Egyesek már panaszkodtak hogy rég postoltam. Hát egyrészt ez a net hiány miatt van, másrészt pedig mert nem is nagyon volt miről írjak. Persze közben volt egy szánkózásom ami kórházzal végződött, de igazából mire meg tudtam volna írni, elszállt az ihlet, és nem is volt komoly a sérülés, két három nap alatt kihordtam, bár néha még fáj kicsit a térdem, és a seggem is sárgás zöldes színben pompázik. (hülye tábla elém ugrott ötvennel) Ja meg persze csinálgattam az ebben a postban következő képeket. 

Mikor ezt a postot írom, épp a kedvenc súlygyarapító  kombómat nyomom, sör+csoki.

Ne kérdezzétek miért jó, vagy miért szeretem. A sör jól esik egy hosszú nap után mikor az ember hazaér, és nincs jobb dolga mint bedőlni a fotelba, tv-zni, sörözni és blogpostot írni. 

A csoki meg hát… imádom a csokit. Csokifüggő vagyok, ez az egyik drogom a kettő közül. (a másik a sebesség). Más bagózik vagy valódi drogokat szed, én „csak” ezzel mérgezem magam. (bár ha a sebességnek lenne doboza, arra is rá lehetne írni hogy „súlyosan károsíthatja ön és környezete egészségét”)

És az a jó bennük, hogy mindegyik az íz-skála nem hogy két végén, de külön tengelyen helyezkednek el, mindkettőnek karakteres, egyedi íze van, így egyik sem nyomja el a másikat, mindkettőt tökéletesen lehet ízlelgetni.

De elég a a gasztroból, nem vagyok én Jamie Oliver.

Végre eljutottam odáig, hogy hétvégén volt egy kis energiával telt időm, és felkerekedtem hogy fotózzak nektek valami érdekeset. (természetesen autók terén)

A lassan elmúlt két hónap alatt jártamban-keltemben úton-útfélen belebotlottam valami érdekes gépbe, és igyekeztem ezek helyzetét fejben tartani. Sajnos túl sokat tökölődtem, és így lecsúsztam egy szép régi (persze szakadt, ott rohadt az út szélén) kerek lámpás Merci szerkocsiról (igen, szerkocsi, nem halottas vagy hullaszállító, az a dobozos Merci vito ami akkor jön ha a szervdonor felcsavarodik a vellanyderótra) pedig az első hónapban többször is láttam, de Murphy sosem alszik, richtig addigra vitték el mire ráértem volna lekapni, és volt is mivel.

Valamint volt egy szintén a csillagos márkától származó kis állólámpás is, ami inkább az autótemetőre való, de még így lyukas sajtként is szép volt, kortalan a formája. (szerintem megfertőzött vele a Csikós Zsolt a négybéből ) Szóval ő volt a másik delikvens, amit nem találtam meg. Viszont találtam helyettük mást. Ebben a városban sok érdekesség van, és az ember folyton-folyvást beléjük botlik, csak ki kell nyitni a szemünket.

De nem is tépem tovább a számat billentyűzetet, jöjjenek a képek:

Talán nem mindenki fantáziáját mozgatja meg, de én valamiért szeretem a 944-est, talán a bukólámpák, a rendes autó felépítés (orrmotor hosszában, hátsókerék hajtás) és mert mégis csak egy Porsche, miatt, na meg mert ez egy elérhető kategóriája a német Ferrarinak. Rögtön mindjárt kettőt is szoktam látni, egymással szemben szoktak állni, egy fehér és egy fekete kék, de persze a fehér most pont nem volt ott.

De teljesen véletlenül mégis belebotlottam egy másikba, ami már tényleg fekete, ráadásul egy S-es verzió. (s-es pólót kapott, azért dagadnak ki annyira  a sárvédői, feszül rajta a ruha).

Majd egy sarokkal odébb pedig ez fogadott:

(aki tudja a pontos típust az kisegíthetne, Merciben nem vagyok otthon)

Aztán itt van ez:

Felénk nem túl ismert 4x4-es verzió, vagy hát lehet hogy ismert, de nem igazán találkoztam még vele az utcákon.

És hogy legyen egy kis tengerentúli is:

Ezt a fordot tökéletes véletlenségből láttam meg, csak úgy a szemem sarkából a perifériás mezőben, épp az ismert Porsche lelőhelyre igyekeztem, és csak bevillant. Az agyam csak azt fogta fel hogy valami zöld, és amerikai. Úgyhogy egy alkalmas helyen megfordultam és visszamentem. Egészen szépen rendben volt, bár szerintem még készül. A hátsó lámpa a kedvencem benne. Sajnos pont az a kép nem sikerült, de azért beteszem, mert bár nem tökéletes, de azért még élvezhető.

Mondjuk igazából ebben a kategóriában nekem a Chevy-k jönnek be jobban, valahogy mindig a GM felé húz a szívem. (lehet hogy nem véletlen vannak Opeljeink? ) De azért elfogadnám.

Eme remek szekeret meg lelkemnek kedves emberemnek fényképeztem le, nevén nevezett Török Lacinak, akinél nagyobb w126 bolondot még nem láttam.

Persze nekem is tetszik a huszonhatos, szép nagy batár, és azért csak egy felső kategóriás gép, abból a fajtából ami örök élet meg egy nap. (és még a v8-as hangja is szép) Egyébként ez a konkrét példány remek állapotban volt, egyedül a jobb első sárvédőn látható apró rozsdafolt volt rajta, a belseje is szép volt, tiszta, rendezett, minden a helyén, látszott hogy van gazdája.

Még egy érdekesség a végére:

Felénk ilyesmit nem igazán látni, itt télen rengeteg ilyen szaladgál, de láttam már mindenfélét. Jellemzően a kicsit magasabb építésű, legalább „ál” 4x4-es autókra pakolják, de kvázi bármin lehetne. Nekem bejön. J

Sajnos momentán csak ennyi gépbe futottam bele, de azért még kis ráadásnak itt van pár régebbi képem, amikbe belenyúltam kicsit, szerintem jók lettek. Ez is egy darab a múltból, bár én inkább a montis vonalon mozogtam, de az extrém sportoknak mindig is lesz egy fiók a szívemben, főleg a biciklis vonalnak, legyen az bármely stílus.

Végül még egy kakukktojás. A kép 2004-ben készült, de adta magát a régiesítéshez:

A következő post remélhetőleg holnap megjelenik, már ha ma sikerül megírnom, ami pedig a németek közlekedéséről fog szólni. Így egy hónap napi autózás után már van némi tapasztalatom. De addig is semmi spoiler.