Nem vagyok egy nagy gondolkodó, de néha mindenkinek lehetnek jó pillanatai.
Édesanyámmal való beszélgetés közben sikerült elsütnöm eme kis szösszenetet, hogy miért nem azzal foglalkozok ami itt van előttem:
"a motorozásban, meg úgy egyébként a versenyzésben van egy mondás, oda mész ahova nézel, és ez tényleg így van, ha egy vékony pallón mész, és magad elé bámulsz, hogy nehogy leess róla, akkor tuti hogy mellé lépsz, és leesel, ha azonban a tekinteted egyenesen tartod, és oda nézel ahova el szeretnél jutni, akkor a legvékonyabb cérnaszálon is át tudsz sétálni,
így próbálok nem az előttem keresztben hempergő akadályokra koncentrálni, hanem arra, amit csinálni szeretnék"
