Na, és akkor kezdeném is a fő tárgy bemutatásával.
Hálistennek (?) már egy digitális korban élünk, így már megszerzése napján meg is örökíthettem a "csodát". :D
Íme:
Első ránézésre egészen autó formája van, másodikra kicsit kevésbé, és ha még jobban megnéztük, akkor azért meglátszott rajta a 30 év, meg a garázstalanság, és hasonlók. Az állpotát a későbbiekben részletezni fogom, talán meg is unjátok.
Maga az autó egy 81-es gyártású Opel Rekord, kétezres motorral, Varajet II-es karburátorral, mely így az erősebbik 100le-s változat. Egy négy sebességes manuális váltó van benne, overdrive-al. S akkor itt meg is állnék egy pillanatra, mert biztosan sokan nem tudják miaz. Hogy pontosabb legyek, eddig mindenki megkérdezte tőlem.
Mielőtt az autó hozzám került én sem tudtam mi az, s főleg hogy hogy működik.
Hallottam róla ugyan, hogy van ilyen, de csak az automata váltóknál.
Ez gyakorlatilag egy bolygóműves áttétel, amit a negyedik fokozatban lehet elektronikusan bekapcsolni, s ez módosítja az áttételt 0.8-ra.
Érdekes megoldás, de nekem tetszett, igen jó fogyasztás értékeket lehetett elérni az autóval, természetesen csak lakott területen kívül volt értelme használni, mert ez egy nagyon hosszú áttétel. Mindemellett az első négy fokozattal pedig jól gyorsul az autó.
Röviden ennyi.
Visszatérve az autóra, én csak úgy hívom hogy "egy nagy lada" mert ugyanúgy globoid csigás kormányműve van (pontosabban ennek golyósoros, de a lényegen nem változtat, sokat kell tekerni :D cserébe könnyű) segédirányítókarral, panhard rudas merev hátsó felfüggesztés, fehér, likacsos tetőkárpit, és a motor felépítése is hasonló. Baloldalt állítva a gyújtás elosztó, jobb oldalt a szívó, és kipufogó sor.
Csak míg a lada ohc rendszerű, addig ennek cih (cam in head) motorja van.
Az autó alapvetően jó állapotban volt, de azért nem volt igazán százas. Az előző tulaja (egy jó ismerősöm) épp ezért már a bontóba akarta vinni, amint lejár a műszaki róla.
Úgy gondoltam kár lenne érte, így lett végülis az enyém, egy olcsóbb bicikli áráért.
Az összes ismert hibájával tisztában voltam, melyek a következők voltak:
- első tornyok körbe vannak rohadva
- hátsó váznyúlványok lyukasak
- jobb küszöb hátsó vége lyukas
- folyik a hűtővíz
- a főfékhengernek problémája van
- lyukas a kipufogó
- no meg néhány apróság (pl központi zár) nem működtek
- segédirányítókar cserés
Két hét volt a műszakig, szóval nagyon össze kellett kapjam magam, mert csak délutánonként értem rá csinálni. Végülis a kaszni problémákat megoldották elég olcsón, a többit azt magam javítottam meg.
Persze sok pótalkatrészt is kaptam az autóhoz, mint vízpumpa, vízcső (az volt lyukas) és társai, valamint a főfékhengernek kellettek új karmantyúk. Egyébként a fékek egy évvel korábban lettek felujítva, s mivel az autó csak városon belül járt napi szinten, ezért szinte teljesen új betéteim, tárcsáim voltak, valamint a futóművel sem volt probléma. Segédirányítókart is kaptam hozzá másikat, azzal mondjuk megszenvedtünk, mire a kúpos rögzítésű gömbcsuklót sikerült kigyógyítani a helyéről.
A motor hibátlan volt, egy rossz hátsó főtengely szimeringet kivéve, alig volt benne 145 ezer km. (valós adat, van szervízkönyv, s 17 évet töltött az előző -2.- tulajnál)
A váltókar is lógott kicsit, de lehetett vele váltani, csak a rudazat perselyei voltak megkopva, később ezeket is cseréltem.
A lényeg, két hét alatt szépen felkészültünk a műszakira, körülbelül 50e ft elköltése után az autó -műszakilag- teljes értékű, és biztonságos volt.
Aztán jöttek más dolgok....
ui.: még talán annyit fűznék ehhez a poszthoz, hogy ez az első, saját autóm. Előtte mindíg a családi szekeret hajtottam, a mellette álló piros vectrát