem csócsálták meg a jó kis dízelt, tehát nyilván van benne üzemanyag) széttaposom a kis dögevőket, majd mint aki jól végezte dolgát ellovaglok a naplementében. Ja, nem, hát az hülyeség. Inkább kiugrálok a tankból, és elkezdek rohangálva lövöldözni, mert az nekem mennyivel jobb lesz. :)

Végtére is valahogy megoldották, de azért ez a pillanat nem kicsit fájt.

Igyekszem minél kevesebbet spoilerezni, hogy aki nem látta és mégis elolvassa az írást, annak se lőjek le mindent, így elég nagy ugrások lehetnek a sztoriban, tekintve hogy jómagam most egyben daráltam le az eddig megjelent évadokat.

Na tehát, innentől road movie, ahol kicsit megint tépkedtem a hajszálaimat, mert hát egy zombiktól nyüzsgő világban, akik meg akarnak enni, természetesen szereplőinknek mi sem logikusabb, mint mindenféle nyitott, ajtónélküli terepjárókon és motorokon közlekedni nem igaz?

Na meg ide tartozik az is, hogy hasonló esetben első dolgom lenne hogy berácsozom a járművek üvegfelületeit, mert ugyan a harapós pajtásaink elég bambák és esetlenek, ám mivel túl sok fájdalmat nem éreznek, plusz tömegben már azért odabasz, így nem túl valószínűtlen hogy adott esetben átnyúlnak az üvegen a kajáért, az meg valahogy káros az egészségre. (ennél a megjegyzésemnél lefolytattunk bátyámmal egy fél órás teoretikus vitát a "hány zombi kell egy szélvédő betöréséhez" címmel.:D )

Az első évad vg-n még a CDC-s robbantásnál fogtam a fejem de nagyon.
Vákuum hatású robbanásról beszélnek, miközben az épületet szétveti a robbanás, holott ilyenkor a dolgoknak befelé kéne esniük. Hogy  CGI itt szintén hogy nézett ki, azt inkább nem minősíteném.

Azt hiszem innen már kicsit átkanyarodok az általános hülyeségek és hibák kivesézésébe. :)

Az egyik kedvencem, mikor a börtön bevételekor lövöldöznek a zombikra, ám a pisztolyokon senki kezében sem siklik hátra a szán, pedig ezt egy egyszerű airsoft pisztollyal is meg lehetett volna oldani, a torkolattüzet meg rávágják effektként. Az ilyen apró, ám mégis szembeötlő hibák azért is zavaróak, mert korábban még, mikor pl lőni tanultak a farmon, akkor valahogy rendesen működtek a fegyverek. :D

Egy másik ordító nagy baki volt, mikor T-Dog az autópályás jelenetnél végrehajt magán egy tökéletes öngyilkos érvágást (csuklótól könyékfelé hosszában srégen) és vagy negyed óráig ömlik belőle a vér, mire be tudják kötni. Ennyi idő alatt bárki simán elvérzett volna, arról nem is beszélve hogy ennyi vér mellett nem hiszem hogy szó harapás nélkül elmenne egy zombihorda, miközben később Rick egy sima tenyérvágásnyi vérrel csalogatja a kerítéshez a két zombiőrt.

Vannak még olyan felháborító hülyeségek is, mint például már az első részekkor kipróbálják, hogy ha elfedik a szagukat zombibelsőséggel, akkor simán sétálgathatnak a rágcsálók között, ahogyan azt hasonló módon később Michonne is megtette, két ártalmatlanított "sherpazombi" felhasználásával, ezt a tudást azonban mégsem alkalmazzák.

Vagy a börtön elfoglalásakor legyaknak egy csapatnyi kommandószombit, akik tetőtől talpig védőfelszerelésben vannak, és ebből mit használnak? A MELLÉNYT! Persze, hisz ha van egy full protect cuccunk, amin nem harap át a zombi, azt minek is használnánk, oda az izgalom.

Másik kedvencem a járműhasználat. Sokszor nem használják, mikor lehetne, (pl Andrea rohangászása a börtön és a város között) mert ha végig nem is tudna vele menni, de nagyban megkönnyítené az utat hogy gyorsabban, és nem utolsó sorban védetten közlekedhet, máskor meg nem a megfelelő járművet használják. Szaladgálnak itt a Chargerrel meg a Hyundaial (jó, persze utóbbi szponzorverda, mutatni kell) holott lett is egy HMMWV-jük, meg jártak is nem egy helyen, ahonnan szerezhettek volna, s egy ilyen azért egy megszűnt civilizáció romjain könnyebben átgurul mint bármilyen személyautó, vagy álterepjáró (hogy azt ne is említsem, mikor a Chargerrel felakadtak a zombikon), nem beszélve róla, hogy ilyen helyzetben a minél egyszerűbb technika a legmegbízhatóbb, ezekben meg ugye sok elektronika nincsen. :) Nem beszélve arról, hogy defektet is nehéz velük kapni. (pontosabban lehet, csak hogy a rekeszes gumit ez nem annyira érdekli)

Plusz egy kérdés a zombulás. Mint azt megtudtuk viszonylag hamar, a zombulás valamilyen okból kifolyólag az alany halálát követően mindenképp bekövetkezik, függetlenül a halálnemtől, ép lebenyeket feltételezve. Ehhez képest az autópálya, meg sok más helyszín tele volt nem leöldökölt hullákkal, akik ép koponyával mégsem kezdtek el sétafikálni. A harapás gyakorlatilag csak a halált hozza magával, ám az sem tiszta, hogy egy ilyen agresszív valaminél miért nem számít a cseppfertőzés, hiszen a sorozat során hőseink nem egyszer vették le arccal a rájuk fröcsögő zombinedűt, hogy T-Dog érvágásáról ne is beszéljek. Azért vannak itt kisebb nagyobb logikai ellentétek.

A felsorolt dolgok mellett persze tele van a sorozat klisékkel és teljesen kiszámítható elemekkel, de az alapsztorit tekintve nehéz is lenne klisémentes zombis történeteket összehozni.

No, hát ha valamelyik rajongó egyáltalán eljutott idáig, már biztosan a fejemet akarja venni, így ennyi lehúzás után hadd magasztaljam kicsit a sorozatot. :)

Mindezen rengeteg sok kisebb-nagyobb hiba ellenére (amikből sok lehet csak nekem izgatja a szivárványhártyámat) a sorozat mégis működik! Lebilincsel, és magával ragad, és kb minden rész végén ott a "na mi lesz már a következő részben" érzése. Nemmondom, nekem is akadt egy két rész amit áttekertem volna, de én ilyet sosem szoktam, főleg ha valami nagyobb részt bejön, mint amennyire nem.
Sokan sokszor panaszkodnak, hogy bizonyos részek csak töltelékek, és helyettük haladhatott volna a történet, ám én azt mondom hogy az ilyenek is kellennek, mert ezek nélkül például az ominózus unreal tournamentbe illő pajtás hentelés se ütött volna akkorát, már pedig az odabaszott, úgy rendesen. Főleg Sophiával, bármennyire is kiszámítható volt a dolog.

Ami szerintem hatalmas, az a karakterek jellemfejlődése, már amelyiknek ugye volt rá ideje, és nem írták ki túl hamar. Carl, Rick, Carol, főleg, de például Glenn is brutálisan nagyot változott már csak a 2. évad végére is, nem hogy 4 évad alatt.

Sokaktól olvasom hogy nem elég pörgős az egész, meg minek bele ez a sok nyavajgás, hát könyörgöm, a Walking Dead elsősorban dráma, másod sorban zombis film, a hangsúly nem a zombik agyatlan hentelésén van, aki ilyenre vágyik az nézzen Holtak/haláli hullák hajnalát, vagy Resident Evilt.
A Walking Dead olyan drámákat mutat be, amik csak egy ilyen környezetben létezhetnek, épp ezért nem is a vágóhíd feelingen van a hangsúly, bár ha akar abban is erős tud lenni a sorozat, meg persze kell bele az is, hisz a változatosság gyönyörködtet.
Az egyébként külön tetszett, hogy nem raktak bele Tarantino-s vérfröcsögéseket, csak ahova muszáj volt, illetve volt reális alapja. Rettentő gagyivá tette volna az egészet.

Tehát összegezve, a rengeteg baki, hiba, és bénázás ellenére a sorozat valami zseniális lett, mint ahogy mindennek, ennek is vannak gyengébb és erősebb időszakai, de azért a folyamatosan brutálisan növekvő nézőszám szerintem mindent elárul. Én egész végig maradni fogok amíg csak lesz Walking Dead, mert nagyon nagy kedvenc lett, mondjuk nekem amúgy is fétisem a poszt apokaliptikus témájú filmek.

A végére pedig engedjetek meg egy tudom hogy nagyon hülye poént, de nekem mindig ez van a szemem előtt, ha azt olvasom hogy walkerek :D

Alakul ez is mint púpos gyerek a prés alatt.

A legnagyobb változásokon (átkerült a nagy szekrény a műhelyből) már túl vagyunk, és viszonylag a helyére is talált minden.

Ma végre eljutottam odáig, hogy felfúrjam a falra a keréktartókat, szám szerint 8-at. (egy szett még így is nagyapámék garázsában landol)

Fölöttük a (főképp) autóval kapcsolatos mindenféle löttyök, festékek, arra akasztva meg a lapra szerelt tetőcsomagtartó. A legfölső polcon még van némi esetlegesség, de már oda is kerülnek fölfele a bedobozolt rendszerezett cuccok.

A baloldalon szépen bestokizva a főleg motor alkatrészek, szépen rendszerezve, meg egy csomó szabad hely, ami épp tele van dobálva ideiglenesen ott tartózkodó elemekkel.

Az ominózus szekrény, amit épp csak fel lehetett állítani lapjáról, mert hogy a garázsajtón csak úgy fért be. :)

Ebben még elég nagy a káosz, de legalább már néhány polcnak meg van a szerepe, és el is kezdtek bekerülni a megfelelő helyre a cuccok. Az alsó része már szépen rendben tele is van.

Látkép. Még a bal hátsó sarokban a kis szekrény előtti lomokat kellene nagyon eltakarítani, de annak nagy része már műhely cucc, ott meg még mindig a totális káosz az úr. Na meg persze a létrát felfúrni a hátsó falra, megelőzendő a vetemedést. Korábban ez a szekrény mögötti falon volt, ám onnan érthető okokból menni kényszerült.

Néhol még elég káosznak tűnik az egész, de legalább már mindkét oldalról be lehet szállni az autóba, és ugyan nincs még minden élére állítva, de legalább van benne rendszer, és mindennek van helye.

Jóestére szól a nóta!

Ez itt meg egy jó barátosném öccsének (dobos) a zenekara, szerintem elég jól nyomják!

Hát az úgy volt....

Nepper komám (nem véletlen kapta ezt a nevet :P) felhívott a múltkor, hogy van-e kedvem menni vele a KMK-ra. (Közösen Motorozunk Kakucson/Kiskunlacházán/Kecsón/bármely egyéb nem k betűs pályán) Hát mondom perszehogy, naná, (háttal nem kezdünk mondatot! csakis arccal előre!) Meg is beszéltük hogy pénteken szépen legurulok hozzá, pályaképes állapotba hozzuk a motort, bepakolunk, és szombaton korán hajnalban indulunk, hogy kényelmesen odaérjünk Kakucsra. Ez volt az elmélet.

A gyakorlat:

Bátyám szólt csütörtökön, hogy délután vigyem már át Csabára, aztán az éjjel meg hozzam haza. Éjfélkor át is mentem érte, majd egy telefon után rám néz, és azt kérdi: mit csinálsz holnap? Megyünk szegedre bulizni? Fél2 táján beértünk Szegedre, az ismerősök legnagyobb megrőkönyödésére. :)

Valamikor hajnaltájt kerültünk ágyba, ki így, ki úgy, majd 8kor ébresztőt fújtam, mert mindenkinek dolga volt. Rohamtempóban zúztunk haza, mert eredetileg 8kor Nepperhez akartam indulni. :)

Na, a maradék cuccok gyors autóba rámolása után fél órás akksilemerítős küzködés az öt fokban, (éljen az etanol, ugye? :)) és délben végre sikerült is nagy lendülettel Nepper felé venni az irányt. A lendület egészen addig tatott, mígnem Szeghalmon sikerült az autóval átugratni egy olyan fekvőrendőrön, amit inkább neveznék úttorlasznak, mert méretei erősen kimerítik a fekvőrendőr fogalmát, a láthatósága meg bőven hagy kívánnivalót maga után. Már hallani véltem a kiszakadó futómű, és az aszfaltra felkenődő karter hangját, de ilyen nem törént, ellenben az autó orral levette az utat, s a hatalmas fékcsikorgás után már csak az úton szétszóródó és csúszó üvegszilánkok csilingelését fülelhettem.

A két ködlámpám itt átköltözött az örök vadászmezőkre. A relatív ritka, ddr gyártmányú sárga üveges ködösök párja olyan 15.000ft, már HA van. De újabban általában nincs. Olyan szitkozódásba kezdtem, hogy ha van isten belehalt a csuklásba a kedves kivitelező. Komolyan mondom, a nyakába kötném a tökeit, és oda vissza autóztatnám rajta aki ezt oda kitalálta. Nem volt normális. Egy 50-es szakaszon... Még jó, hogy a gumik és minden más megúszta.
Ebben az idegállapotban sajnos nem jutott eszembe hogy fényképezzek, és rendőrt hívjak, akik jegyzőkönyvezik a dolgokat, hogy később kiverhessem az önkormányzatból a kárt, de a magyar jogviszonyokat ismerve az összes hajam beleőszült volna mire a végére érek. Mind1, összeszedtem a darabokat bevágtam a kocsiba, majd némi kaucsuk aszfaltra ragasztásával jeleztem, itt jártam.
Később rájöttünk, ez volt a jel, még oda se értem Pistához, de máris deficites a buli. :)

Nepperhez délután 1 körül értem, rövid beszélgetés után kaptam finom ebédet, majd nekiálltunk összefaragni a motort. A lista nem volt túl hosszú, de azért pepecselős:

• kerékcsere
• idomtartó "faltörő kos" levágása motor elejéről
• új, alul vezetett kipufogó készítése (ezt korábban is mondtam Pistinek hogy felesleges, végül tényleg elvetettük)
• ezáltal az eredeti ülés alatti kipuhoz hővédő rács feleszkábálása,
• hátsó fékbowden akasztó szemének az áthelyezése (igazából így se lett rajta normális hátsó fék, de mind1 is lett végül)
• kormányütközők készítése (ebből se lett semmi, mire ide jutottunk volna, már ránk sötétedett,
• kipu tompítónak egy extra tartó lemez készítése, hogy ne szakadjon le a saját súlyától
• tartalék babetta lendkerék esztergálása

A lista nem tűnik soknak, de ehhez hozzájött közben egy csereüzletből származó valami motor alkatrészeinek behordása, illetve a másik motor kihordása, alkatrészek túrása, részeg szomszéd lerázása egy csirke kacsára való elcserélésével, majd a menekülő jószág fél órán át való kertben való kergetése, (mialatt szerencsétlen lendületből lestukkolta a bambusz fáklyát, bele is szédült, mi meg nem kaptunk levegőt a röhögéstől :D)
Közben elmentünk tankolni is, egyrészt, hogy ne reggel kelljen ezzel is tölteni az időt, másrészt mert az autót vissza kellett állítani benzinre, -mikor már láttuk a végét a motornak, Neppert magára hagyva én még injektorokat cseréltem az autóban :) - hogy reggel egyáltalán képes legyen beindulni. (persze ez sem így történt :P)

Volt már vagy erősen éjszaka, és kimondottan borzasztóan hideg, mondhatnám, térdig álltunk a fagyban, mire a motor kész lett, s egyből el is kezdhettük szétszedni, hogy beférjen az autóba, majd a szerszámokat, s egyéb segédanyagokat bepakolni, és persze még ott volt az udvaron jópár négyzetméteren a csereüzletből származó motor is, azt is el kellett raknunk. Vacsora, majd fürdés, volt is vagy éjfél mire ágyba kerültünk. Az öt órai keléssel az elmúlt 48 órára meg is volt a kemény 8 óra alvásom. :)

No, hát akkor gyorsan induljunk is, hogy legyen időnk a pályán összerakni a motort, ne a szabad edzésből veszítsünk emiatt időt. Én a motorral kb 50 métert mentem az egyenes utcában, tehát még meg kellett vele barátkoznom, valamint láttunk reális esélyt rá, hogy a csutka kormányt át kell szereljük normálra, nekem.
Indítanám az autót, katt katt katt. 'zanyád. Az akksi hulla. (há persze, előző este tárva nyitva volt, a belső vílágítás meg szépen leszívta, na meg míg a kútig elmentünk és vissza, azt a 300 métert, az idő alatt se tudott semmit visszatölteni) Na akkor az etanol nehéz hidegindíthatósága végett nálam lévő pót akksi rá, nyekk nyekk, a motor nem indul. Navazze. Elő a féktisztító, hátha könnyebben röffen. Az akksik halottak. (mindezt persze a sötétben, mínusz fokban) Akkor próbáljuk meg betolni. (rögtön nem fáztunk) Hát rohadjon meg aki ennyi elektronikát kitalált az autókba, nem tudtuk betolni. Aztán Nepper előkotort még egy akksit, természetesen az is hulla.
Mikor már vagy negyedjére toltuk az autót 50 métert vissza a házig, megjelent az utcán egy biciklis úriember, megkértük hogy segítsen, s kis féktisztítóval megsegítve végre bepöccent a verda. Bár vagy fél órát szoptunk a fagyban az autóval, még egészen időben voltunk, pontban 6 órakor fordultunk ki az utcából, az addigra bennünk kifejlődött "mosmá kurvára leszarom csak mennyünk már" érzésnek köszönhetően, kívül belül átlátszatlanra fagyott szélvédővel. :) Nemes egyszerűséggel leengedtem a balelsőt, és kidugtam a fejem, így mentünk míg be nem melegedett annyira a motor, hogy leolvasszuk a jeget. :)

A korai indulás ellenére csak sikerült 9 órára a pályára érnünk, így hát körberohangálás helyett, kiugrottunk az autóból és hipersebességgel összerántottuk a motort, hogy mehessünk szabadedzeni. Míg Nepper felment a motorral a pályára, én nekiláttam belekanalazni magam a bőrömbe, kisebb nagyobb sikerrel. Aztán egyszercsak jön Pista, mondja hogy gond van.

Szétkaptuk a motort, amikor is konstatáltuk, hogy az alsó tűgörgő az megszűnt létezni. Öröm az ürömben, hogy csodával határos módon kiköpte az egészet a kipuba, a fejet, és a dugót egyáltalán nem verte össze, és a hengerbe sem húzott bele.

Az eseményt konstatálva mindketten visszaöltöztünk civilbe, s a fényképezőket magunkhoz véve elindultunk a nézőtér felé, "legalább lesz időnk fotózni" felkiáltással.

Ekkor kiabált utánam Mzoli, hogy hékás, itt ez naív Ádám gyerek, aki a kezetekbe merné adni a motorját, mert nem ismer titeket és úgy gondolja nem fogtok benne kárt tenni. :)

Gyorsan szóltam Neppernek, hogy kapja össze magát, én pedig ilyen gyorsan még életemben nem öltöztem be bőrbe. :) Mindeközben a többiek már felálltak a rajtrácsra, és el is rajtoltak, Én meg felugorva Ádám motorjára majdnem az első versenyző előtt gurultam fel a pályára a boxból. :)

Nem volt idő sokat gondolkodni, fél perc alatt hatalmasat fordult a napunk, úgy nézett ki, talán mégiscsak egy eredményes napot zárhatunk.

A futam első fele nagyjából a motorral való küzdésről szólt, mert ugyan a blokk zseniálisan jó karakterű, és a váz is stabil, de a kezelőszerveket nagyon nem hozzám méretezték, nem beszélve az azonnal blokkoló hátsó fékről.

Idegen motor, kvázi idegen pálya, s ott van az a fojtogató érzés, hogy "nem törheted össze, mert nem a tiéd", s az a másik fojtogató érzés, mikor a powertéppel egyrészessé ragasztott bőrruha elszorítja a nyaki ereket. :)

Az egész dolog inkább hasonlított kínpadra, mintsem élménymotorozásra, de azt kell mondanom még így is megérte. :) Aztán mikor már nagyjából megtaláltam azt a vezetési pózt, amivel remélhetőleg nem takarok el, az egyik kanyarban gázhúzásra nem történt semmi. Már a hideg kirázott, hogy valami történt a motorral, de észrevettem, hogy csak a gázkar csúszott le a helyéről, és kiakadt a bowden. Így ezt a kört egy kézzel kormányozva, a bowdenházzal gázt adva tettem meg, majd a célegyenes elejénél lévő betonplaccra félreállva, nekiláttam megszerelni a gázkart. Ez többé kevésbé sikerült, de ezután meg elkezdett felakadni a gáz. Újabb félreállás, végül csak addig hajtogattuk mire jó lett. Na innentől kezdett élvezhetővé is válni az egész, érezhetően gyorsultam magamhoz képest, mert a kezdéskori mindenhol kettesben csoszogás helyett, a pálya 60%-át már a kettesből indított váltó harmadik fokozatában tettem meg, itt kezdtem el elhinni újra, hogy a gumi az tapad, és nyugodtan húzzam neki, és bár a lábtartó iszonyúan rövid ~5-6 centi, de simán dönthetem a motort bakancsig. (én nem tudok térdelni több okból sem, így a lábtartó és egyéb alkatrészek, kanyarban aszfaltra történő helyezésével figyelem, hogy hol a határ. :) ) Mivel ezen a motoron minden magasan és rövidre vágva volt, így maradt a bakancs.

Aztán az egyik körben elém tévedt a fekete kis ?rv?, aki valamiért meglehetősen lassan, és a pálya szélén egerészett, így nekikezdtem a kikerülésének, ám a célegyenes előttii utolsó jobbos kanyarban úgy gondolta, mégis csak az én nyomvonalamat akarja használni, s behúzta elém a motort, én meg reflexből fékeztem, amit a brutálisan harapó hátsó fék azonnali blokkolással reagált le, majd ezt elengedve a motor újra megtapadt, aminek köszönhetően elkezdett szitálni és szinte azonnal ledobott magáról, én meg olyat estem mint motorral még soha életemben, még át is buktam saját magamon. :) Kissé szédelegve  gyorsan feltápászkodtam, konstatáltam a károkat, és igyekeztem letakarodni az aszfaltcsíkról. Utána kitoltam a motort, megigazítottuk a kormányt és az elejét, majd átadtam Neppernek a terepet, úgyis az ő ideje jött volna már.
Sajnos a kormány szépen beverte a tankot, ám Ádám ezen nem nagyon drámázott mikor megmutattuk.

Nepper el, én lelátóra fel, aztán látom hogy jön ki.

Kérdezem mi van? Hát nem ment egy egész kört, és megállt alatta a motor. Mondom ilyen nincs. Gyors lekaptuk a hengerfejet, hogy megnézzük milyen kár történhetett, (tolásra nem reagált, és csúnya hangja volt) de nem láttunk semmit. Ennél jobban nem merültünk el benne, hisz más motorjában csak ne túrkáljon az ember.

A raccsing végén megkerestük Ádámot, és tájékoztattuk a harci sérülésekről, ám ő egy úriember higgadtságával reagálta le a dolgokat, majd lekapva a gyújtás deknit visszaállította az elfordult gyújtást, s a motor újra üzemképessé vált, amit Vidra azonnal birtokba is vett. :)

Összességében verseny szempontból nem voltunk túl mérvadóak, Én két éve nem hogy pályán nem jártam, de motoron sem ültem, (utcán sem) ráadásul a számomra alulméretesnek bizonyult motoron történő egy órás kucorgást a lábaim is megérezték, Neppernek pedig most sem sikerült bepótolni az elmaradt motorozásokat, de azt hiszem (újra) kezdésnek jó volt. Idegen motorral, idegen pályán, a bőr ruha fojtásában, sok-sok kihagyás után is, de azt kell mondjam az élmény és a hangulat mindenért kárpótol, ráadásul új lendületet és lelkesedést adott a folytatáshoz.

Ezúton is szeretném megköszönni Bereznai Ádámnak a motort, Neppernek hogy segített eljutnom a racsnira, Molnár Zolinak a lehetőséget a kölcsön motorra (ha nem jön oda szólni, akkor nem lett volna motorunk), s nem utolsó sorban Hegyes Sanyiéknak a szervezést.

Nagyon remélem, hogy jövőre valamilyen formában újra találkozunk a pályán, egy vázat addigra mindenképpen összerakok, ahhoz már gyakorlatilag minden meg van, az pénzembe nem kerül, a többit meg majd eldönti az idő.

Hát tegnap megmondom őszintén már olyan szinten fáradt voltam, hogy nem volt erőm nekiülni blogolni, így ez mára maradt, mint ahogy a hátsó lökhárító felszerelése is.

ELső körben az előző nap lecsiszolt felületeket lekezeltem koranttal, hogy elejét vegyem a rozsda továbbterjedésének.

Majd eztán szépen betapasztottam az átrohadt részeket, nem gondoltátok hogy úgy hagyom?

Erre a célra van nagyon fasza kis bitumenes szalagom:

A javításig legalább a víz nem megy be. Lánggal szépen rá kell melegíteni, alvázvédőzés után még csak nem is feltűnő.

Majd egy jó félórányi szívás után a szórópisztollyal, (el volt dugulva) végre sikerült leköpködni az egészet. (szó szerint)

A csövek környékét direkt hagytam ki, mert ott még nagyon jól áll a cucc, és nincs is alárohadva, ellenben nem akarom magam nettó szivatni egy esetleges eljövendő szerelés alkalmával.

Mikor ez elkészült, fogtam a maradék üregvédő sprét, és némi fáradt olajjal összekeverve szépen végigprüszköltem vele az összes váznyúlványt, és kereszttartót. Az ért így, mert az ennyi idős belül dzsuvás/rozsdás helyeken jellemzően az üregvédő már nem áll meg magában, az olaj viszont mindenhová bekúszik, és mint tudjuk, az egyik legjobb vízlepergető anyag.

Innentől már elvileg semmi érdemlegesnek nem kellett volna történnie, jött három segítőm, vissza borítottuk bakokra az autót, és szépen leengedtem talpra, írhatnám, de ez közel sem így történt. :)

Első körben szépen kilőtte maga alól az egyik tuskót, és ráesett hátul az emelési pontra, lehasítva egy jókora darabot a tuskóból. Itt egy kicsit meggyűrte a frissen feltett küszöb élét, bár ezt két kalapácssuhintással el lehet intézni, elöl meg a kerék ráesett egy másik tuskóra, de mivel az autó még elég ferdén állt, és a tuskó sarkára esett, így szépen lehúzta a gumit a felniről annyira, hogy jelentősebb mennyiségű levegő távozhasson belőle. Na ott egy pillanatra szívrohamot kaptam, hogy szétcseszte az új gumit, de hálistennek később kiderült, hogy mégsem.

Majd mindezek után pedig egy sima kerékcserés emelésnél fogta magát az autó, és nemes egyszerűséggel leborult az emelőről. Ott kaptam másodjára szívrohamot, mikor hallottam koppanni a vadíúj meriva tárcsát a betonon....

Na most hogy a tyúk volt előbb vagy a tojás, azt nem tudom, de erős a gyanúm hogy az emelő adta meg magát elsőnek, jártam már így egy másik ugyanilyen gyári emelővel is. Szegény ritka fos és instabil egy konstrukció, legszívesebben felkötném aki ezt kitalálta. Igazából lehet megártott szegénynek ez az egynapnyi oldaltállás, és kicsit megszédült, azért nem bírt talpon maradni. :)

Mindezek után már csak a teljesen üres üzemanyag rendszerrel, és az ennek feltöltésére szánt motorindítási kísérletek folyományaként lemerülő akksival kellett megküzdenem, hogy végre hazamehessek vele.

Ekkor még hátsó lökös nélkül.
Egyrészt ennyi szívás után tök sötétben már a hóhérnak volt kedve még azzal is vacakolni, amúgy meg ha már úgyis le volt szedve, akkor legalább ma kicseréltem a másikra, amiről nem hiányzott egy fül sem, és az alja se volt elszakadva, csak a fényezett betétet kellett rajta megcseréljem. Plusz kiütöttem a tartónál azt a pici horpadást, amit Szegeden a hátulról lepattanó 406-os okozott, és ami miatt az egész lökös csálén állt. Igazából aki nem tudta nem vette észre, de engem zavart. Így már végre legalább a hátulja vonalban van. (az elejéhez is el van téve a gyári zártszelvény és bajuszlemez, azám! :D)

Így ennyi kedves törődés és ápolás után, még a mai nap zárásaként azért hazafelé menet kilőtte a lambdaszondát, csak hogy nehogy unatkozzam. Kezd hisztis lenni. Hiába, a kor sokaknak megárt. :)