Igazából nem is tudom hol kezdjem, de azt hiszem, az egész a Peti hibája...
Valahol ott kezdődik a történet, hogy 2020-ban mialatt a Vectrás csapat épp Gyulán wellnesselt, és egy azóta is ismeretlen személy "némi" alkohol kíséretében végiglocsolta a tetőt az esti vacsorájával, a Peti Senatora elszenvedett egy kisebb fénysérülést, minek folytán -csak úgy Starkosan- másnapra született is hozzá egy donor.
Mivel nem sokra rá gyorsan összekovidoztam magam, -így biztosítva kontaktszemélyként a kellő szabadidőt a helyreállításhoz, /csakis a jó szándék vezérelt, eskü/- az autó Peti jóvóltából majdnem olyan tempóban újult meg, mint ahogy korábban leamortizálódott. A maradékot ezt követően néhány random Vectra társaságában, lelkes környezetvédők módjára újrahasznosítottuk. (értsd, elbontottuk a picsába :D)
Így jutottunk el odáig, hogy ott volt egy komplett "fölösleges" futómű, egy -állítólag- sperrdifivel, amely alkatrészek kiváló kiegészítőnek bizonyultak a másik örrökkétartó projectemhez, a rekordhoz. Addig-addig alkudoztunk rá, hogy végül abban maradtunk hogy ez mégsem sperr, úgyhogy nem köttetett meg az üzlet. (fail No.1)
Telt múlt az idő, már nem emléxem melyikünk találta, de kiköpött az arckönyv egy hirdetést, 2.6 dual ram (ezekből mindegyik sperres gyárilag) Omega, papírok nélkül, mindjárt itt a szomszédos Győrben, röpke 200km-re. (Gyuláig még 140 :D )
Petivel fel is kerekedtünk megszakérteni, kifizettem az eladót, s 1-2 hónappal később már mentünk is érte Laci haverommal.
A terv sikerült, de igazából megint megvettem egy "komplett" autót, amiből kb csak a fele alkatrész kellett, s a szállítás gyakorlatilag az autó árával megegyező összeget tett ki. Gyorsan sietve elbontottam, nekem ugye csak a futómű, hajtáslánc (motor nélkül), meg a padlólemez hátsó fele kellett a majdani plasztikai beavatkozáshoz. A többitől viszont meg kellett szabadulni, a lemezárút a jeletősen magas vasoxid tartalma ellenére igen szívesen vette át a mélytelep (tudjátok, mert ott mélyen vannak az árak-Mzoli után szabadon) a többi sallangot rátaksáltam Róóóóbert cimborámra, aki a korábbi villámosok mellé beújított azóta egy Omegát és az ajándék alkatrészekért cserébe lelkesen szponzorálta a hazautat, s végül pedig maradt az egészből egy motor, amiről semmit nem tudtam, csak annyit, hogy kurvarégóta áll, de egy kis benzin, villany és megy.
Már csak el kellett adni. Viszonylag drágán hirdettem meg először, mert ugyan nem ez a legkeresettebb motor a kategóriájában, de úgy gondoltam, ha valakinek pont egy ilyen feküdt ki az autójában, annak minden pénzt megér. Na meg úgy voltam vele, hogy így legalább van miből alkudni, s ha az autó árát visszahozza, akkor én már jól jártam.
S itt jött képbe újra Peti. Róla azt kell tudni, hogy egy mélygarázsban dolgozik, ahol, hát, hogy is mondjam, viszonylag kevés autós ember fordul meg, és ritkán elegyednek beszélgetésbe az autókról, pláne mikor épp minitalit rendeznek egy átlagos munkanapon. :D "vegyé' vékétezret, mer'az ritka!"
Itt ismerték meg hanta Mantaboyt, akit egy jóképességű 6 hengeres, papíros Mantával áldott meg a sors, meg a haverját, RiCSárdot, akit meg hogy-hogy nem, egy motorhibás (is) 2.6-os Omegával.... (fail No.2) Na és akkor innen indult a lavina.....
Az elején, még gyanútlanul megörültem, hogy végre van vevő, a pénzem sem áll majd benne, és a hely is felszabadul. Én kis naiv...
Megvolt az első pár telefonhívás, megalkudtunk, megbeszéltük hogy majd fizukor megkapom az árát, de addig is felviszem magammal, mert épp otthon voltam, addig meg eláll Petiéknél a garázsban. Telt-múlt az idő, közben megkaptam a digitális valutát, aztán egyszer csak hív a Ricsi. Felvázolta, hogy hát ő izé, meg hozé, de hogy amúgy azt a motort még ki is kéne cserélni...
Ajjaj, problémás ügyfél, gondoltam magamban, mondjuk már ki van fizetve, mi baj történhet. (híres utolsó mondatok) Azért biztos ami biztos, csekkoltam már kivel is bizniszelek, sose lehet tudni, hát felcsaptam az arckönyvet, majd néztem nagyokat hogy ki ez a Neo-Scooter fejű punk? Gondolhatjátok, sok minden átfutott a fejemen.
Húztuk halasztottuk a dolgot, mindenki intézte a mindennapos kis ügyes bajos dolgait, mígnem aztán rendesen beütött a tél, nagyon nem volt már kintszerelős idő. Persze a Ricsi rágta a fülemet folyton, én meg mondtam hogy alapvetően semmi akadálya a dolognak, de öreg vagyok én már bohócnak, legyenek szívesek intézni egy zárt, befűthető helyet, mert én télvíz idején ilyesminek már magamnak se állok neki, nemhogy másnak. Csináltam _már _épp _elég _hasonlót _korábban. Nem volt egyszerű művelet, de nagy nehezen csak sikerült leszervezni a helyet, erős pozitívuma, hogy közel volt mindenkihez, a műhely-Ricsi-Én bermuda háromszög egy 30km-es körön belül volt. Mondtam a srácoknak hogy két napos a rendezvény, mert ismeretlen az autó, a motor is régóta áll, szóval bármi benézhet, jobb ráhagyással dolgozni, illetve praktikus lenne már péntek este odajuttatni az autót, hogy az se a hasznos időből vegyen el. Persze, minden le lesz zsírozva, autó ott lesz, előkészítve, lebontják addig amit kell, azzal se legyen munka, lelkesek voltak. Én biztosítottam a szaktudást, gyakorlatot, meg a cég szponzorálásában a motoremelő zsiráfot (nem kecske, ééértem?!) a többit a fiúk, ez volt a deal.
Valamikor az ominózus hétvége előtt 1-2 nappal kibukott, hogy nincs mivel áthúzni az autót, szóval ebben is segítenem kellene. Egy kimondottan (szokásosan) sűrű héten ennek nem annyira örültem, de kis szervezéssel megoldottuk, mondtam, pénteken meló után érkezem, kötélrevesszük, aztán le is van tudva a dolog, legfeljebb ma sem alszunk. >)
A megbeszéltek szerint meg is érkeztem a tett színhelyére este 8kor (első személyes találkozásunk), de nem egészen az a látvány fogadott amire számítottam. Autó még az udvarban, rendszám sehol, nem pont úgy festett az egész mint aki épp indulni készül. ;)
Sebaj, riadót fújtam, haladjunk haladjunk, nem érünk rá kérem, persze még világítást is varázsolni kellett, meg indexet, a féklámpa legalább működött. XD Nagy nehezen kitoltuk az autót az udvarból (utána már nem fáztunk) mire kiderült hogy.....
A műhelyt a srácok 3. haverja szervezte, az egyszerűség kedvéért hívjuk Daninak. Szóval Dani (állítólag) megbeszélte hetekkel korábban a főnökével, hogy az adott hétvégén használhatjuk a műhelyt, s előző este diszkréten elhelyezhetjük a finoman tájbaolvadó, félig belét ontott gépállatot a ház előtt. Szóval kiderült, hogy Dani nem éri el a főnökét a megbeszéltek ellenére, így meg azért csak nem indulunk neki a vak világnak. Teltek a hosszú percek, majd órák, mi meg közben inkább bevonultunk a házba teázni, meg kiolvadni, hátha megkapjuk még a felszállási engedélyt. Talán 10 óra körül lehetett, mire nagy nehezen sikerült felvenni a fonalat, s kiderült, hogy amúgy szombaton otthon sincsenek, szóval csak vasárnap tudjuk használni a helyet.
A hírt kitörő örömmel fogadtuk mindannyian. A háttérben megszólalt egy lágyan búgó női hang: "újratervezés".
Mit volt mit tenni, toltuk a projectet egy nappal. Szombaton végül különösebb zökkenők nélkül sikerült elhúzni az autót, jöhetett az érdemi munka. Reggel 8-ra hirdettem gyülekezőt, hogy ha már buktunk egy komplett napot, akkor legalább azt a maradék kevés időt ne baszogjuk el, ezt többé kevésbé sikerült is tartani, bár hétvégéhez mérten ez nekem már az extrém korán kategória.
Itt már végre látszólag vártak minket, tárt kapuk fogadtak. Behatoltunk a 'zojjektumba, ahol is találtunk egy öreg nénét (csókolom, jó reggelt, stb) meg egy bajor 6 hengerest a garázsban. Utóbbi eltávolítása után végre nekiláthattunk a dolgunknak, bár ezt megelőzte némi közjáték a házigazda nejével, mint utóbb kiderült ő is otthon volt (erről nem tudtunk) s némileg zokonvette hogy bejön 3 idegen, aztán még köszönni se sikerül (teljesen jogosan), szegény Mantaboy járt a legrosszabbul,ő állt a legközelebb. :D Később a konfliktot Ricsi lekezelte sűrű elnézések közepette, némi táblás édesség kíséretében. Persze a "műhely" az ígéretekkel ellentétben nagyon nem volt fűthető, ami a sztori eddigi alakulását tekintve annyira már nem volt meglepő, de innen már nem volt visszaút.
Kezdődhetett a bontás. A srácok korábban elég jól körbebontották a motort, ügyesen a kezem alá dolgoztak, kissé túlzásba is estek, bár ez szerencsére nem befolyásolt semmit a későbbiekben. Kb két óra alatt kint is volt a régi, nagyobb fennakadások nélkül. Természetesen itt is benézett némi évjáratkülönbség, szóval lehetett átkábelezni, meg ha már van miből választani, megnéztük a kuplung, lendkerék állapotát is, mégiscsak a jobbat kéne betenni. Azt amúgy tudtátok hogy a kettőstömegű lendkerék nem új találmány? Az Opel már 30 évvel ezelőtt valamiért úgy érezte hogy ki kell baszni az emberekkel. (bár ez még nem a 150 ezrenként széthulló zselés átok)
Az egyszerűség (haha, kis naiv) kedvéért csak a motort vettük ki, váltó maradt a helyén. Egy darabig... Szépen átszereltem amit kellett a régiről az új motorra, lehetett visszatenni a motort. A soros 6 hengeres nem éppen arra van tervezve hogy fölfelé, váltó nélkül legyen szerelve, de ha ügyes az ember, éppen elfér. Szépen vissza is talált a bakokra, viszonylag könnyen rácsúszott a váltóra is, ám az utolsó fél-egy centin megállt. Mászhattam vissza az aknába, hogy alulról próbáljam meg a helyére bírni a váltót, de csak nem akart. Gondoltam hogy nincsenek teljesen vonalban, így hát megpróbáltam a váltót is fellazítani a helyén, hátha könnyebben összetalálnak, de sajnos ez sem vezetett eredményre. Hosszmotoroknál szinte kivétel nélkül belelóg a váltó nyelestengelye a motor főtengelyébe, ahol egy kis tűgörgős kosár vezeti meg a végét. Ha a kuplungtárcsa korábban nem pontosan középre került fel, akkor ez az apró szögeltérés már nem engedi hogy összecsússzanak. Gyanúm kezdett a nikkelezett szemmértékkel, ám ennek ellenére valószínűleg mégsem teljesen központosan felhelyezett kuplungtárcsára terelődni. Mit volt mit tenni, innen mégis a váltót egyszerűbb levenni, bár ezt erősen igyekeztem elkerülni, mind a hidrós kuplung, mind az idő szűke miatt. Eddigre már Mantaboy lett a jobb kezem, mert a kettő kevés volt, Ricsi pedig fentről navigálta az autót, meg a zsiráfot, ugyanis az akna sokkal rövidebb volt mint az autó, szóval az "elfér az autó és a zsiráf" meg a "le tudunk menni az aknába" opciók folyamatosan ütötték egymást.
Sebaj, leszedtük a váltót, nézem a kuplungot, látszólag tökéletesen középen van. Megpróbáljuk újra feltenni, újra elakad az utolsó pár centin. Megint le. Szétszedem a kuplungot, nézem külön a tárcsát, könnyen felmegy a nyelestengelyre, nem akad. Újra összerak, váltó megint feltesz, megint elakad. 'zzzanyád3.14csáját... Replay. Még mindig nem jó. Újabb kör. Kuplung ismét leszerel, már kínomban a megvezető tűgörgő átmérőjét vizsgálom, mondván más a manuális, meg az automata, aztán persze rájövök hogy hülye vagyok, mert a donor is manuális volt. Szóval nem ez a hiba. Úgy a negyven sokadik váltó le-fel után már kezdte elönteni a testemet a szeretet, eszembe is jutott egy kedves kis dal:
Bár mindig mondogattam a tanulóknak is, hogy ha valamit erőltetni kell, akkor valamit nem jól csinálnak, álljanak meg, gondolják át, kezdjék újra, a végén már a kalapács is előkerült. Persze az sem segített. Úgy körülbelül a százhuzonvalahanyadik alkalommal újból lebontottam a kuplungot, s elkezdtem nézegetni tüzetesebben. Egészen addig a pontig, a kuplungtárcsát egyszer sem próbáltam fel magában a lendkerékre. Mert ugye hogy rakja össze az ember a kuplungot? Hozzáfogja a nyomószerkezethez, és együtt felteszi a lendkerékre, majd pozícionálja a tárcsát a lazán meghúzott csavarok alatt. Külön nem szoktuk nézegetni a lendkerékhez. De ebben a pillanatban észrevettem hogy a tárcsa megakad az egyik szegecs fején, ami a lendkereket fogja össze.
Ekkor hasított belém a felismerés, a kuplungtárcsát kétféleképpen is fel lehet tenni, azonban nyilván csak az egyik irányban lesz jó. 
Kínomban itt már hisztérikus röhögés tört rám, hogy hogy lehetek ennyire hülye, de persze erre is van magyarázat. Általánosságban elmondható, hogy egy normális autónál, a lendkerék nagyjából sík, és a kuplungtárcsában vannak a csillapítórugók, ennek megfelelően a tárcsának van egy "kilógó" oldala, ami kivétel nélkül mindig a váltó felé áll, tehát szépen beleillik a nyomószerkezetbe, valahogy így:
(középen a narancssárga agyrész)
Ezzel szemben a konkrét autónál a kettőstömegű lendkerék miatt a kuplungtárcsa gyakorlatilag teljesen sík, egyedül az agyrész asszimetrikus, ami egyébként teljesen jól elfér a tányérrugó közepén is, ami nyilván nem a helyes irány, mert így elakad benne a kinyomócsapágy. Szóval a hétköznapokban megszokotthoz képest pont fordítva kell felszerelni.
Hogy, hogy nem, a jó irányban felszerelve azonnal összecuppant minden, mindössze röpke 3 órát vett igénybe ez a kis káromkodási továbbképzés. Ezen nüansznyi, ám de jelentős hibán túllendülve igazából már alig volt hátra más, mint mindent összerakni, visszakötni a kardánt, a kipufogót, minden olyat amit a földön állva már nemigen lehet megoldani, plusz ugye haza is kellett tudni vontatni az autót, tehát a teljes készreszerelés esélytelen volt. Ez volt olyan 6-fél7 felé este, s persze még a régi motort is el kellett vinni, otthon kitenni, stb. csak hogy egyszerű, és könnyed zárása legyen a napnak. Aznap se kellett különösebben altatni, de hát végülis a foglalkozás elérte célját, a többit már ők is meg tudják oldani...
Ám itt még nincs vége.
Az előzményekből fakadóan mondjuk számíthattam volna rá, hogy a folytatás sem lesz zökkenőmentes. A következő napokban a fiukák nekiláttak összelapátolni a maradékot, ám nem jutottak túl messze, jött a telefon, az önindító egyszer működött, aztán soha többet. Meló után irány újra omegát szerelni. Kezdjük szépen sorban. Gyújtás ráad, semmi hang, visszajelzők fél fénnyel mennek, kivéve a check control, az világít rendesen, relé furán berreg a jobb lábtérben. Első kör, másik akksi, sarkok, saruk, csatlakozók korróziómentesítése, eredmény változatlan. Nézem közelebbről az önindítót, mindjárt rögtön a kezembe is maradt az 50es pont vezetéke, de a problémát nem ez okozta. Kiderült, hogy a tápkábel 8-as anyája épp csak kézzel volt rákapatva (a pár héttel későbbi Rába túrán tapasztaltak alapján jó, hogy nem olvadt le semmi). Ott egy picit már csúnyábban néztem a srácokra. Csavar meghúz, eredmény ugyanaz. Egyre furcsább anomáliákat kezdett művelni az autó, indítási próbálkozásra továbbra sem csinált semmit az önindító, ellenben kattogott az ac relé, holott semmi összeköttetés nincs köztük. Egyre kevésbé értettem hogy mi történik, kínomban kiszereltem az önindítót, hogy úgy nézzem meg, amúgy működik-e, aminek viszont úgy kellett lennie, hiszen eddig semmi baja nem volt. Semmi gond, végülis házon testel, az meg elég korrodált volt, mind az önindítón, mind a blokkon, hát itt is kapott egy kis tisztítást. Motor vissza a helyére, dobpergés... ééééésss az eredmény ugyanaz. Semmi. Addig matattam a motortérben, hogy egyszer csak teljesen véletlenül beleakadtam az akkumlátorról a motorra tartó vastag fő testkábel végébe ami -ki nem találnátok- laza volt... A csavar ugyan meg lett húzva, csak az nem tűnt fel senkinek, hogy 2x hosszabb a kelleténél, tehát a sarut egyáltalán nem szorította le, az a hülye áram meg ekkora ellenálláson nem talál keresztül.
Ebben a pillanatban kezdtem el erős késztetést érezni arra, amit úgy hívnak hogy "hirtelen felindulásból elkövetett többszörös súlyos testi sértés" csak nem tudtam eldönteni melyikükkel kezdjem. XD (itt is már olyan este 10 felé lehetett)
Újabb próba, dobpergéééés, éééééés csodák csodája, működik. Elsőre rögtön le is fulladt, ami természetes a megbontott üzemanyarendszer miatt, másodikra már pöcc röff. Épp csak egy 20mp-ig járt, mivel még se hűtés se semmi bekötve, így le is állítottuk, az első életjelek rendben, mindössze a hidrotőkék csattogtak eszméletlenül, ami korábban viszont nem volt. Fél perc múlva Mantaboy beközli hogy "amúgy ideköpött vagy fél liter olajat". Na igen, sokat befolyásol az olajzási rendszer működöképességén ha mondjuk nem hiányzik belőle az olajhűtő.... de úgy érzem ez már tényleg csak egy apró malőr a nagy egészben. Pár nappal később már jöttek is az első videók a szépen duruzsoló motorról.
És ha valaki azt hinné, itt a vége, annak majdnem igaza van, ám hogy igazán jó legyen a lezárás, pár nappal az ominózus események után, mikor elmeséltem Petinek az egész sztorit az esti sör mellett, közölte hogy "de hát az sperres!"
