Napi Vuki

Gyönyörű idő van, bár árnyékban még kicsit hűvös, de a napon és főleg kocsiban már rendesen lehet izzadni. Úgyhogy ki is ültem írni a teraszra. Mások ilyenkor elővesznek egy cigit, én csak egy fogpiszkálóra gyújtottam rá. Vicces, de ilyenkor mindig egy kicsit Hank Moody-nak érzem magam. J

Főleg mert nekem is csak akkor megy az írás, ha van ami/aki megihlet, különben csak egy nagy összevisszaság az egész, ahogy lehet hogy ez a post is az lesz, mire végzek vele.

Túl sok minden van a fejemben, és ezért rendkívül nehéz szavakba önteni a gondolatokat.

Megláttam ezt a sorozatot, és tudtam hogy erről írnom kell, erről írni akarok, jót akarok írni.

Mire eddig a sorig eljutottam, eltelt közben egy hét, vagy inkább kettő, és megint itt ülök a teraszon a napsütésben. Ennyit kellett gondolkodjak, hogy neki merjek ülni folytatni/befejezni ezt az írást. Na meg befejeztem a sorozatot is, ami most a negyedik kész évadnál tart,most várjuk hogy kijöjjön az ötödik.

A Sons Of Anarchy név szerintem már önmagában is sokat mondó, főleg ha mellétesszük hogy ez egy motoros klub neve, akik főképp fegyverkereskedelemből tartják fent magukat. Felütésnek ez szerintem egyáltalán nem rossz, nekem is felkeltette a figyelmemet már korábban. De akkor valamiért mégsem kezdtem bele, részben mert már így is könyékig voltam két-három másik sorozatban. Azok időközben lecsengtek, én meg kifogytam a jó filmekből, a kinti adón pedig elkezdték adni a Sons-t. Nézegettem a bemutatókat, aztán elővettem néhány junkie-s írást róla, (persze a legelejéről, csak semmi spoiler) és úgy döntöttem akkor belevágok. Szerencsére nem kellett sokat keresni, egyből meg is találtam egyben a négy évadot.

Gondoltam jó kis pörgős lövöldözős-üldözős-motorozós sorozat lesz, az eddigiek alapján.

Aztán elkezdtem nézni, és nem tudtam letenni. Beszippantott magával, mint Boeing hajtómű a madarat. Abban a másfél hétben míg daráltam a sorozatot, nem sokat aludtam, mert nem hagyott nyugodni. Hihetetlen hatással volt rám, mint még egy film sem eddig. Letaglózó, elgondolkodtató, idegörlő, és igazából nem tudom szavakba önteni. Kemény, mint az élet. Nehéz besorolni, akciófilmnek nem mondanám, vígjáték semmiképp, drámának túl sok benne a vér és brutalitás. Valami hihetetlen kettőség vonul végig az egész sorozaton, amit nehéz körülírni. Látni, ahogy a rosszarc motorosok fegyverekkel kereskednek, de mindeközben van egy teljesen más oldaluk is, ami szerethető –hülye szó, de másképp most nem tudom leírni, spoilerezés nélkül- és ez teszi különlegessé az egész hangulatát. Ez az, amit látni kell, mert nem lehet elmesélni.

Mindemellett ami nagyon megragadott a sorozattal kapcsolatban, hogy számomra egy teljesen új felépítéssel működik. Nincs egy fő szál, amin egész évben rágódhatunk, és majd az évad végén megoldásra kerül, de nincsenek különálló történetek sem epizódonként, és nem tökölnek el azzal sem egy-egy részt hogy az adott szereplőkről jellemábrát mutassanak be. A történet halad, folyamatos, összefügg, és van húzása. A részek között általában nem telnek el hetek, hónapok, olyan mint az élet, este lefekszel, reggel ott folytatod ahol abbahagytad. Nincsenek visszautalgatások, hogy ezt ezért vagy azért, minden hatással van mindenre, minden összefügg mindennel, vannak események, amik esetleg majd csak két évaddal később ütnek vissza. Olyan lendület van benne, hogy most mikor visszanéztem egy két részt a legelejéről, meglepődtem, hogy jéé, ez a harmadik részben történt? ez meg a negyedikben? Olyan mintha előtte már egy fél évad lement volna. Van benne tartalom.

A való világ (nem, nem az RTL klubos szemétre gondolok) szempontjából is nagyon tanulságos. Okok, okozatok, következmények. Pillangó hatás, vagy dominó effektus. Sokféleképpen elnevezték már. Én csak úgy hívom, az élet. Nagyon szépen prezentálja hogy a cselekedeteinknek, szavainknak súlya és következményei vannak, amikért felelősséggel tartozunk. Hogy a titkok, vagy azok kitudódása nem csak annak örzőjére, és arra vannak hatással, aki azokat létrehozta (megosztotta valaki mással), hanem mindenki másra is, az ember környezetében. És ezen dolgok kimenetele általában nem pozitív.

A másik dolog, ami nagyon tetszik, hogy nem hoztak bele nyálas csöpögő hollywood féle szerelmi szálat. Persze, van benne, hiszen az egész film szinte az emberi kapcsolatokról szól, de olyan amilyennek lennie kell, nincs körülötte rózsaszín púderfelhő.

Még pár gondolat a történet folyásához.

Nagyon bejött, hogy a történet eléggé kiszámíthatatlan, és tele van fordulatokkal. Nincs az, hogy már az elején tudja az ember mi lesz a vége az adott résznek. Jó, persze ha például megtámadta a klubot egy ellenséges banda, akkor nyilvánvaló hogy az epizód végére valaki vére fog folyni, de nem is erre gondolok. Például egy-egy fontosabb, vagy már megkedvelt szereplőt zokszó nélkül kiírnak. Itt nincs az hogy hú, a fontos szereplők nem halhatnak meg, nem. A negyedik évadig már durván megfogyatkozik a csapat, olyan emberek, akiket nem is gondolnánk hogy ki fognak írni. El is gondolkodtam, hogy fognak ebből hét évadot csinálni, ha a csapat fele már most hiányzik, és még néhány ember feje felett már ott lóg a kasza.

Pár szót ejtenék a szereplőkről is a végére.

Hálistennek nem nagy hollywoodi nevekkel dolgoztak, a legtöbb színész inkább kisebb filmekben szerepelt, viszont aki elég filmbuzi, találkozott már legtöbbjük nevével itt vagy ott.

Persze ellenpéldának itt van nekünk Ron Perlman, akit a legtöbben talán a Hellboy-ból ismerhettek, de azon kívül is rengeteg filmje volt.

Plusz van nekünk egy olyan nevünk is, hogy Katey Sagal, ami talán sokaknak nem sokat mond, viszont ha azt mondom Rém rendes család, és Peggy Bundy, akkor biztosan ráismertek. Hihetetlen hogy mennyire jól beleillik ebbe a szerepbe, aki egyébként például a Futurama-ban kölcsönzi Leela eredeti angol hangját.

De egyébként is elmondható, hogy a szereplőválogatás rendkívül jól sikerült, ha szembe jönne velem az utcán a csapat, én elhinném róluk hogy ők a helyi rosszarcok, mint ahogy volt is hasonlóra példa.
Mindemellett jól is játszanak, hiteles az egész, nem pedig valami izzadságszagú ál-keménykedés.

Én mindenkinek ajánlom, aki szeret kicsit elgondolkodni az élet dolgain, mert ezután biztosan fog.

Vigyázat! Ha elkezded, nem tudod letenni!

(néhány kritika szerint az első 4-5 rész nehezen indul be, én ezt nem éreztem, de ha ti igen, akkor üzenem, tartsatok ki, menni fog)

Találtam pár jó képet a neten, amikkel mélységesen egyetértek:

Csak hogy tudjátok még élek. :) Tegnap vasárnap hazajöttem Münchenből egy kis pihire, de eddig inkább csak rohanás az egész. Ma kiműtöttem a motort az astrából, remélem vissza már ezzel fogok menni. De ehhez még kell pár dolog.

Csendélet lackenhofból.

Na, ígértem korábban hogy megírom hogyan is vezetnek a németek. Kicsit tolódott a dolog, de most végre eljutottam odáig hogy papírra blogra vessem gondolataimat.

Mikor valaki először jár a németeknél, elcsodálkozik hogy jééé, így is lehet vezetni? Nem toljuk le a másikat, beengedjük, nem villogjuk le az autópályán, meg hasonlók. Városon belül is úgy tűnik hogy mennyire jó náluk közlekedni, mert türelmesek, beengednek, stb. Ilyenkor nem annyira tűnnek fel az egyéb dolgok, mert a megfelelő sáv, vagy utca eltalálásával vagyunk elfoglalva, vagy épp a gps-t anyázzuk mert már megint rossz helyre vitt.

Eleinte én is így voltam vele. Kétszer-háromszor voltam kint a németeknél, úgy hogy én vezettem, és nagyon kellemes volt náluk menni. Nem volt az a stressz mint otthon, és nem találkoztam annyi önjelölt Schumacherrel sem. DE!

Aztán úgy alakult hogy kiköltöztem ide, majd még egy autó is került a seggem alá. Bár attól függetlenül előtte is egész sokat sikerült vezetnem, legalábbis jóval többet mint gondoltam volna.

Akkor még nagyon szar volt, mert nem ismertem a környéket, a forgalom is a pestihez hasonló volt, ráadásul teljesen ismeretlen autóval kellett mennem, ami alapvetően nem szokott gondot okozni, de valahogy unokatesóm mondeóját nem tudtam megszokni. Meg mint írtam nincsenek előre kitáblázva a sávok (hogy melyik merre megy) csak akkor derül ki, mikor már odaért az ember az elágazáshoz.

Január óta viszont „saját” autóval járok, amit gyakorlatilag 10 éves korom óta vezetek, szóval vakon is menne a kezelése, így már csak a forgalomra kellett figyeljek.

Az első dolog ami feltűnt, hogy egyszerűen nem lehet végigmenni egy szusszra egy útvonalon, mert lépten nyomon piros lámpákba botlik az ember, pedig nem kis utcákról beszélek, hanem egy 2x3 osztott sávos sugárútról, amire több helyen is rákanyarodik az autópálya. Szóval van rajta forgalom. Később mások is megerősítettek abban ami már magamtól is kezdett derengeni, hogy itt NINCS zöldhullám. Ami egy vicc. Egy ekkora városban, meg úgy egyébként is, nem lehet zöldhullám nélkül ekkora forgalmat elvezetni.

Most, hogy így kezd kitavaszodni, a tegnapi, meg a mai napon mintha már tudtam volna megállás nélkül haladni. Talán télen mesterségesen próbálják lassítani (sikeresen…) a mindenféle logikát mellőző lámpahangolással a forgalmat?

Egyébként hihetetlen szar forgalomszervezés van sok helyen.

Alapvetően rengeteg a tele zöld, ami már kapásból okoz némi bonyodalmat, főleg mikor az említett 2x3 sávos úton egyszerre indítják mindkét irányba a forgalmat, és mindig vannak páran akik a belső (egyetlen kanyarodó) sávból szeretnének befordulni, de mivel szemből is folyamatosan jönnek, így nem tudnak továbbhaladni ezzel gyakorlatilag blokkolva az egész belső sávot kilométer hosszan. Viszont van ellenpélda is.

Jelenlegi lakhelyemnél van egy olyan (szintén nem kicsi) kereszteződés, ahol abból az irányból, ahonnan én járok, tele zöld van, viszont olyankor a szembejövőket mégsem engedik el. Szóval nem találom a logikát. Sokszor olyan alapvető hibák vannak, hogy elgondolkodom, lehet direkt van szarul megcsinálva, hogy az emberek egyszerűen fizikailag képtelenek legyenek a gyorshajtásra. (mindemellett a városban rengeteg 60-as korlátozású rész van, ahol az átlagtempó lazán 70) Nesze neked környezettudatosság.

Mindez eddig ugye a forgalomszervezésről szólt, most rátérek konkrétan az emberek vezetési szokásaira.

Az alapvető probléma az, hogy bután, meg esetlenül, esetlegesen közlekednek. Persze előzékenyek, meg türelmesek, ezzel nincs semmi gond, tanulhatnánk tőlük. De sokszor valahogy az az érzésem hogy a nagy jólétben a sok új autóval a seggük alatt, ami már mindent megcsinál helyettük, valahogy elfelejtették hogy az autót vezetni kell, nem csak néha tekerni egyet a kormányon.

Példa:

A legidegesítőbb szokásuk, hogy zöld a lámpa, de ők állnak.
Megyek, már jó háromszáz méterre előre látom hogy vált a lámpa, lehet haladni, látom azt is hogy van egy kis sor, de normál esetben mire odaérek, maximum csak le kell vennem a gázról a lábam, és mehetek is tovább. De itt?! Aki előttem megy, a zöld lámpa láttán FÉKEZ! Éééérted? Zöld a lámpa, ez meg mit csinál? FÉKEZ! Hát öcsém, ki a fene tanította ezeket vezetni?
Oké, otthon is hernyóznak a lámpánál az emberek, mert nem képesek elindulni egyszerre, de ha felrajzolnánk a kilengést egy táblára akkor ez itt szor kettő.

Az mi már, hogy állunk a pirosnál, vált a lámpa zöldre, és eltelik 20-30 másodperc mire egyáltalán megmozdul a sor? Otthon ezért addigra már nem hogy ledudálják az ember haját, de a két kopasz a merciből már csinált is egy beutalót a kasznishoz az autónk hátuljára.

Ezek meg? Nekik nem tanították hogy a sárga után jön a zöld? És ha nem is megy elsőre az egyes fokozat megtalálása, de legalább már a sárgánál kezdjük el keresni, ne akkor mikor a lámpa már fél perce zöldre váltott?

Folytatás: természetesen a zöldre elindulni együtt nem képesek, általában egy autónyi helyet hagynak maguk előtt mire elindulnak, (kb pont mint otthon, csak valahogy még lassabban) szerencsére elég hosszú zöldek vannak, de akkor is. Általában egy zöldre elinduláskor annyit várok mint otthon másfél lámpaváltás.
Érdekes, mert ha pl. egy kis utcából fordulnak ki az ember elé, akkor nem kell megvárni míg megtalálják a gázpedált, olyankor képesek hamar felvenni a sebességet. A lámpáknál ez valamiért nem működik, biztos gyönyörködnek a lámpák változatos színeiben.

Másik kedvencem volt, megyek reggel a melóba, szintén lámpa felé közeledtünk, de már régóta zöld volt, szóval nem csak éppen akkor váltott, erre egyszer csak előttem az istenbarma nyom egy satuféket, nekem meg annyi időm volt, hogy rántottam egyet a kormányon balra, és kiugrottam a bal sávba. Még jó hogy volt egy autónyi hely, meg két szempillantással korábban sasoltam a tükröt van e ott valaki, mert gondoltam kikerülöm a mazsolákat. És nem, nem mentem túl gyorsan, meg túl közel sem, hanem a kedves kartács akkora satut nyomott 50-60ról, hogy szerintem az abs elzsibbasztotta a lábát mire megállt.

Akkor egy pillanatra meghűlt bennem a vér.

És lehet azzal jönni hogy minek tolom neki, de nem teszem. A megengedett tempóval szoktam menni, mert itt nincs minden 50 méteren ottfelejtett 30as tábla, meg társai, és bent is sok helyen többet engednek mint 50, így aztán azt a plusz benzint már tényleg nem éri meg a gyorshajtás. Viszont igyekszem, mint otthon is, (és otthon ez azért szokott működni) folyamatosan haladni, és tartani a lendületemet, de itt kint ez valahogy már ámokfutásnak számít vagy nem tudom.

A másik amitől a hajamat téptem, és sírhatnékom támadt, amikor leesik a hó.

Esik két centi hó, ami a reggeli órákban még éppen összefüggően takarja az utat -aztán elmegy két busz és már sehol sincs- és mint ha valaki ráfeküdt volna a távkapcsolón a lassított felvétel gombra. Mindenki öttel, kanyarodni meg még annyival se, szerintem kettesnél följebb nem is kapcsolnak. Mindezt persze az alig 2-3-4 éves sokhárombetűs kisegítő (fogyatékosoknak) elektronikával teletömött audibéemvémercédesfókszvágenekkel.

Én meg vidáman kerülgetem (már ha tudom) őket az öreg technikával, mindenféle különösebb probléma vagy veszélyhelyzet nélkül. Hihetetlen. Először nem hittem el, mikor unokatesóm mondta, de tényleg megáll a tudomány ha leesik egy kis hó.

Sajnálom hogy nincs rendes kamerám, mert felcsavarnám a műszerfalra, és csinálnék egy két videót hogy lássátok.

Más:

Egyszerű kétsávos út, középen mindkét irányból egy kanyarodósávval, természetesen tele zöld. Gyerek áll a malac passattal a kanyarodó sávban, várja hogy elmenjen a szembejövő.

Szembejövő el, 3 autónyi hely, emberünk vár. Következő autó el, két autónyi hely. Emberünk vár. Mindezt egészen addig, míg a szembejövőknek már piros, és nem jön senki, és el tud indulni. Omájjjjjjjjjjfákingggggggggggád!

Autópálya:

Nem hittem volna, de rendszeres hogy adott kocsi körül töküres a pálya, és hol megy? Középen. Vagy a belső sávban. Folyamatosan. Hiába állsz be mögé, vagy teszed ki az indexet. Mint otthon. Villogni nem szoktam mert nem akarom erősíteni a türelmetlen taplómagyar beidegződést, de bakker. Naponta van egy ilyen barom akit kénytelen vagyok jobbról kikerülni, mert nem esik le neki a dolog. És mindez márka független. Egyébként érdekes, hogy a legkevesebb hülyeséget az öreg autósoktól láttam. Golf 3, Vectra, régi Bmw, meg hasonlók.

Valamelyik nap pont egy hetes bmw-s faszkalap nem volt hajlandó 30 centivel arrébb menni, hogy elférjek mellette meg a keresztben álló kamion hátulja közt, nem sok kellett volna hogy leverjem a tükrét, mert olyan közel voltunk. Ugye az ember számít arra hogy ez a tulok látja azt a 7.5 tonnás dögöt keresztbe az úton, és majd arrébb megy hogy mindenki elférjen, de nem. Errefelé biztos túl olcsón mérik a metál fekete fényezést.

De a legjobb, amitől aztán tényleg a padlóról kellett felkaparni az államat.

Egyik szombaton mentünk edzésre, és unokatesóm kapott egy telefont. Mint kiderült, itt a házunk előtt az egyik munkása kocsijának nekitoltatott a RENDŐR, és megpróbáltak lelépni… Úgy kellett utánuk szaladni. Otthon egy ilyenre fel se kapnám a fejem, de hogy itt ilyet?  Asszem nem csak mi züllünk.

Aztán belegondoltam hogy akkoriban pont mellette szoktam állni, szerencse hogy edzésre mentünk és nem ott állt az autó.

Szerintem Bíró Dani barátom hisztérikus rohamban, vérben forgó szemekkel törné ketté a jogsiját, és állna neki építeni jet-packet, és túrna hozzá való thermo-s ruhát amit a hajtómű veszteséghőjével fűtene hogy télen is lehessen használni, és inkább azzal járna mindenhová.

A végére meg két kép, mert lemaradt a legutóbbi postból:

Szegény öreg Fordot itt rohasztják már vagy mióta, 4 hónapja vagyok kint, azóta el sem mozdult innét. Csodálom hogy a kerekei még nem laposak. Sajna csak ilyen behavazott képet tudtam róla csinálni, de nincs messze és jön a jó idő úgyhogy majd lövök pár normálisabbat is.

Kivételesen egészen jót aludtam az éjjel, erre reggel mikor felveszem a mestert, mivel fogad?

50 liter fáradt olaj van a padlón. Az mondom köszi. Aztán bemegyek és ez fogadott:

50 liter nem volt, mert a nagy része kifolyt a kapu alatt a likon a lefolyóba, de azért volt bőven. Olyan másfél centi magasan. Most már tudom milyen érzés a tankhajó baleseteknél kaparászni a kiömlött olajat. Egy élmény volt.

Ahogy ígértem jönnek megint az autók.

Az egyik hétvégén leugrottam Stambergbe, és ott találtam ezt a két angol gyöngyszemet.

Az első az igazi érdekesség, rendes jobbkormányos series II. Elég ritka, ez meg ahogy látom napi használatban van. Sajna a hátulról készült kép nem lett épp a legjobb.

A másik pedig egy egész szépen felújított és kicsit átépített öregecske 110-es Defi,  ami az új alkatrészekkel, és modernizált lámpákkal egészen fiatalosnak hat. Viszont érdekes, hogy 109-es ajtajai vannak. Ez a kilincseken, meg a tolóüvegeken látszik. Először megkavart, és azt hittem egy 109-es, de annak a rövidebb motor miatt nem ilyen az eleje. Na meg az osztott szélvédős.

Mindkettő kéne.

Végül pedig megint egy jó kis w126-os Laci barátomnak, ami a szomszéd kereskedésben állt, de már elvitték. Patika:

Na hát a múltkori hibabejelentős posztom végéről lemaradt a filmtörténelem egyik jelentős idevágó mondata az I’ be back álljbíbekk, de most már inkább nem írom le.

Viszont most visszatértem!

Azt imádom a windowsban hogy két dologtól képes összeomlani, önmagától és bármi mástól. Aztán meg olyan anomáliákat szül, hogy a Bill Gates szintű programozó is csak pislog mint útszéli bambi a közeledő fényszórókra. Aztán gondol egyet, és mint ha mise történt volna, hibátlanul fut tovább mint Forrest Gump. Ez történt drága kedves laptopommal is, míg vagy két hétig be sem kapcsoltam. Magába fordult mint emo a vidám vasárnapon, aztán végül mégis úgy döntött hogy működni fog. Legalább olyan szinten hogy tudjak csinálni egy rendszer visszaállítást, (még szerencse hogy a kis hülye csinált magától egy visszaállítási pontot korábban) így aztán most megint tudok nektek postolni mint rendőr a droszton. Vagy most már túl sok lesz a hasonlatokból? Mint legutóbb a….

Na jó, befejeztem. 

Megpróbálom magam rövidre fogni, de nem biztos hogy sikerül. 

Ma* valamiért hihetetlen jó kedvem van, nem tudnám megmondani miért, pedig még a nap sem sütött igazán, meg aztán még hó is esett, így aztán reggel-este kotorni kellett a havat az autóról, szerencsére csak por hó volt, és nem fagyott rá, mint valamelyik nap a mosóban az a 100 liter víz.
Kb. úgy érzem magam mint a Galaxis útikalauz stopposoknak c. film űrhajója, aki olyan mint egy beszívott raszta.  (na csak nem tudom abbahagyni)
Elöntött az a hihetetlen elégedettség, amit csak ritkán érez az ember, mint mikor minden tökéletes.
Lehet hogy jót aludtam? Pedig nem feküdtem le túl korán, sőt, kifejezetten későn, mert csupa jó film ment a tv-ben.

*ami mára már tegnap, de az is lehet hogy tegnapelőtt

Jut eszembe, erről is akartam írni.

A vasárnapot erősen megfeszített dögléssel töltöttem, és tévéztem. Hogy mik mentek a tv-ben? Az Ötödik elem, majd A Galaxis útikalauz stopposoknak –ezt speciel nem tudom hogy otthon valaha leadták e tv-ben- utána a Már megint egy dilis amcsi film, Surrogates, majd Végső állomás nééégy (mert hogy már erről is a sokadik bőrt húzzák le a teljes egészében ugyanarra a forgatókönyvre épülő részekkel, csak persze némileg változatosabb halálnemekkel**). Otthon egy hónap alatt nem adnak le ennyi jó filmet, nem hogy egy nap/délután.

**de azért a röntgenképes csonttörések eléggé ott voltak a szeren

Ha meg már a tv-nél tartunk (már megint csapongok) természetesen figyelemmel kísérem a New Girlt, eddig nagyon bejön. Meg a gondolatom is, hogy lesz valami a lakótársakkal. Persze egyszerre csak egyel, de azért alakul a dolog. Mindeközben a másik lakótárs meg a cicababa barátnőt döngeti. (vagyis döngetné, de valami ott is kezdődik) Egyébként rajta igen csak meglepődtem, (mármint a cicababán) mert eleinte nem sokat szerepelt, és az  első benyomás azt súgta hogy egy echte tipikus plázacica, de nem! Mert egy tökre a földön járó vagány csaj, aki csak úgy néz ki mint egy plázacica. Csak annál egy kicsit jobban. De most nem is akarok átmenni filmkritikusba.

Még az New Girl-s postban említettem hogy otthon leszoktam a tévézésről, hát nem csak arról, de a rádiózásról is. Volt kb. 4-5 adó, amiket inkább nem lehetett fogni mint igen, helyettük lehetett venni román nyelvleckét. (nálunk) Persze, nem véletlen, olyannyira a román határ mellett vagyunk hogy az már inkább románia mint magyarország, csodálom hogy még nem húzták át a határátkelőt Gyula meg Csaba közé. (gy.k. nem, nem személyekről van szó, hanem heLYSég nevekről)
Amikor pedig ismét kicsit magyarországhoz tartoztunk akkor is csak ugyanazokat az ezer éves „örökzöld slágerek”-et lehetett hallgatni, a normálisabb adókon havonta becsúszott egy-egy új szám, jellemzően az is a „hurrányaralunk-tengerszéléngézakékazég” típusú egynyári langyos híg… ból. Normális (persze ez szubjektív), de legalábbis ténylegesen változatos zenéket nem adtak.

Ebből a rövid bevezetőből szerintem kitaláltátok hogy a rádiókról lesz szó. 
Bár korábban már írtam hogy itt azért jóval frissebb a felhozatal, valamint olyan számokat is leadnak amiket otthon soha, de most megint szólnék róla egy kicsit.
Persze itt is van pár nagyobb rádió amiknek van egy sablonjuk, így pár nap után már nagyjából lehet tudni melyik szám következik, de azért mindig beszúrnak valami újat, meg egy nap alatt lemegy vagy 4-5 stílus. Szóval változatos. Na meg azt had említsem meg hogy öt megahertzenként van egy adó. Szóval lehet bőven válogatni. És nem az van mint otthon, hogy egész nap megy az-az ötven százéves szám a winampról, este meg beteszünk olyat amit kevesen hallgatnak (szerintük) mint underground, alter, vagy klasszikus zene. Itt van olyan adó ami csak klasszikusokat nyomat, a másik a divatzenéket, a harmadik megint mást.
Úgyhogy rádióból is megtaláltam az új kedvencemet, melynek becses neve szerényen Ego fm.
Hogy mi tetszik benne? Nagyon kevés a szöveg, sok a zene. Leginkább olyan zenéket játszanak amiket a média nem kap fel, mert nem egynyári divatfosok. Sok alter, meg underground zenéjük van, valamint rock, elektro, hip-hop, szóval tényleg mindenféle. És nincs az a  hullámzás amit pár sorral feljebb írtam, hogy napközben replay, este meg valami dizsi. Itt reggel is szoktam olyan számokat hallani, mint amikre otthon este 10 után éjszaka bealszok a kocsiban, de este is tudnak betenni húzos pörgős zenéket, szóval rendkívül változatosak. Kb. egy, másfél hete hallgatom őket minden nap, de még nem hallottam ugyan azt a számot játszani tőlük. Így is lehet.

Ha valaki belehallgatna, online is elérhetőek természetesen, egofm.de. Bár net nélkül nem tudom biztosra mondani hogy van-e online adásuk, de ha München környékén jártok, tekerjetek a 100.9-re. (máshol nem tudom hogy milyen frekin megy, meg hogy csak regionális vagy országos adó-e)

Aztán még más:

Egyik este kerestem egy címet ahova másnap mennem kellett, hogy ne reggel csesszem el az időt a keresgéléssel. Már az utca végére értem, meg akartam fordulni, de tiszta hó volt minden, nem láttam a felfestéseket sem, valószínűleg kicsit szar helyen sikerült megállni, mert egy szemből beforduló autónak igen csak útban voltam, s nem akartam feltartani, meg szemből sokan jöttek, így az első kis helyre nagy gázzal befordultam. Hát mit mondjak. A vectrát álló helyből sikerült úgy megfordítani, -krézifék nélkül- hogy rögtön utána a rendőr méregető tekintettel megkérdezte, hogy ez az autó ugye orrmotoros és elsőkerék hajtású? Pedig egyébként valami iszonyatosan tolja az orrát, rendkívül profi módon kell provokálni hogy kitegye a farát, mert mindig az eleje akar elmenni.
Egyébként a két polizist nagyon normális volt, végig jó kedvűen beszélgettünk, még csak azt se mondták hogy meg ne lássák még egyszer, mondtam hogy nem direkt volt (mert tényleg), büntetni meg aztán végképp nem akartak. Amennyire rühellem az otthoni zsarukat, annyira kezdem megkedvelni az ittenieket, mert nagyon normálisak, nem lekezelőek, nem nézik kevesebbnek az embert önmaguknál, és az ember fejével gondolkodnak, nem a rendőrével. (főleg nem a magyar rendőrével) Mondjuk nyilván NÉMILEG más körülmények és fizetés mellett kell dolgozzanak.

A végére meg egy kép, hogy itt is vannak gyökerek:

Ez a kép fogadott egyik reggel, valamelyik nagyon kedves szomszéd (vagy a hausmeister) rátolta a bejáróról az összes havat a kocsira, ami még alapvetően nem is lett volna akkora para, csak egyrészt nem terepjáró, így muszáj vagyok hátrafele elindulni, ami meg némileg problémás ha 10 centire állnak az ember mögött, másrészt meg ott vannak rajta a lámpák, amik azért eléggé sérülékenyek, erre meg nagyon harapok. (sajnos ez az ára hogy lásson az ember, vagy védett helyen van de szart sem ér, vagy látni vele csak rohadtul kell félteni) És azért otthon még mindig 12e körül megy párja a neten, itt kint meg 60-70 euró alatt még nem láttam.
Kíváncsi lennék hogy ha a rokonom 15-20e eurós Audija állt volna ott, arra is rátolja e a havat.

Holnap kaptok egy kis ízelítőt a német nagyvárosi közlekedésből, egyelőre csak írásban, aztán ha majd fejlődök technikai szinten, akkor talán mozgóképen is, de most szólok, aki azt hiszi hogy a németek kurva jól vezetnek, az rohadt nagyot téved.

Ja meg lesz nemsokára egy kis carpontying is, összegyűlt egy-két kép.

Se netem, se laptopom, továbbra se.

Viszont vettem egy autót. Gyakorlatilag a harmadik, elméletben a második, de ha papiron nézzük, akkor csak az elsö autóm. :)

http://www.ebay.de/itm/Opel-Astra-F-CC-1-6i-100PS-C16SE-5Turer-/130637554770?pt=Automobile&hash=item1e6a9ae452

Nekem csak a motor kell belöle, meg egy két apróság, a többi az mind ELADÓÓÓ!!! Szóval ha valakinek kell valami, várom az érdeklödéseket kommentben, vagy az attila kukac ament pont hu mélcímre.

Viszont csak február vége fele lesz leghamarabb magyarországon.

Csak egy gyors poszt, mert nem tudom mikor lesz legközelebb alkalmam rà.

Szerdán költözök egy ideiglenes helyre, ìgy az eddigi internet lehetösègem is megszünik, ràdàsul ma beszoptam egy igen csùnya virust a laptopra, ès jelenleg ùgy nèz ki hogy minden adat odalett, de majd kiderül ha talàlok itt valakit aki rendbe tudja tenni nekem. Mèg az is lehet hogy fizikailag bàntalmazta a vinyòt. Szóval egy darabig most megint nem leszek.

Egyesek már panaszkodtak hogy rég postoltam. Hát egyrészt ez a net hiány miatt van, másrészt pedig mert nem is nagyon volt miről írjak. Persze közben volt egy szánkózásom ami kórházzal végződött, de igazából mire meg tudtam volna írni, elszállt az ihlet, és nem is volt komoly a sérülés, két három nap alatt kihordtam, bár néha még fáj kicsit a térdem, és a seggem is sárgás zöldes színben pompázik. (hülye tábla elém ugrott ötvennel) Ja meg persze csinálgattam az ebben a postban következő képeket. 

Mikor ezt a postot írom, épp a kedvenc súlygyarapító  kombómat nyomom, sör+csoki.

Ne kérdezzétek miért jó, vagy miért szeretem. A sör jól esik egy hosszú nap után mikor az ember hazaér, és nincs jobb dolga mint bedőlni a fotelba, tv-zni, sörözni és blogpostot írni. 

A csoki meg hát… imádom a csokit. Csokifüggő vagyok, ez az egyik drogom a kettő közül. (a másik a sebesség). Más bagózik vagy valódi drogokat szed, én „csak” ezzel mérgezem magam. (bár ha a sebességnek lenne doboza, arra is rá lehetne írni hogy „súlyosan károsíthatja ön és környezete egészségét”)

És az a jó bennük, hogy mindegyik az íz-skála nem hogy két végén, de külön tengelyen helyezkednek el, mindkettőnek karakteres, egyedi íze van, így egyik sem nyomja el a másikat, mindkettőt tökéletesen lehet ízlelgetni.

De elég a a gasztroból, nem vagyok én Jamie Oliver.

Végre eljutottam odáig, hogy hétvégén volt egy kis energiával telt időm, és felkerekedtem hogy fotózzak nektek valami érdekeset. (természetesen autók terén)

A lassan elmúlt két hónap alatt jártamban-keltemben úton-útfélen belebotlottam valami érdekes gépbe, és igyekeztem ezek helyzetét fejben tartani. Sajnos túl sokat tökölődtem, és így lecsúsztam egy szép régi (persze szakadt, ott rohadt az út szélén) kerek lámpás Merci szerkocsiról (igen, szerkocsi, nem halottas vagy hullaszállító, az a dobozos Merci vito ami akkor jön ha a szervdonor felcsavarodik a vellanyderótra) pedig az első hónapban többször is láttam, de Murphy sosem alszik, richtig addigra vitték el mire ráértem volna lekapni, és volt is mivel.

Valamint volt egy szintén a csillagos márkától származó kis állólámpás is, ami inkább az autótemetőre való, de még így lyukas sajtként is szép volt, kortalan a formája. (szerintem megfertőzött vele a Csikós Zsolt a négybéből ) Szóval ő volt a másik delikvens, amit nem találtam meg. Viszont találtam helyettük mást. Ebben a városban sok érdekesség van, és az ember folyton-folyvást beléjük botlik, csak ki kell nyitni a szemünket.

De nem is tépem tovább a számat billentyűzetet, jöjjenek a képek:

Talán nem mindenki fantáziáját mozgatja meg, de én valamiért szeretem a 944-est, talán a bukólámpák, a rendes autó felépítés (orrmotor hosszában, hátsókerék hajtás) és mert mégis csak egy Porsche, miatt, na meg mert ez egy elérhető kategóriája a német Ferrarinak. Rögtön mindjárt kettőt is szoktam látni, egymással szemben szoktak állni, egy fehér és egy fekete kék, de persze a fehér most pont nem volt ott.

De teljesen véletlenül mégis belebotlottam egy másikba, ami már tényleg fekete, ráadásul egy S-es verzió. (s-es pólót kapott, azért dagadnak ki annyira  a sárvédői, feszül rajta a ruha).

Majd egy sarokkal odébb pedig ez fogadott:

(aki tudja a pontos típust az kisegíthetne, Merciben nem vagyok otthon)

Aztán itt van ez:

Felénk nem túl ismert 4x4-es verzió, vagy hát lehet hogy ismert, de nem igazán találkoztam még vele az utcákon.

És hogy legyen egy kis tengerentúli is:

Ezt a fordot tökéletes véletlenségből láttam meg, csak úgy a szemem sarkából a perifériás mezőben, épp az ismert Porsche lelőhelyre igyekeztem, és csak bevillant. Az agyam csak azt fogta fel hogy valami zöld, és amerikai. Úgyhogy egy alkalmas helyen megfordultam és visszamentem. Egészen szépen rendben volt, bár szerintem még készül. A hátsó lámpa a kedvencem benne. Sajnos pont az a kép nem sikerült, de azért beteszem, mert bár nem tökéletes, de azért még élvezhető.

Mondjuk igazából ebben a kategóriában nekem a Chevy-k jönnek be jobban, valahogy mindig a GM felé húz a szívem. (lehet hogy nem véletlen vannak Opeljeink? ) De azért elfogadnám.

Eme remek szekeret meg lelkemnek kedves emberemnek fényképeztem le, nevén nevezett Török Lacinak, akinél nagyobb w126 bolondot még nem láttam.

Persze nekem is tetszik a huszonhatos, szép nagy batár, és azért csak egy felső kategóriás gép, abból a fajtából ami örök élet meg egy nap. (és még a v8-as hangja is szép) Egyébként ez a konkrét példány remek állapotban volt, egyedül a jobb első sárvédőn látható apró rozsdafolt volt rajta, a belseje is szép volt, tiszta, rendezett, minden a helyén, látszott hogy van gazdája.

Még egy érdekesség a végére:

Felénk ilyesmit nem igazán látni, itt télen rengeteg ilyen szaladgál, de láttam már mindenfélét. Jellemzően a kicsit magasabb építésű, legalább „ál” 4x4-es autókra pakolják, de kvázi bármin lehetne. Nekem bejön. J

Sajnos momentán csak ennyi gépbe futottam bele, de azért még kis ráadásnak itt van pár régebbi képem, amikbe belenyúltam kicsit, szerintem jók lettek. Ez is egy darab a múltból, bár én inkább a montis vonalon mozogtam, de az extrém sportoknak mindig is lesz egy fiók a szívemben, főleg a biciklis vonalnak, legyen az bármely stílus.

Végül még egy kakukktojás. A kép 2004-ben készült, de adta magát a régiesítéshez:

A következő post remélhetőleg holnap megjelenik, már ha ma sikerül megírnom, ami pedig a németek közlekedéséről fog szólni. Így egy hónap napi autózás után már van némi tapasztalatom. De addig is semmi spoiler. 

Na, ilyen se volt még hogy egy nap két postot kaptok, de így alakult. Az utóbbi időben kattintottam párat, plusz elővettem néhány régebbi fotómat, és nekiestem géppel, ezeket tárom most elétek. :)

Ebbe egy kicsit belenyúltam, szeretem az ilyen valótlan színes képeket.

Ehhez pedig muszáj volt hozzányúlni, mert egyszerűen nem adta vissza az élő látványt. Szerintem jó lett.

Sajnos a Porsche-t mire odaértem nem tudtam úgy lefotózni ahogy akartam, de azért itt ez a kép.

Ezt meg csak a színek miatt. Eszméletlen dolgokra képes a természet.

És akkor most jöjjenek a ps-es képek:

Gabi barátomat próbáltam kicsit a múltba helyezni:

Ezt a képet meg kicsit HDR-sre vettem, az alap adta magát hozzá:

A simsonosoknak pedig csináltam két háttérképnek valót:

Nem, nem barátnőt szereztem be (sajnos –vagy hálistennek, ebbe most ne menjünk bele :P-) az még odébb van.

Első körben egy kicsit másról szólnék.

Az utóbbi pár évben egyre többet agyaltam azon, hogy külföldi rendszámot szerezzek az autóra, az engem (is) sanyargató kormány, és kutyái miatt, (de nem akarom idehozni a politikát). Ez most sikerült is, bár nem épp így terveztem a dolgot. J Unokatesóm szerint sokszor ki fognak szedni a magyar rendszám miatt, hát ezt majd meglátjuk, mindenesetre kedden részem volt életem első külföldi igazoltatásában. Hogy most a plusz lámpák, a magyar rendszám, vagy mert a zöldre hamarabb indultam el a rendőrnél, miatt szedtek ki, szerintem a két rendőrön kívül csak a jóisten tudja, de nem is lényeges. Jöttek, KÖSZÖNTEK, emberhez méltóan álltak hozzám, mikor mondtam hogy héhéhé há lássábbán má tesó’, akkor mosolyogtak és emberi tempóra váltottak, nem képzelték magukat nagyobbnak nálam. Kértek egy forgalmit meg jogsit, (nem, nem problémáztak rajta hogy nincs benne németül semmi) megkérdezték mi jót csinálok itt, mondtam dolgozok, hol, mondom itt egy sarokra, mit, autószerelő. Jó, kértek egy elsősegély dobozt, meg háromszöget, (közben valaki más számítógépen lekérte az adataimat) ezeket előkotortam, (tele van a csomagtartó, villanyablak, szerszámok, miegymás) megnézték, ok, és mint várható volt felkeltette a figyelmüket a rakás cucc a kocsiban, kinyittatták a katona ládát (nagyapámé volt, abból lett a szerszámos) persze nem úgy hogy „nyisd mán’ ki paraszt b+”, meg végig sasolták a kocsi többi részét, aztán a pisztoly markolatos poroltón meg akadt a szemük hogy hát ez meg wasistdas??? Há’ mondom az bizony egy poroltó, elővettem megmutattam nekik, keresték rajta az érvényesítő matricát, mondtam hogy azt szerintem nem nagyon kell, majd furcsa szemmel megkérdezték hogy ez működik? Mondom persze. J Csak régi. NAGYON. (még a ladából maradt, ami a kettővel ezelőtti autónk, ami úgy ha jól számolom legalább 17 éve került el tőlünk, összességében szerintem egyidős a vecivel -21-) Aztán visszaadták a papírokat (plasztik, haha) jó utat kívántak és viszont látás. Leírni több volt mint átélni, az egész volt valami 5 perc, ötkor végzek a melóban, és fél hatkor már otthon voltam, ezzel az ellenőrzéssel együtt, és kb. húsz kilométerre lakok a műhelytől, mindezt egy nagyjából pest forgalmú városon keresztül. (nem, nem hajtottam gyorsan, bár szinte végig hatvanas tábla van –igen, a városban-)

NEM volt gyomorgörcsöm hogy vajon mit akarnak majd a nyakamba varrni, NEM maradt utána rossz szájíze az embernek, és NEM tartottak fel a kelleténél tovább, úgy, hogy mindeközben mindent átnéztek. Igen, így is lehet. Kíváncsian várom a következő igazoltatást, és hogy vajon belekötnek-e a magyar rendszámba, mikor már lesz bejelentett lakcímem, ugyanis ~300 juró/NEGYEDÉV pízért valahogy nincs kedvem német rendszámozni az autót. (na meg akkor felejtős a plusz refi, meg a sárga fényszóró is)

Na, de, igazából nem is erről akartam írni.

Otthon már az utóbbi 4-5 évben leszoktam a tévénézésről, mert vagy időm nem volt rá, vagy csak a huszonmilliomodik ismétlések mentek, netán az agysejteket az alkoholnál is jobban pusztító maunika só-gigafrász-faluvilág és társaik. Az agyon manipulált és fél infókat közlő híreket meg megint csak nem nézem.

Itt kint viszont most az elmúlt pár hétben kezdek visszaszokni a tévézésre. Egyrészt mert tök sötét van még ilyenkor, és sötétben mit lehet csinálni? Dugni meg inni. (kérdezzétek a Finneket :P) Na most dugni perpill nem tudok, akkora piás meg nem vagyok, így marad a tévé. Másrészt meg a nyelv miatt is jó. Sokat lehet belőle tanulni, még akkor is, ha az ember nem mindent ért. Példának okádék a kiejtést nagyon jól meg lehet ismerni, bár nekem ezzel elvileg nem nagyon van problémám, de ami a leghasznosabb számomra, hogy adott szóösszetételeket, amiket az ember használni szeretne, de nem tudja pontosan hogyan, azt hallja helyesen, és megjegyzi, meg persze az ember látja, hogy miről is van szó, így tudja társítani hozzá a dolgokat. Ebből elég sokat lehet tanulni.

Egyébként pedig tök jó műsorokat adnak, elég sokat a kedvenc sorozataimból. (persze a Supernaturalt nem überelheti semmi, de közben valami mást is kell nézni, főleg hogy azt csak neten tudom)

Szerintem kevesen tudják rólam, de irtó nagy filmbuzi vagyok, idén nyáron a tétlenség okán például három-négy, minimum három évados sorozatot kivégeztem, faltam a filmeket. Persze, nagyon szeretek olvasni is, de azt fáradtan nem lehet, és a filmeknek is megvan a maga varázsa, csak máshogy. (egyébként érdekes nem? egy filmen minimum 10-20 ember dolgozik, de ez nagyon ritka, jellemzőbb a 100-200, és mégis, van, hogy egy könyv, amin kvázi csak az író dolgozott, ugyanannyi pénzt hoz)

Szóval ami a címet is adta, New Girl.

Az (úgy tűnik hogy) új kedvenc csatornámon a pro7-n, (egyébként már gyerekkoromban is létezett, ez is jól mutatja az állandó stabilitást itt, Magyarországhoz képest) indult, a (szerintem) meglehetősen csinos Zoey Deschanel főszereplésével. Aki egy kicsit is otthon van a filmek világában, az tudja, hogy a hölgy bolondozásban mindig is otthon volt, hogy csak két elég erős példát hozzak, szerepelt az Igenemberben (Yes man) és a Galaxis útikalauz stopposoknak c. filmben. (igazából utóbbi eredetije is könyv volt) E kettő mú*, mondjuk már igencsak az elvont skála széle felé húz, de szerintem még élvezhető az átlag néző számára is. Ugyanakkor láthattuk a művésznőt komoly szerepben is, ahol szerintem szintén jól teljesített, mint a Híd terabítia földjére-ben. Egyébként van neki egy nővére is, Emily Deschanel, aki ugyancsak színészként keresi a kenyerét.

Egy nevet még kiemelnék, Damon Wayans Jr-t. Megint csak azt kell írjam, aki ismeri  filmek univerzumát, az hallotta már a Wayans fivérek nevét. Amihez ők hozzányúlnak, ott szem nem marad szárazon. (a röhögéstől) Persze az  ő munkáik, mint például a sikoly paródiák, vagy a Fűre lépni tilos –esetleg Fűre tépni szabad, több verziót hallottam már- erősen az elvont kategóriát képviselik, ezt a fajta humort nem mindenki értékeli, én azok közé tartozom aki igen. Ez a két név számomra elég indok volt, hogy leüljek megnézni a sorozat két első részét, (sorozatjunkie-nyelven pilot-ját) és nem csalódtam, annak ellenére hogy a német nyelv miatt még nem is értek meg mindent.

Alapvetően egy „átlagos” négyszereplős sitcom, ez régóta egy kedvelt recept a sorozatgyártók körében, főleg ebben a húszperces műfajban. A sztori is egy százszor elsütött módon kezdődik, egy szakítással/megcsalással, természetesen a főszereplő párja részéről. Majd Jessy (a főszereplő sorozatbeli neve) beköltözik három srác mellé. Ahogy a sorozatokat ismerem, az évad(ok) során mindhármukkal lesz valamilyen „több mint barátság” kapcsolata. Ezek eddig elég megszokott elemek, de én hiszek a Wayans és a Deschanel névben, kíváncsi vagyok hogy mit hoznak ki ebből a történetből, még ha szar is lesz a forgatókönyv.

Van itt még egy extra, modellalkat cicababánk, mint „legjobb barátnő” vagy valami hasonló, (bár azért érdekes hogy mikor Jessy megint hoppon marad a szakítás után, akkor a három srác az év buliját hátrahagyva megy vigasztalni a csajt, a barátnő meg sehol) akit kb a főszereplő ellensúlyozására tettek be –gondolom-, mert ő meg kapott egy nagyon-nagyon sztk keretes szemüveget csúnyításként, bár ezt a kisugárzást szerintem nem lehet eltakarni.

Ebből a két húsz perces részből persze még sokat nem lehet leszűrni, de én azt mondom, hogy aki szereti bármelyik főszereplő filmjeit az próbálja ki, aztán meglátjuk mi sül ki belőle. Kíváncsian várom a magyar szinkront is, mégis csak saját nyelven a legjobb nézni, bár eddigi tapasztalataim alapján az eredeti hang+ magyar felirat tudja hozni leginkább az eredetileg kívánt hatást.

*igen, direkt írtam ú-val, igen, tudom hogy erőltetett :P

Már megint egy ilyen hosszú posztot kell írjak.

Bár otthon voltam 10 napot, ahol net is volt, de egyszerűen vagy időm, vagy energiám nem volt írni. Meg úgy igazából ihlet sem. Anélkül meg nekem elég nehéz.

Tartozom még nektek kedves blog olvasók egy pár dologgal, mivel az utolsó napok eléggé sietve teltek el. Többek között a berlini úttal.

Na hát akkor Berlin.

A vonat úttal nem untatnék senkit, hosszú volt és unalmas, leginkább aludtunk. Már ha épp nem kellett átszállni. Talán még annyit, hogy az itteni vasutat nem lehet összehasonlítani az otthonival. Ehhez képest a máv kész balkán.  Csend van, tisztaság, a tempó olyan 130 körül van, pedig ez csak egy mezitlábas ice volt. Ja, meg van konnyektor a laptopnak….

Egyébként vagy hét-nyolc órát ültünk a vonaton, és kétszer kellett átszállni. Mondjuk közel nyolcszáz kilométer alatt ezt elnézi az ember. A máv ugyanezt tudja Gyulától Pestig.

Sajnos Berlinből nem láttam annyit mint szerettem volna, de azért azt a keveset megosztom veletek.

A berlini főpályaudvarra érkeztünk, ami úgy lazán 3-4 szintes. Azt hiszem a többit nem kell részleteznem. Példának olyan Csaba center, Szegedieknek olyan árkád méretű, és akkor még keveset mondtam.

Aztán a többit csak a vonatról láttam.

Érdekes, hogy itt már érződik a szoci korszak szele. München valahogy rendezettebbnek, átgondoltabbnak látszik, Berlin egy kicsit olyan szedett vedett. Még mindig nyugati, de már kevésbé mint München. Kicsit hasonlít pestre. Például abban is hogy rengeteg a graffiti. Mint mikor csorgunk be pesten a keletibe, csak mondjuk szor három. Münchenhez képest sokkal lepukkantabb, bár lehet hogy Münchenben még nem jártam a lepukkantabb részeken, Berlinben meg pont ott. J (unokatesóm szerint Münchenben is vannak brutál részek, de oda még nem tévedtem) Itt már látni az otthon megszokott szoci paneleket.

Bár a hatórás vonattal indultunk, volt vagy fél három, vagy még később mire az autókat át tudtuk venni, és konkrétan sötétben indultunk el. Bár az eddigiekből kiderülhetett, nem is igazából Berlinbe mentünk, hanem valami kis tök faluba, Berlintől egy órás vonatútra.

Szóval átvettük az autókat, és első utunk a benzinkút volt, ahol teletankoltuk őket, én meg bőszen ablakpucolásba kezdtem, ugyanis az én kocsimon szerintem még a 3 éves eredeti ablaktörlő lapát lehetett, aminek az lett a vége mint egy meggondolatlan házasságnak, a lapát alkotó elemei elváltak egymástól. Szóval az esőben sokat láttam. Ráadásul a benzinkutas mosó bigyóval se mentem sokra, szerintem lehet hogy csak sima víz volt benne.

Ja és hogy még jobb dolgom legyen, előző munkanap tönkre vágtam a szemüvegemet, így anélkül kellett hazáig vezetnem. Fasza volt. Amúgy sem vagyok az a sasszemű alkat, sötétben is elég szarul látok, hát még így. Úgy hogy szinte végig két piros pontot követtem. De zökkenőmentesen lezajlott az utunk, azt a kis zökkenőt leszámítva, hogy húsz kilométerre Münchentől, a főnök autójából kifogyott a benzin, holott még azt írta hogy bírja vagy harminc kilométert. Azt hozzáteszem hogy két tökegyforma autóval mentünk. :D De ezt is megoldottuk, aztán fél egy körül sikerült is hazaérnem. (igen, éjszaka)

Hála Allahnak (a törökök abban hisznek vagy nem?) másnap csak 10 körül kellett bemenjek, ahol meg két szétborított Mini fogadott. Mint ha az Olasz meló-ba csöppentem volna. Főleg hogy délután megjött a harmadik is.

Aztán másnap, huszonegyedikén mehettem is haza. Na az is egy szép kör volt.

Eredetileg huszonharmadikáig dolgoznom kellett volna, de hát mondom másnap karácsony, és azért ezer kilométert nem két perc letolni, még Bugatti Veyronnal sem, (túl sokszor kell megállni tankolni, a magyar határnál meg át kell építeni a futóművet) szóval megkaptam a huszonharmadikát is, de végül mivel unokatesóm csak huszonegyedikén ment haza, megkaptam a huszonkettedikét is.

Tehát a hazaút.

Miért is ne, zárás előtt 20 perccel  jött be egy Merci, amit át kellett gumizni, (errefelé ez nagyon ritka, mindenkinek felnin van minden) aminek a bal első gumi külső falának négy ötöde az úgy nem volt.

Eltököltünk vele, úgy negyed hatra végeztünk is. Nagy hévvel elindultam az S-bahnhoz, amiről pont lekéstem, sebaj mindjárt jön a következő. Hittem. Míg vártam a sajátomra, az ellenkező irányba 3 ment el… Laza 20 perc késés után végre megjött, aztán ahogy elindultunk meg is állt…. J Na mind1, nagy nehezen elértem unokatesómékig, és olyan negyed 7 fele sikerült is elindulnunk. Ha eddig nem mondtam volna, itt már akkor hó volt, és kifele az autópályán be is kaptunk egy hó szakadást.

Százhússzal már büntettünk a belső sávban, az 1.4-es Fiat Tipoval.

Úgy kb harmad útig én vezettem, aztán a szemem nem bírta tovább, cseréltünk, a maradékot unokatesóm vezette le, de úgy 50km-el a cél előtt már neki is muszáj volt megállni pihenni kicsit. Hajnal ötre sikerült is Hőgyészre érnünk.

Alvás tizenegyig, aztán rohangászás fater új autójáért, bepak a vecibe aztán gó hóm. Este tízre voltam Gyulán.

Ja igen a Veci.

Végre „vissza” kaptam, ez volt az idei legnagyobb karácsonyi ajándék. J Igazából papíron sose volt az enyém, meg amúgy se, de mindig én foglalkoztam vele, és elég sok emlék fűz hozzá, és nem csak engem. Többek közt ezzel tanultam meg vezetni. Sajnos meg is látszik rajta hogy az utóbbi másfél-két évben nem tudtam vele foglalkozni, de legalább majd nem unatkozom a szabadidőmben. Kezdésként még otthon kapott is négy plusz szemet, hogy jobban lássak. Bevált. Bár egyesek szerint bután néz ki, de itt most a használati érték volt a lényeg.

Az otthoni tíz nap nagyon gyorsan elreppent, és jó ha fele annyi dologra volt időm, mint terveztem, többek között sajnos Rendszámgyűjtő kollegának sem sikerült eljuttassam a beígért rendszámokat, de ami késik nem múlik, legfeljebb a következő hazalátogatásom alkalmáig még szaporodik egy kicsit az állomány.

Mivel másodikán már dolgoznom kellett, ezért a szilveszterezést elég lightosra kellett vennem, éjfél után nem ittam semmi alkohol tartalmút, és ötkor már mentem is haza. A tízórás indulást lazán sikerült átaludni, végül fél egy körül tudtam útnak indulni. Ahhoz képest hogy kintre rengeteg havat mondott a hazudós, Szeged környékén nagyon szép időt fogtam ki.

Kép Kép Kép Kép

Gondolhatjátok hogy 10 nap meg egy szilveszterezés után nem voltam túl fitt, szóval be is készítettem a szokásos kis tea adagomat az útra, ha az nem lett volna, nem tudom hogy élem túl. És még így is kb ötször félre kellett álljak, mert nem bírtam tovább, pedig vezettem én már 1000km-t egy seggel minden gond nélkül. Az első megállómnál Győr alatt vennem kellett két ablaktörlő lapátot, mert egyszerűen már semmit nem láttam az ablakon, csak mázgált a egész. Már igen csak csere érett kategória volt mindkettő. Ja, meg egyszer töltenem kellett az ablakmosót, de egyébként más esemény nem történt az út során.

Leszámítva azt a másfél órás bolyongást Münchenben, mire sikerült hazatalálnom. Bár volt nálam térkép, azért elbóklásztam egy darabig mire megleltem a helyes utat. Hajnal 3-ra értem haza. Egyedül a romlandó cuccokat hoztam be, aztán bedőltem az ágyba, majd reggel irány a meló. Frenetikus élmény volt.

Egyik reggel valami hihetetlen látványt produkált a természet, megpróbáltam megörökíteni, de a képek nem adják vissza azokat a színeket.

Kép Kép

Aztán ma meg teljesem tavaszias időnk volt, laza 10 fok, verőfényes napsütés, semmi felhő, mindezt tél közepén január harmadikán.

Kép

Eredetileg egy vecis képet akartam, de persze pont az ebédbeszerzéskor hagytam ott a fényképezőt.

Viszont ha már veci, ma ezt is megértük:

Kép

Majdnem szép kerek szám, de pont csak az udvarban vettem észre, bár mivel annó ideiglenesen másik km/óra került bele ami aztán benne felejtődött, így nem teljesen pontos az érték, de a nagyságrend az stimmel.

Sorry a képekért, de a blog valamiért buzin teszi be, nekem meg most nincs időm htmlezni, majd később rendbe teszem.

Már megint…

Ez a hülye minden héten eljön. Ki szereti? Én egyáltalán nem. Főleg akkor utáltam mikor iskolába kellett menni. Most végül is nem annyira útálom mint akkoriban, de még mindig nem ez a kedvenc napom. Inkább a péntek. J Mennyivel jobb nem? Az utolsó munkanap (jó esetben) amit két olyan nap követ amikor az ember azt csinál amit akar. (jó esetben)

Bár ez a mai hétfő kicsit jobb az átlagnál, mert láthatok egy olyan várost, már ha csak részben is, ami régóta érdekel, plusz autókázhatok egy jó nagyot. Bár ezeket a pluszokat azért némileg ellensúlyozza hogy hajnali 5-re kell kimenjek az állomásra, ami minimum egy hajnali négy, fél négyes kelést jelent, és amit egy jó 7 órás vonatozás követ.

Diszlájk.

Ez a mai ez egy ilyen vegyes poszt lesz, mert elég sok minden kimarat a múltkori megapostból, azért is lett olyan rövid.

Először is kicsit válaszolnék az olvasóknak. Többen mondták hogy ha nincs net, akkor jegyzeteljek wordbe, és akkor nem száll el az ihlet, megmarad eredeti formájában. Ezzel az a baj hogy valamiért rám a word úgy hat mint a fogalmazásgátló, wordbe „nincs kedvem írni”, nem tudom másképp megfogalmazni. Pedig ezt a postot is abba írom, muszájból. Lehet hogy nem is kerül ki ma, de most meg kell írjam, mert elég sok dolog az eszembe jutott.

Például ami lemaradt az S-bahnról, hogy nagyon kevés helyen van vasúti átjáró, 90%-ban szintkülönbséges kereszteződések vannak, ezzel sem lassítják a zsúfolt napokon egyébként sem túl gyors forgalmat. Ahol viszont van, ott rendesen szakállas teli sorompó még a gyalogosoknak is, és leengedés előtt kis harangozás jelzi a vonat közeledtét, idióta fénysorompó nincsen, viszont van kis „csapóajtó” a gyalogosoknak, ha mégis teljesen rájuk csukódna a sorompó, akkor legyen hol kimenni, természetesen csak kifelé enged, befelé nem. Ehhez képest valamelyik nap pont ott voltam mikor lecsukódott, de a második sorompó MEGVÁRT, addig nem csukódott le, míg le nem sétáltam a sínekről, pedig a többi már rég lent volt, és egyébként egyszerre szoktak lecsukódni. Hogy honnan tudta hogy ott vagyok, fogalmam sincs, nem láttam se infra szenzorokat, se semmit, főleg mert nem is egy vadi új darab. (és még csak azt se lehet mondani hogy a bakter volt ilyen kedves, mert nincs a közelben ilyen épület)

Aztán, a melóhely.

Egyre inkább meg kell szokjam, hogy most már nem Attilának hívnak, hanem „Áthilá”-nak. Kicsit vicces, de hát ez van. Az egyik főnököm ráadásul iszonyat pihent egy fazon, állandóan nyomja a hülyeséget. A nap legnagyobb eseménye délben van, mikor is „MAHLZEIT!” felkiáltással szinte eldobják a szerszámokat, és egymást félrelökve rohannak az autóikhoz, és még ott is versengve egymással, zúznak ebédelni. J Persze ezt nem kell szó szerint venni, de valami ilyesmi a hatása amikor látja az ember őket sietni az ebédhez. Pedig egyébként jó kis társaság vagyunk, ahogy az elején mondta a főfőnök egy kis család. És tényleg olyan. Igaz, nem sok munkahelyem volt még, igazi meg nem is, de eddig itt érzem magam a legjobban, annak ellenére hogy vannak nyelvi nehézségek. De ezek idővel elmúlnak. Mindig jó a hangulat, tegnap is nem csináltunk semmit még, és az egyik pillanatban még reggel 8 volt, a következőben már 10, és ha dolgozunk is, akkor meg aztán hihetetlen tempóban telik a nap. Nem azt mondom, Csabán a vw-nél is jó kis csapat volt, ott is jól éreztem magam, de ott valahogy sokkal lassabban telt az idő, valahogy sosem akart eltelni a nap. Szóval nagyon örülök hogy ez összejött, bár sosem akartam Németországba jönni nyaraláson kívül.

Csütörtökön a Marienplatzról hazafelé belefutottam egy olyan tömegbe, hogy az valami hihetetlen. Annyian, de annyian voltunk, az U-bahnon nem is kellett kapaszkodni, mert a többi ember megtámasztott, egyszerűen lehetetlen volt hogy eldőlj. Aztán mikor már kicsit oszlott a tömeg beállt mellém az ajtóba egy figura. Hát állítólag én sem vagyok az a túl kicsi ember a magam 182 centijével, de akkor erre az emberre még úgy kellett felnézzek. Aztaqrva! Nem gyengén magas volt a gyerek.

Na, aztán egy kis gasztro.

Ugye reggel 6 körül kelek, és ¾ 8-ra érek be a meló helyre, és ebből vagy egy óra az utazás, szóval sok időm nincs reggelizni, ha nem felejtem el előző este, akkor másnapra van kajám, amúgy meg cumi van. Délben hivatalosan van egy fél óra ebédszünetünk, ami a gyakorlatban inkább egy óra, és még én érek vissza leghamarabb, olyankor szoktam kicsit netezni. Ja igen, nyilván ez az egy óra kevés arra hogy hazajöjjek, így a környékbeli lehetőségeket szoktam használni. Szemben van egy Baumarkt, (kvázi obi/praktiker) egy pékséggel, ezzel csak az a probléma, hogy veszel 3 péksütit meg egy üdcsit, és akkor elköltöttél 8 eurót… Van aztán egy McDonalds, de ugye hosszútávon ez sem a legjobb, plusz itt is belekerül 7-8 euróba egy rendesebb ebéd. (menü+még valami szenya) Nem messze tőle ott a Subway, ez is egy ilyen gyorskajálda, de az ő profiljuk a szendvics. De olyan, hogy a buci fajtájától kezdve mindent megválaszthatsz, az összes összetevőn át. És 30 centi hosszú. Csupán ez is belekerül 6-7-8 vagy több euróba, és hosszútávon az azért eléggé költséges. Úgyhogy olcsó alternatívaként marad a Lidl, ami 10 perc séta, de sajnos itt is kb csak péksütik vannak, abból se túl sok, szóval ez meg elég egyhangú. De egyelőre sajnos nincs jobb. Elméletileg a közelben van Rasul (egy másik fiatal srác, de ő az irodában dolgozik inkább) apjának egy Döner-Kebabos büféje, csak sajnos nem sikerült még megtaláljam, valszeg messzebb van mint ahova gyalog időben el lehet érni.

Na de amikor van időm kaját csinálni magamnak. Kitaláltam egy tök jó szendvicset, egyszerű és finom, asszem ez lesz az egyik új kedvenc kajám. Az ötlet a rántott camambersajt áfonyalekvárral és burgonyakrokettel kajából jött. Eleinte én is furcsán néztem, hogy sajt meg lekvár? HE?! Pedig iszonyat finom.

Na szóval, itt az átlag zsemle az otthon császárzsemlének nevezett cucc. Abból vettem párat, majd megkentem vajjal (nem, nem margarin, hanem rendes vaj!), majd rá a hűtőben talált erdei gyümölcslekvár, és a tetejére pedig edámi sajt. Hm. Nagy királyság mondhatom. Érdemes kipróbálni. Hogy az otthoni 10ft-os vizes zsemlével, tescos margarinnal, a nagyi tömény baracklekvárjával és trappistasajttal is hasonló e az élmény, azt nem garantálom. J

Egy érdekes dolog az, hogy itt vagyok Németországban, még csak nem is a határ mellett, és szinte, alig hallok német szót… Csak a műhelyben, meg itthon, a rokonom beszél németül, akitől a jelenlegi lakást kaptam, de pl. bent a főnökék egymást közt törökül beszélnek, az előző bérlő olasz volt, (tökre a verdákból Luigi jut eszembe róla, a műhelyt meg a javított autókat elnézve elég hasonló lehetett a személyisége ) akkor ugye unokatesómékkal magyarul beszélünk, lemegyek a boltba, magyarokba botlok, ha bemegyek az építkezésre magyarokkal dolgozok, (meg mellettünk még lengyelek, ukránok) akkor unokatesóm elvitt magával edzésre (valami jitsu) ott is magyarok vannak… (mellesleg fölöttem is magyarok laknak, és naponta látok átlagban egy magyar autót)

De mindez még hagyján. A múltkor bementem a Subwaybe, és nem teljesen értettem az eladót, erre megkérdezi hogy honnan jöttem, mondom magyarból, erre ő „kicsit beszélek magyar” és megbeszéltük magyarul hogy mit akarok enni.  Nem olyan rég meg bemegyek a mekibe, kikérem a kaját, kérdezi a csaj hogy itt fogyasztom? Mondom igen. Aztán észbe kaptam hogy németül kéne, mondom ja! Erre megszólal, ja, akkor te is magyar vagy…. :D Vicc. 

Egyébként meg tegnap végre összeraktam a laptopomat, mert nem sokkal érkezésem után a baloldali zsanér végleg megadta magát, eltört a kis keret ami a monitort tartja. Mondjuk 4-5 éves géptől ennyi belefér, főleg hogy milyen brutálisan alul méretezett a konstrukció. Na mind1. Jól sikerült, csak még némi finomhangolásra van szükség, mert perpillanat nem fér még rá a burkolat.  De legalább össze lehet csukni és szállítható, mert eddig egy külső monitor volt rákötve.

Ma meg csaptelepeket szereltem, mert már iszonyat mód le voltak vízkövesedve, és pl 1.5 hete nem tudtam zuhanyozni mert nem lehetett átváltani a csapot. (és még mielőtt drága jóbarátaim ezt kiforgatnák, de, fürdeni azért fürödtem. :P )

Ma meg megjött az első havunk. Na jó, gyakorlatban a második, de az első kb. el is olvadt mire beértem a melóba, már csak az autókon maradt foszlányok emlékeztettek arra hogy valami itt történt. Ma viszont rendesen megmaradt a kis ház tetején, ahogy nézem, egészen mostanáig. Ha jól látom mindjárt a nap is kisüt. DECEMBEEEER KÖZEPE VAAAAN!!!!

Miről is… miről is….

Ja megvan! A rádiók.

Mint rendes autósműhelyben nálunk is a reggel első mozzanata a zárnyitás után a rádió bekapcsolása, mert ha nem szólna valami napközben, teljesen begolyóznánk.

Hát hadd ne mondjam hogy mennyivel jobbak itt a rádiók mint otthon… Nem azt mondom, egy hét után már kb megmondom itt is hogy melyik szám következik, de SOKKAL változatosabb zenéket játszanak mint otthon.

Hallottátok már a rádióban a The Letter-t? Én soha, és ha nem hallom valamelyik filmben, nem is ismerném.

Az idősebbeken kívül tudja valaki mi az a Creedence? Nem is egy számot játszottak tőlük.

Mindezek mellett persze játsszák a mai egynyári (téli?) slágereket is, amikből viszont egész sok jó van per pillanat. Természetesen itt is megvannak az otthon megszokott slágerek, de nem csak azok.

Ja és a Led Zeppelintől a Ramble on? 

Hát mára asszem ennyi, így is többet sikerült írni mint amit terveztem. 

Nem terveztem egymás után két postot így a nagy éhínség (internethiány) idején, de ezt muszáj leírjam. 

Mivel ma kicsit jobban ráértem, végre megnéztem magamnak azt a híres Marienplatzot.

Gyerekek, ez valami leírhatatlan. Monumentális. És gyönyörű. A karácsony közeledténk köszönhetően özön ember, hihetetlen mennyiségben. Voltam én már nagy tömegben, koncerten, meg butapesten is jártam már sokszor, de ez…..

Csináltam pár képet, hogy kicsit lássátok, de sajnos a kompakt gép, és (főleg) én ennyire vagyunk képesek.

Mivel még mindig nem barátkoztam meg a blog képlinkelési lehetőségeivel, ezért itt megtaláljátok azt a néhány képet egyben.

Templom-templom hátán, meg valami nem is tudom, katedrális?  De óriási. Volt ott valami kéttornyú templom is amit éppen renováltak, és ez is szintén hatalmas. itt állhatnak már vagy ezer éve. És mindez alá behúztak egy iszonyat méretű 3-4 szintes metró, és vasúti megálló komplexumot… Azért tudnak valamit. Komolyan egyik ámulatból a másikba estem. Hihetetlen.

Jha, és betévedtem valami központi sétálóutcára, végig boltok mindkét oldalt, és tárva nyitva mindegyiknek az ajtaja, de akkorák, hogy a platós ifa bemegy rajta…. Jó, nincs még hó, és még csak mínuszok se nagyon, de azért mégis….

Aki esetleg szeretne valami élvezhetőbb képet kapni a térről, annak javaslom lesse meg google street view-on, bár nem tudom mi van fent.

Mára ennyi voltam, legközelebb lehet, hogy csak karácsony után jelentkezem, addigra viszont van egy témám, ami még nincs kész, de visszatérünk kicsit az autós vonalra.

VIGYÁZAT!!! Éhgyomorra fogyasztása nem javasolt, ellenkező esetben kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

Nahátkéremszépenakkor. J

Mint már megírtam korábban, a netem mesés, (hol van, hol nincs, de inkább nem létezik) ennek köszönhető az utóbbi másfél-két hetes kimaradás.

Eközben elég sok minden történt, így ez a post meglehetősen hosszúra fog nyúlni.

Az a baj az ilyen halogatott írásokkal, hogy mikor látsz/hallasz/tapasztalsz valami érdekeset, amiről úgy gondolod hogy érdemes elmesélni, akkor a fejedben kezd összeállni hogy mit, és hogyan fogsz leírni, aztán ha nincs lehetőséged ezt megtenni, akkor vagy csak simán elfelejted hogy is volt, és akkor már nem lesz olyan jó, vagy pedig közben történnek olyan események amik az előzőeket teljes mértékben megcáfolják, vagy befolyásolva, ezzel tornádó módjára tépve szét a kifejlett alaposan felépített gondolatmenetet. Ez utóbbi többször is megesett a héten.

Hmm… mivel is kezdjem?

Talán a közlekedés. Az elmúlt időszakban volt alkalmam huzamosabb ideig vezetni, így már akad némi rálátásom az itteni, (városbéli) közlekedésre.

Elsőre tömören: kaotikus. Na jó, ez persze nem igaz, csak annak tűnik. Egészen jól lehet haladni, már ha persze az ember tudja, hogy hová tart, de a dolog talán még egyszerűbb ha azt is tudja, milyen útvonalon jut el oda. J

A város nagy. NAGYON nagy. Azt hiszem írtam korábban, de ha nem, akkor most megteszem, kb. Butapest méretű, de inkább nagyobb, rengeteg elővárossal, ami aztán pláne oriásira dúzzaztja a város méretét. Ennek megfelelően forgalom is van rendesen. A könnyebbség talán annyi, hogy itt elég ritkák az olyan környékek ahol szűk sikátorszerű utcákban kellene 3 sávos autópályányi forgalomnak elférnie, úgy, mint otthon. Ennek köszönhetően a forgalom halad, még ha gyakran lassan is. Viszont ha mennek, akkor mennek, akár rajtad is át. Most egy kicsit sarkos voltam, de volt rá példa hogy rám húzták a kormányt, mert ő sávot vált…. de ez a ritkább. Nem is erre akartam kitérni. (és akkor itt már látszik is, hogy nincs meg már a két hete megalkotott szöveg a fejemben)

Szóval ahol lehet menni, ott elég haladós a tempó, épp ezért nagyon figyelni kell, hogy az embernek mikor és hol kell lefordulnia, és éppen melyik sávban kell haladnia, mert megfordulni nem sűrűn lehet, és ha mégis, akkor sem egyszerű a forgalom miatt, na meg akármennyire is előzékenyek, és beengednek maguk elé, azért három méteren belül átszelni négy sávot nem kis mutatvány… J

Ha már a sávoknál tartunk. Számomra nagyon idegesítő az, hogy a többsávos utakon, kereszteződések előtt nagyon-nagyon ritkán van kitáblázva, hogy melyik sáv merre fog továbbhaladni. Épp ezért annak aki nem idevalósi, és nem vágja csuklóból a várost, az nagyon könnyen elkavarodhat az előre gondosan kinézett útvonaláról.

Vannak olyan érdekes szituációk, mikor a két sávos utca a kereszteződéshez érve hirtelen hat sávra bomlik, amiből egy jobbra, három egyenesen és mondjuk a szélső jobbra, a maradék meg balra megy, de abból azért két méteren még lesz két visszaforduló sáv is… J ’oszt nesze b+ találd ki hogy merre menjél. J

Szóval eléggé tudni kell hova tartunk, és nem elég ismerni a térképet, mert sokszor a megfelelő sáv teljesen más irányba megy, mint amerre úti célunk van.

Ami közlekedési szempontból számomra eléggé idegesítő, hogy a gyalogos lámpánál nincs villogó zöld, hanem egyszer csak pirosra vált és kész. Valamint a zebrák nem úgy vannak felfestve a legtöbb helyen mint nálunk, hanem csak a két szélén egy-egy szaggatott vonal. Néha nehéz észrevenni.

Az utak:

Az nem igaz hogy itt minden út tükör sima. Nem, még az autópályán sem. Itt is van a legtöbb helyen toldás foldás, meg csatornafedő, meg mit tudom én. Viszont nincsenek úgy isten igazából kátyúk mint nálunk. Kicsik sem. Szóval nem kell attól tartani hogy 50-nél kiesik a futómű  kocsi alól, vagy ledob a motor. Jut eszembe eddig fekvőrendőrrel sem találkoztam, bár attól még lehet hogy van.

Egy kis kiegészítés a múltkori tömegközlekedős részhez:

Pár érdekesség az S-bahn-ról.

Eleinte azt hittem hogy csak az S7-es, de mint később kiderült, majd az összes be van kamerázva. Nem mindegyik, de elég sok. A 8 vonalból 4-en már jártam, és mindegyiknél előfordult a kamera. A másik, számomra kicsit furcsa dolog a precízségükről híres németektől, hogy ha pl. ülőlap elkopott, nemes egyszerűséggel ráhúzzák az új huzatot a régire. J Kicsit viccesen mutat, az egyébként egészen igényes vonaton.

Aztán.

Először azt akartam írni hogy végre sikerült kipróbálnom a metrót U-bahn-t, de az azóta eltelt idő alatt rendszeres közlekedési eszközömmé vált, az új helyre költözésnek köszönhetően. Mindenesetre az első benyomások lényegesek. J

Mikor először mentem az U-bahnnal, hirtelen teljesen otthon éreztem magam. Ugyanis egy, a pesti ruszki kocsikra hajazó szoci beütésű szerelvény gurult be az állomásra, a tipikus műbőr ülésekkel, és műfamintás falburkolatokkal. J Az egyetlen modernség a Homasitás, vagy Tescos minőségérzetet keltő ledes lámpa, az ajtók felett. J Aztán a vezető beleszólt a mikrofonba, elvileg az, hogy mi a következő megálló, a gyakorlatban viszont ez inkább úgy hangzott, mintha emberünk egy hatalmas csulához gyűjtene anyagot. :D Egyébként ez is teljesen rendben volt, nem volt összehányva, firkálva, meg mit tudom én, az összes utólagos „dekoráció” kimerül néhány nem túl durván összekarcolt ablakban.

Az U-bahn már némileg határozottabban indul, mint az S-bahn, de még mindig nem az az otthoni hanyatt esős könyök leverős a másik kezéből tortát kiverős fajta.

Pár nappal később sikerült összefutnom az újabb fajtájával is, ezen sok érdekes nincs, legfeljebb az, hogy az egész egy összefüggő szerelvény, értsd: végig tudsz benne sétálni az elejétől a végéig. Mikor egy-egy egyenesebb szakaszhoz ér, s az ember az egyik végéből elnéz a másikba, egészen hihetetlen méretűnek tűnik, alig látni a végét, mert már majdnem elvész a fény.

Közlekedés az U-bahnnal:

Eleinte nagyon jó volt, mert nem volt tömeg, egyszer kicsit sokan voltunk, de még akkor sem az a tipikus magyar hering effektus, én látva a sok embert megszokásból levettem a táskámat, de ahogy körülnéztem csak én tettem így, mégis elfértünk. Aztán egyik este, valami hihetetlen embertömegbe botlottam, én nem is tudom, de szerintem négyjegyű volt az emberek száma a Marienplatzon, (ez a város központja, mondhatni) mindezt ugye a metrómegállóban. A metrók két-három percenként jöttek, és mindegyikből úgy pattantak ki az emberek mikor kinyílt az ajtó, mint amikor kihasad a gát oldala. Beszálláskor meg szinte az ajtók igazították a helyükre azokat, akik nem fértek be. Aztán azt mondja egy hang: „bitte zurück bleiben”. Aha, kössz vaze’, ’oszt mégis hová’?

Majd rendszeresen használni kezdtem az U-bahnt, és sajnos meló után szinte minden ese ember tömegbe botlok. Ez eddig nem volt jellemző, persze nem is mentem át a város közepén. Ez van, de ha minden jól megy már nem sokáig. (már csak azért is, mert hamarosan megint kölözök)

Huhh, annyi minden történt az elmúlt hetekben, de persze most nem jutnak eszembe a dolgok, pedig nagy vonalakban fel is írtam.

Az elmúlt hétvégén voltam egy születésnapi buliban, és ettem vadpörköltet. Őz, vagy szarvas nem tudom, mindig összekeverem, de valami hihetetlen finomra sikerült. Sajnálom hogy nem fért belém több, azt nem lehet elmesélni. Majd még aznap este a nyakunkba vettük a várost, hogy megnézzük mi magunknak a magyar bulit, mert itt bizony az is van. J Hazánk fiai annyira összetartóak, hogy bárhova kerülnek is a nagy világban, mindenhol összegyűlnek, s ez a kötődés sokszor öklök és állcsontok találkozásában mutatkozik meg. J Hiába no, a magyar virtus.

A csatateret elhagyva rögtön sünre léptünk, bár már korábban is láttuk hogy ott lapítanak az út szélén. Pontosabban nem lapítás volt az, hiszen akkor nem láthattuk volna őket, mert szép magasan a t5-ös tranyó tetején ott forgott a kék bütyök, szóval kevésbé hasonlítanak a lapitus sünus hungaricus társaikra. A sofőr hiányos (inkább nem lévő) némettudását leszámítva nem volt különösebb probléma, sima rutin műtét volt, kaptunk egy szondát is, aminek egy részét megtarthattuk emlékbe, és természetesen nem jelzett semmit, bár errefelé egy sör még belefér.

AZ idő

Hát mit ne mondjak, nem panaszkodhatunk, sőt. Lassacskán egy hónapja vagyok kint, és még mielőtt kijöttem, otthon már mínuszokban motoroztam, míg itt ma is plusz 10 fok volt. Igaz valamelyik nap ha  nem fogom meg automatice a korlátot mikor a lépcsőre lépek, lehet hogy törtem volna valamit, és az nem a német lett volna, de nem is a beton. Plusz mikor hajnalban kivittem unokatesómat  a vonathoz, az abs is verte a pedált rendesen egy hirtelen felindulásból elkövetett fékezéskor. De ettől függetlenül december közepén én ilyen enyhe időt még nem tapasztaltam.

A munka

Eddig nem haltunk bele, köszönjük szépen, bár alig indult be a műhely. A főnökeimmel jól megvagyok, úgy tűnik hogy kedvelnek, ráadásul az egyik az valami hihetetlen pihent egy alak. J

Az első napokat kitöltő állandó festés, mázolás helyét most az autók takarítása vette át, mivel eddig nem volt aki foglalkozzon velük. Mindjárt elsőnek kikaptam egy első generációs Zafirát. Jó, nekiálltam, ritka ganés volt szegény. Dolgoztattam szegény R2-t, (így neveztem el a porszívót, star wars után szabadon) de csak nem akart látványosan tisztulni az autó. Először azt hittem pókháló. Aztán az oldalablakon láttam egy kutyás matricát. Itt már kezdett derengeni valami, mikor is kinyitottam a csomagtartót, és egyből kisütött a nap. Hát ez valami hihetetlen… Az egy dolog, hogy valaki a kocsiban viszi a kutyát, mert miért ne. Még az is hagyján lenne, ha beteszi a kárpitozott csomagtartóba, tálca nélkül. De legalább takarítaná ki! Amit ott láttam az valami hihetetlen. Szerintem szőrösebb volt az autó, mint a kutya amit vittek benne. Még a padlóba süllyesztett szamárpadok PADLÓ FELÉ NÉZŐ OLDALA is szőrös volt…. Nem is folytatom.

Az utóbbi pár nap elég unalmasan telik, a saját autók átnézésével végeztünk, a kuncsaftok meg lassan szédelegnek, szóval még maszekolni is ráértünk munkaidőben. Na de a mai nap… Az egyik srác kivitte a cabrio mercit lefotózni, ami alapból egy hülye ötlet volt, tekintve hogy az autó akksija halott, ami még nem lenne akkora probléma, ha az akksi nem a csomagtartóban lenne, ami még mindig nem lenne probléma, ha a csomagtérzárba belemenne a kulcs… Belülről persze nem nyílik, mert a gombos nyitás is beszart valamiért… Ja, és ráadásul automata, tehát tolni sem lehet, amíg nincs rajta a gyújtás, mert nem lehet kivenni p állásból… Na mindegy is. Szóval az indítási metódus az úgy néz ki, keres az ember egy működő autót, odaáll a merci mellé, megkeresi a motortérben a kivezetett sarkokat (legalább ennyi eszük volt a hülye németeknek) csatlakozik, majd miután beindította a starter autót, pár perc várakozás után a merci is hajlandó menni. (ezt az első napokban még némi benzinhiány is nehezítette) jó, ezen túl voltunk, mire jön vissza a srác, hogy nem lehet váltani az autóval, ami mi másban, mint p állásban maradt, ebből következőleg ugye se előre se hátra, olyan, mintha be lenne húzva a kézifék…. Ja, és azt mondtam már hogy mindezt a telep közepén, tehát aki az autó egyik oldalán parkolt, az nem tudott átjutni a másikra… Na oszt akkor mozgassál egy majd kéttonnás autót, rögzített hátsó tengellyel. Végülis alátoltuk a nagy emelőt, és a difinél középen megemelve kézi úton eltoltuk onnét, hogy legalább a többi autóval lehessen mozogni. Ez azért izgalmas volt, tekintve hogy a 3 ponton alátámasztott autó nem annyira stabil. Aztán mikor megcéloztuk vele a csápos emelőt, le is csúszott vagy háromszor az emelőről… Egy élmény volt. Mondtam már hogy utálom az automatákat? :D

„Röviden” tömören ennyi az elmúlt hetek történéseiről, bár úgy érzem sokminden kimaradt.

Említettem hogy kaptam egy fényelnyelő gépet, hát teszek is fel két képet, bár sajnos valamiért kicsit pixelesek, valszeg kevés volt a fény, vagy valami beállítási gond, de hát ajándék szesznek ne nézd a fokát, izé ajándék lónak… ööö hol is van az a szesz?

Hétfőn meg irány Berlin. 

Utóbbi mondjuk fekete fehérben lenne jó, mármint hogy a piros marad, de nemmegy a képszerkesztőm. Se....

Egyik klubtárs volt olyan kedves és meghekkelte, ezúton is kösssz!

Na, megint csak igy gyorsan, mert épp netközelben vagyok. Kaptam egy fényképezőt fényelnyelöt ajiba, szóval mostmár nem csak olvashatjátok, de meg is vizualizálhatjátok az eseményeket. (már ha nem felejtem el megörökiteni. :) ) És mostantól végre jöhetnek a kárpontying postok is. :) (a carspotting szót már túl sok blog elsütötte :P )

Türelem, tornaterem, szokták volt mondani.

Jelenleg net problémákkal küzdök, amint megoldódik jön a post áradat. :)

Lassan két heti anyag gyűlt össze a fejemben, szóval egy gigamegabrutálpostra számitsatok. :)

Biztosan tűkön ültök, hogy mi folyik itt kint. Ha minden jól megy holnap meg is kapjátok a napi adagot, nehogy még előjöjjenek az elvonási tünetek. :)

Az elmúlt pár nap alatt összegyúlt némi írni való, de a mai nap folyamán sajnos nem sikerült papírra vetni.

Röviden annyit hogy elköltöztem, és holnap hivatalosan is munkába állok.

Tegnap kimaradt az írás, mert már egyszerűen nem volt energiám írni, és már fél 9 körül le is feküdtem, ez nálam kb 100 évente egyszer fordul elő.... Már a 10 órai lefekvésre is nehéz volt rászokni, bár az egész napos munka segített ebben.

Ugye írtam hogy szerdán építkezőset játszottam, s bár autószerelőnek jöttem ki, hát tegnap is maradtam az épületeknél, a változatosság kedvéért. :)

Az új melóhelyet kellett lefesteni kívülről, pontosabban csak az egyetlen csupasz hátfalat. De azért elszórakoztam vele reggel 9-től este 6-ig.

Mondjuk ebből vagy 2 órát a fal előtt álló 10 autó arrébb teleportálása emésztett fel, ugyanis a fele nem akart beindulni, vagy nem volt benne akksi, ami alapvetően nem lenne túl nagy probléma, itt viszont az volt, ugyanis a nagy része már kulcs nélküli, és ráadásul automata váltós volt. Ezeknek meg az a kehe, hogy csak árammal hajlandóak működni. Az automata váltót pl. csak úgy lehet elmozdítani adott állásból, ha a gyújtás rá van adva, és közben az ember tapossa a féket.

Hadd ne mondjam melyikkel szívtam a legtöbbet... Persze hogy a kártyás indítású Renault Lagunával... Französische abfall... Aztán volt ott még 3-as bmw, aminek az akkusarkokhoz nem lehetett hozzáférni, nehogy már hozzálehessen kapcsolni a gyorsindítót... Na meg az akksi nélküli e39-es, ami van vagy 2 tonna, aztán nesze bazmeg' tologassad. Leejtőn.. Persze...

Szóval az egész napos létrázgatás az előző napi állványa szaladgálással megtette a hatását, este nem kellett altatni, na meg nagyon járni sem. Persze csináltam magamnak munkát mára, mondtam a főnöknek, hogy azért csak átkenném még egy réteggel a falat, mert elég szarul nézett ki, mondta hogy , akkor ma folytassam. Úgyhogy ugrottam az ágyba, aztán reggel kivergődtem a műhelyig. Képzeljétek! Egy percet késett az S-Bahn! (otthon meg azt kell számolni hányszor nem késik)

Az autókkal nem bajlódtam sokat, ma már tudtam mindegyiknek a trükkjét.

Amikből volt elég sok. Majd az egész sorozat bmw, merci, meg még egy porsche chayenne is, amibe beülve, lányos zavaromban majdnem felhasítottam a kárpitot a slusszkulccsal, majd a fejemre csaptam, hisz a porschékban hagyományból a baloldalon van a gyújtáskapcsoló. (látszik milyen sűrűn vezetek porsche-t) Valamint volt alkalmam megtanulni hogy a kulcs nélküli merci kulcsból hogyan lehet elővarázsolni mégis a kulcsot, no meg hogy a bmw-ket ugyan az egyik gomb nyitja, de zárni a bajor mintás embléma megnyomásával kell. Apró huncutságok...

A főnököm meg nagyon rendes, mikor érti hogy mit akarok, akkor utána elmagyarázza, hogy azt hogyan is kellene helyesen mondani, na meg igen közvetlen is, ma is a kezembe nyomta a 6-os cabrio bmw-jének a kulcsát, hogy vigyen márt hátra a telepen....

Tapasztalatok:

Tömegközlekedés

Mint ahogyan azt írtam, és várható volt, a "hév" nagyon tiszta, és rendezett volt belülről is. Nálunk talán csak az intercity néz ki így belülről, (bár itt nyilván kevesebb az ülés, bár a szerelvény baromi hosszú) meg az az egy két nyugatról beesett vonat Győr, meg Visegrád környékén.

Mint ahogy mondtam rohadt hosszú a cucc, hogy is mondjam, egy "kocsi" 4 tagból áll, 3 csuklóval, kicsit olyan mint a combino, tehát nem szétkapcsolhatóak, egy tag olyan bzmot méretű, és akkor ebből a 4 tagú hernyóból van egymás után 3.
Egy vonalon.
Egy irányba.
És van a városban 8 vonal...
Szerintetek? Ja, és azt említettem hogy 20 percenként járnak?

Mindezek ellenére a mai egy perces késést leszámítva (amit nem vettél észre és behozott) órát lehet igazítani a szerelvényekhez, teljesen pontosan közlekednek, a menetidő mindig annyi, amennyit írnak rá.

Tele van ajtóval, kb. 3 méterenként egy, mindkét oldalon, de (és ez nagyon tetszik) nem nyitják kis soha az összeset egyszerre, hanem ha megáll a cucc, és fel vagy le akarsz szállni, akkor megnyomod a gombot, és kinyílik, majd x idő múlva bezáródik. Aztán ha még nem indul a vonat, addig nyugodtan lehet újból nyitni az ajtót. Majd ha letelik a kb. 1-2 perc várakozási idő, a vezető kinéz az ablakon, (tükör nincs) hogy akar e még valaki felszállni, majd lezárja az ajtókat és indulás.

Ami még nagyon tetszett benne, hogy az ajtók közvetlenül a vonat mellé nyílnak, és nem ilyen kurva nagy zsanérokkal mint nálunk szokás, nem, itt kis pici, alig észrevehető zsanérok vannak, amik nem vesznek el egy ajtónyi helyet a két szárnyas ajtóból. Gyakorlatilag kisebb hely kell neki mint egy átlag furgon oldalajtajának...

Ja, és az sehol sincs kiírva hatalmas betűkkel hogy ne támaszkodj az ajtónak, ez itt mindenkinek evidens... Van újság, amiből mindenki csak egyet vesz el, nem többet, pedig csak úgy bele van lökve oda, mint az újságosnál a tartóba.

Csend van. Na persze van némi menetzaj, de semmi az itthon megszokotthoz hasonló tarapp tarapp zakatolás, ugyanis a pályák 90%-a közös az itt áthaladó nagy sebességű vonatokéval, ebből adódóan a síneken nincs az itthon látható illesztési/dilatációs hézag. Ha hiszitek ha nem, én sem akartam elhinni, de végigsétáltam a kb 150-200m hosszú peronon, és egy rohadt illesztést nem találtam, de még csak hegesztési nyomot sem. Mintha úgy öntötték volna oda a pályát... Hihetetlen. Nem tudom hogy oldják meg a hőmérsékletből adódó méretváltozásokat, de működik.

Szóval csend van. Mikor gyorsít, akkor is. Hallani a motor zaját (elektromos, persze, mi más) de akkor sem kell felemelned a hangodat, ha valakivel beszélgetsz. És nem úgy indul, mint a pesti metró/troli, hogy kapaszkodsz két kézzel, és még akkor is hanyatt esel. Olyan szépen, és finoman indul, illetve áll meg, hogy gyakorlatilag nem szükséges kapaszkodni sem, ettől függetlenül tud rettentő sebességgel is menni, ezt tegnap szépen prezentálta.

A magyar tömegközlekedés ehhez nem mérhető, évszázadokkal vagyunk lemaradva, ma pl. pont sikerült kifognom fél3 körül egy csúcsot, sokan voltunk, látható volt, de mégsem volt heringparti, és elláttál a szerelvény egyik végéből a másikba... (mert hát ugye kurvanagy) Ha nem utálnék ennyire tömeg közlekedni, még szeretném is.

Árak:

Elég sok minden drága. Bár ez lehet hogy csak az otthoni mérce miatt van, de azért hogy egy sima péksüti másfél euró, most, amikor 310ért adják az eurót, az szerintem kicsit húzós... Persze itteni fizetésekhez mérten nem az, de hát mégis. Itt is kifizetődőbb otthonról vinni az előrekészített kaját.

A benzin is drága, kb. annyi mint otthon, csak hogy éppen itt nem kerül pénzbe az autópályák használata... Amiből viszont sok van, szinte benyúlnak a városba is, meg rengeteg elővárost kötnek össze. Egyszerűen beépítették a benzin árába, mert itt mindenki pályázik, teljesen hétköznapi az, hogy egy nap többször is ráhajt az ember, és nem nézik ki miatta az embert a szomszédok, hogy "húbazzeg, pályázik, mekkora burzsuj".

Egyéb árakról egyelőre nem nagyon tudok nyilatkozni, általában elmondható hogy a sör sokszor olcsóbb mint otthon, meg sok műszaki cikk is.

Közlekedés:

Ide most csak úgy összevissza pár dolog.

Ez a város rohadt nagy, olyan Pest méretű, talán nagyobb. Tehát forgalom az van bőven, szóval kocsival nem annyira jól lehet haladni, de azért nem jellemzőek ezek a fél napomat ott töltöm mert áll a sor típusú dugók. Lassan, lépésben, de azért lehet haladni.

A biciklisek. Jönnek mindenhonnan. Bár nem egy Hollandia, de rengeteg van belőlük. A bukósisak nem kötelező, de elég sok bicóson látni, viszont ami meglepett, hogy sokon pl. lámpát nem, pedig azért harapnak a rendőrök. Ahogy látom sokfelé van kiépítve bicikliút, (igen sokszor a járdával együtt, vagy szorosan mellette, de itt nem kóvályognak összevissza) éppen ezért, na meg egyébként is, ha nem a bicikliutat használod, (ami itt nem a random leszórt amorf formájú macskakövet takarja, hanem a szép sima aszfaltot) hanem pl. rátévedsz az autóútra, akkor bizony súlyos eurókkal lehet könnyebb a zsebed.

Ami nekem nagyon furcsa volt, hogy rengeteg a hidakon a parkoló. Mindenhol. Hosszában, ferdén, de általában minden hídon meg lehet állni. (nálunk meg legtöbbször még a járdát is lespórolják)

Meg kell még említenem a megkülönböztető/figyelmeztető jelzéseket is, mert nagyon tetszettek.

Az összes hangjelzés olyan, hogy hallod messziről amikor jön, ellenben ha elmegy melletted, nem szenvedsz tartós halláskárosodást, a fényjelzések pedig messzebbről, és jobban láthatóak mint itthon, viszont nem vakít, és égeti ki egyúttal a retinád.

Miről is akartam még írni?

Ja igen!

A csajok! :D

Azt mindenki tudja hogy a magyar lányok a legszebbek, ezért kicsit elkényeztetve érzem magam, (magunkat) és minél több helyre jutok el, ezt annál inkább alá tudom támasztani.

Párszor már jártam német földön, és mindig azt mondtam hogy nem igazán láttam szemrevaló lányokat, viszont az elmúlt két napban ez megváltozott. Meglehetősen sok, dekoratív hölgyeménnyel találkoztam, a fiatalabb korosztályból. A fiatalok általában véve olyanok, mint nálunk, kb a szép/elmegy/csúnya arányok is hasonlóak, azonban valahogy 25-től fölfele, 30 körül, kezdik elhagyni magukat. Ebből én kétfélét szűrtem le, az egyik, hogy örül, hogy férjet talált, így már nem kell szépen kinézzen, hisz van társa, aki (elvileg) úgyis vele marad, a másik, aki meg nem talál pasit, az meg azért nem ad magára, "hisz akkor már úgy is mindegy".

Az idősebbek között meg akad sok "ndk fejű" nő, -most ez lehet kicsit bunkón hangzik, de nem találok jobb szavakat- akik picit viccesen mutatnak a modern környezetben.

Na, kicsit hosszú lett, de hát mégiscsak két napi anyag, na meg aztán így az elején sok az új infó, sok mindenről akarok írni.

Na hát a mai napom sem volt egyszerű. :)

Ma építkezésen dolgoztam.:) Reggel 6-kor kelés, aztán irány az építkezés ahol unokatesóm most dolgozik.

Hadd ne mondjam mínusz 2-ben kezdtünk, majd szétfagytam, pedig alaposan fel voltam öltözve. Aztán kezdődött az egész napos rohangálás, 25-30 kilós cementes zsákokkal, járólapokkal, állványokra fel le.

Egy 140 lakásos 5 emeletes társhasház épül, benne postával miegyébbel. Szóval nem kicsi.

Közben a szomszéd "panelban" egy csapat épp egy kb 200 kilós ablakot és ajtókeretet próbált meg kötélen felhúzni a másodikra, és elkértek engem meg még egy srácot a mi csapatunkból. Hát hatan sem boldogultunk vele, eljátszottunk vagy egy órát. Aztán végül kiszedték belőle az üveget és külön húzták fel, majd újból elkértek minket, hogy az üveget segítsünk beemelni. Így sem volt egyszerű. De megcsináltuk. Másfél óra alatt kerestem 25 eurót.:)

Egészen este 5ig dolgoztunk. Közben pedig unokatesóm felajánlotta, hogy bejelent a cégéhez, és szombatonként mehetek dolgozni az építkezésekre, napi 80 euróért. Azt hiszem ez egy szép kis kereset kiegészítés, a jelenlegi mellé. Havonta kiadja az albérletre valót.

És akkor a jó pár beígért fusi munkáról még szó sem esett. :) Hát meglátjuk, állok elébe!

Holnap reggel pedig megyek a valódi melóhelyre. Érdekes lesz, mert ma csupa magyarok vettek körül....

Azt hiszem akkor el is kezdem a mesélést, hogy mi is történik itt velem a nagy Dojcslandban. :)

Tegnap ugye megérkeztünk, és elrendeztük a munkával kapcsolatos dolgokat, és este elég sokáig sztorizgattunk, így a ma reggeli kelés némi nehézségekbe ütközött.

Nekiláttunk utánanézni hogy hogyan is tudok majd bejutni a melóhelyre, ami tőlem jelenleg olyan 15km-re van, attól függ merre indul az ember. Mivel jelenleg semmilyen járművel nem rendelkezem itt, és hamarosan itt a tél is, (a mínuszok már röpködnek) ezért az egyetlen logikus választás a tömegközlekedés maradt.

Itt S-bahn-nak nevezett hév szerű vonat, amivel egyelőre járni fogok, durván 30-40 perc alatt érve a munkahelyre.Kíváncsi leszek, mert a németek híresek a pontosságukról, vajon fog e késni a vonat, és hányszor. Bár még nem ültem rajta, kívülről igen igen kultúráltnak nézett ki, kb mint nálunk az intercity, és akkor ez itt csak a "hév"...

A megállók egyébként közel vannak a lakáshoz is, és a melóhelyhez is, de sajnos egyszer át kell szállni. :(

Na, miután ezt lerendeztük, megreggeliztünk és unokatesóm feleségével, a kislányukkal (most lesz egy éves) valamint jóapámmal a jó időre való tekintettel elmentünk egyet sétálni. Beültünk az autóba, és elmentünk a közeli (gyakorlatilag összenőtt Münchennel, mint a többi előváros) Starnbergbe, a tóhoz. Nagyon "szakadt" kis hely, bár tóról van szó, de a víz olyan tiszta hogy gyönyörűen lelátni az aljára. Olyan, mint egy kisebb Balaton.

Nagyobb térképre váltás

Sajnos saját képekkel nem rendelkezem, így beteszek pár jól sikerült netes találatot:

A víz tisztaságáról csak annyit, hogy a google térképen érdemes ráközelíteni, látszik az alja. :)

Tapasztalatok:

Úgy tűnik a Porsche Panamera már már népautó errefelé, a tegnap délutáni érkezésünk óta, kb. láttam vagy ötöt belőle. :)

Az autók átlagéletkora (nem meglepően) olyan 6 év körül mozog, ezt is csak azt a néhány tízenéves munkásautó, és egy két veterán húzza le ennyire. :)

Bár az emberek jól élnek, elég sok minden drága. Otthoni mércével persze, de a kezdő fizetésemhez mérten is.Például a lakás iszonyat drága, egy egyszerű másfél szobás 45m2-es kis lakás is 500-600 euró között mozog havonta, bár ebben benne van a rezsi is.

A tömegközlekedés szintén drága, egy havi bérlet azon a szakaszon ahol én fogok járni (kvázi 10km) 54 euró.

Kajákból, műszaki cikkekből van ami jóval olcsóbb (pl a sör :)) van ami jóval drágább mint otthon. (pl. csoki :( )

Az autókra a biztosítás valami nagyon érdekes feltételek alapján készül, és nagyjából az otthoni árakon mozog. (egy 2006-os 1.8 benzin ford mondeo-ra 75 euró negyedévre, és ebben benne van a casco is, viszont egy 1.4-es pug 206-ra meg 80, simán, ja és persze itt a rendszám, és a biztosítás is személyre szól, nem a járműre)

Mára ennyi voltam, holnap kicsit bejárom a várost, meg megnézem az S-bahn útvonalamat, csütörtökön pedig kezdek, műhely pakolás, és festés lesz a program.

Lassan egy éve nagy lelkesedéssel nekifogtam, és megcsináltam ezt a blogot. Aztán ez az egész dolog kifulladt, lévén az MSE oldalán számoltam be az éppen aktuális fejleményekről, hisz a legtöbb érdemleges olvasó is ott volt, és kétszer leírni ugyanazt már fárasztó volt.

Nemrég eszembe jutott a blog, mert mostanában elég sok másikat olvasgatok, gondolkodtam, talán neki kéne állni, és csinálni, de azt hittem már rég törlődött.

Megnyitottam az oldalt és láttam hogy még megvan, így nekiültem ennek a rövid posztnak, bár nem tudom, hogy mostanában lesz-e miről írjak, ami mások számára érdekes, ne adj' Isten hasznos is lehet. Meglátjuk.

Az autó project most el lett csomagolva télire, kapott egy garázst, legalább nem a szabadban rohad. Sajnos a pénz elfogyott, így kivonattam ideiglenesen, addig se kerül pénzbe, bár az ügyintézésért is szép összeget elkértek. (ráadásul még útvonal engedélyt is kérnem kellett hogy kivigyem a garázsba)

Talán a következő posztban bemutatom az elkészült fóliagarázst.

Most jelenleg ott tartok, hogy befejeztem az autótechnikusi szakmámat, és erősen munkát keresek. Bár ha minden jól megy, hamarosan ki tudok menni külföldre dolgozni.