A folyamat szándékos volt, és többé kevésbé kontrollált is. :)
Az eset apropója, hogy ha már kapott az autó szép új küszöböket, meg üregvédelmet is, akkor már csak letakarítom az aljáról a felületi (-nek vélt) rozsdásodásokat, hogy ne fordulhassanak komolyabb rohadásba.
Röviden; elkéstem... :(
Általában a hétköznapi emberek nem rendelkeznek otthon csápos emelővel, mint ahogyan én sem, így az alvázvédelem létrehozásához más módszerre volt szükség. Ilyenkor jó, ha az embernek van egy zseniális gondolkodású lakatos-bádogos nagyapja, aki rendelkezik mindenféle saját kezűleg legyártott őrülettel. :)
UPDATE: "Olvasom a blogban, hogy a csodás borítót nagyapádnak tulajdonítod. Nos ez sánta emlékezésre vall. A történet az, hogy a külső Törökzugban láttam egy oldalra borult Skodát. Csodálkoztam, hogy miért a garázs előtt borították fel. A kíváncsiság oda navigált, így közelebb érve látom, hogy egy fehér fejű ember drótkeféli a Kotkoda alját, és bizony valami szörnyű szerkezet tartja az élén az autót. Bár nem ismertem a mestert – Juhász “Albino” Feri, ma gyulai taxis – azonnal kikérdeztem, hogy egy másolás idejére kölcsön kaphatnám é a technikát. Igent mondott, így tüstént lemásoltam.
Egyeseknek talán meglehetősen rendhagyó lehet a megoldás, ám működik, bár tény, hogy kellő körültekintést igényel.
A szerkezet:
Birodalmi lépegető?
Egyetlen visszatérő problémám van csupán, hogy az első féknél sosem fér el a féknyeregtől, így ott azt mindig le kell szerelni.
Emelkedik
...s tovább...
...míg nem...
...ledőlt egy kicsit aludni.
Elfáradt a lelkem. :)
Na ezután a nem kevés időt (s kezet) igénylő művelet után, nekiláthattam lecsiszolni a rozsdát, amiről sajnos több helyen is kiderült, hogy bizony közel sem csak felületi, hanem néhol masszívan belemart a lemezekbe. :(
Na meg persze, alaposan le is kellett bontanom róla mindent, hogy hozzáférjek a kényes pontokhoz, de még így is maradt olyan rész, ami csak a talpra állítás után, a gátlókat és a hátsó rugókat kiszerelve lesz hozzáférhető.
A legszebb pont az volt, mikor a tank leszedéséhez ki kellett kötnöm a kézifékbowdent, amit korábban az emelés miatt én lelkiismeretesen behúztam. :) Na és akkor oldd ki az oldalára borított autón a féket, amire nem nehézkedhetsz rá, s előzetesen jó alaposan becsuktad az összes ablakát. :)
Ilyenkor tudja meg az ember igazán, hogy milyen súlya is van egy ajtónak, mikor fölfelé kell kinyitni. :)
Hogy a gázteleszkópok erejétől kicsapódó csomagtérajtóról ne is beszéljek. :)
De végül a tetőablakon keresztül ezt is sikerült megoldani. :) (még jó hogy van)
A nap végére el is jutottam a rozsdás részek lecsiszolásáig, így holnap már lekezelhetem az egészet, és megkaphatja az alvázvédőt.
A legjobban mondjuk akkor szörnyedtem el, mikor levettem a vonóhorgot, és alatta konkrétan hiányzott a váznyúlvány:
De volt hasonló a jobb:
és a bal taposónál is:
Sajnos tőke hiányában ezek egyelőre így maradnak, a kényesebb helyek kapnak bitumenlapot, hogy legalább több víz ne kerüljön be rajtuk keresztül, és valahogy kíhúzzuk tavaszig, akkor pedig két hátsó váznyúlvány, és hátsó kereszttartó csere. Sajnos még az épnek hitt rugótányérok környékén is fel lehetett fedezni a lemez púposodását, és egy két apróbb lyukat is. Egyelőre van még mögötte anyag, de ha így hagynám, ez belátható időn belül teljesen átrohadna.
Úgy tűnik Opeléknál divat spórolni a varrattömítővel...
A végére néhány szót ejtenék a borításról.
Alapvető, hogy az akksit kiszereltem, már csak azért is, mert savas akksinál erősen kimeríti a nem rendeltetésszerű használatot, ha az oldalán áll egy-két napig, másrészt bármi balul ütne ki, nem keletkezhet zárlat véletlenül se.
Borítani csakis szélvédett helyen szabad! Ugyan van biztosító csap, de masszívabb széllökés simán talpraállítja az autót, ha akarjuk ha nem.
Borítás előtt érdemes a kiálló tárgyakat leszerelni:
"Főnök! Van egy kis gond! Összetört a tükör! -Na és? Cseréld ki. -Nem lehet, rajta fexik az autó!"
Borítás előtt győződjünk meg róla hogy a borító elbírja az autónkat. Az itt látható darabok még a Lada korszakban készültek, ám ezt a lassan 1.2 tonnához konvergáló darabot már pár fokos hajlással jutalmazták. (akkor egy pillanatra megállt bennem az ütő)
Mindenképpen vizsgáljuk meg, hogy oldalra dőlve nem fog-e valamilyen folyadék kifolyni az autóból. Nálam spec az ablakmosó tud kifolyni, de jelen esetben direkt nem volt feltöltve. A motorolaj, hűtővíz és fékfolyadék a helyén marad.
Mindig a tankolónyílással ellentétes oldalra borítsunk, így elkerülhetjük a tüzelőanyag kifolyását.
A talpra állítást is szépen óvatosan visszaborítva végezzük, mert sem a beton (ha azon vagyunk) sem a kerékcsapágyak nem annyira díjazzák ha csak úgy visszalökjük az autót a talpára.
Talpra állítás után (ha voltunk olyan hülyék mint én, hogy elfelejtettük leengedni az olajat) várjunk legalább fele annyi időt, mint amíg az autó az oldalán volt, ugyanis pár óra alatt az olaj szépen becsorog a dugó és gyűrűk mellett a hengertérbe, és ha megpróbáljuk így beindítani az autót, annak csúnya motorgenerál lehet a vége.
Hagyjunk időt az olajnak visszacsorogni a helyére, esetleg óvatosan a motort kézzel forgatva segíthetünk neki visszatalálni a helyére, hiszen ha a dugattyú sűrít, és a szelepek zárva vannak, az olaj csak egy irányba tud menni. :) Ez persze csak akkor működik ha az adott henger épp sűrítési, nem pedig kipufogási ütemben van, mert akkor szépen beletoljuk az olajat a kipufogóba. (a katalizátor külön szereti)
Ha úgy gondoljuk hogy már elég ideje volt az olajnak visszacsorogni, akkor is, először kézzel forgassuk át a motort néhányszor, esetleg vegyük ki a gyertyát, hogy ott távozhasson az olaj, ha maradt még, és türelmetlenek vagyunk.CSakis ezután próbáljunk meg indítani.
Hát azt hiszem, ennyit a mai napról.
Ja igen, zárszónak még egy kicsit az etanolról.
Ma már erősen 15 fok alatti idők voltak reggel, ám az autó még mindig pöcc röff indult, szinte könnyebben mint benzinnel. Szóval egyelőre (kopp-kopp-kopp) úgy néz ki, nem lesznek hidegindítási problémák. Bár hol vagyunk még a téli mínusz 20tól...
