Régen jártam itt, és tartozok egy csomó beszámolóval. De most valami egészen más miatt ütöm a klaviatúrát. 

Egy ideje nincs ihletem hogy bármit is írjak, pedig témám van bőven. 

Most azonban elkapott a gépszíj, bár nem tudom mi fog kisülni belőle. 

"Egyesek belépnek az életünkbe, majd hamar távoznak. Mások maradnak egy darabig, lenyomatuk ott marad a szívünkben és mi már sosem leszünk pontosan olyanok, mint azelőtt."

Nem telt el egészen három hét azóta hogy hazajöttem Münchenből, de máris megismertem valakit, akiről azt hiszem elmondhatom, hogy igen nagy változást hozott az életembe. 

Már az első találkozásunkkor, még februárban is nagy hatással volt rám, volt benne valami, valami amit akkor nem tudtam körülírni, tekintve hogy egy erősen etilszagú éjszakán volt alkalmunk először találkozni. 

Sok emlékem nem maradt arról az estéről vele kapcsolatban, csak a kedves mosolya, és az érzés, amit a kisugárzása hagyott meg bennem. Ne kérjétek, mert ezt nem tudom szavakkal leírni, ezt érezni kell, ahogy a Junkies mondaná. 

Aztán nemrég megint volt alkalmunk találkozni, egy közös ismerősünk révén, és azóta egyfolytában csak beszélgetünk, éjszakákon keresztül, nem véletlenül ülök itt most is hajnali fél hatkor. 

Minden ember, aki csak találkozik vele -hát még aki ismeri is-, szerencsésnek kell hogy érezze magát. 
Olyan valakivel mint Ő, még soha nem találkoztam. Láttam már sok embert tele életkedvvel, meg boldogan, de az, ahogy Ő az életet felfogja, és amilyen hévvel tud örülni az élet legapróbb dolgainak is, az valami hihetetlenül egyedülálló. És még csak nem is ez benne a legkülönlegesebb, hanem az, ahogyan ezt az egészet átragasztja a körülötte levőkre. Akármilyen mélyen legyél, ő felemel, és mellette úgy érzed repülsz. Nem kell hozzá fű, csak Ő.

Letaglóz. 

Mindemellett önmagában is egy figyelemre méltó teremtés, aki csak a legjobb teljesítményével elégszik meg. Nem akar senkinek sem megfelelni, csak önmagának, de ebben nem tűr ellentmondást. A lendülete magával ragad, és lenyűgöz. Rengeteg tehetség szorult belé.

Olyan sokoldalú személyiség, hogy az már majdnem gömb. 

"Nem az számít mennyi évet éltél, hanem hogy mennyi élet volt éveidben" -szokták volt mondani. Az ő éveivel tíz másik életet is meg lehetne tölteni. 

Lenyűgöző, hogy mekkora lelki ereje van, még akkor is, mikor néha ő is a padlón van, és ebből jut azoknak is, akik a környezetében vannak. 

És nem én vagyok az egyetlen, aki így vélekedik róla. Sokan sokfelé rájöttek már, hogy annál nagyobb baklövést nem is követhettek volna el, mint hogy eleresztették. 

Hálás vagyok, és köszönetet mondok a sorsnak, hogy megismerhettelek kedves Petra! :)