Húú, de rég volt már blog...tavaly óta nem írtam semmit. :D Talán időszerű újra felvenni a fonalat. A hülye facebook valahogy mindig elviszi az irányt. Este, vagy épp menet közben gyors feldobálom a képeket meg a sztorit nagy vonalakban a csoportba, aztán a blogra meg már nem jut idő/energia. Mert oda le kell ülni, egyesével feldobálni a képeket, (átméretezni sokszor, amitől agyfaszt tudok kapni) megszerkeszteni az egészet... Pedig pont ezért szeretem jobban, mert nagyobb szabadságot ad, és úgy, és oda tudom beszúrni a képeket, ahová azok tartoznak, ahová én akarom. Nem mellesleg ugye bárhonnan elérhető, nem csak a közösségi oldal felhasználói látják. Sebaj, most megint (jó sok idő után) erőt vettem magamon, és leültem körmölni, de nagy dolgokra ne számítsatok, inkább csak random szerelős sztorizgatás lesz ez.
Szóóóóvalazúúúúúgyvooooolt....
Hogy én szeretem magam szívatni, de úgy rendesen ám. A nyáron ugye rendbevágtam a bíbor elejét a traktoros incidens után, (de jó, most nézem hogy a face-ről linkelt képek már megint nem látszanak) és megkapta mr. horsepowert is ideiglenesen, lévén a terv az volt, hogy ez a blokk átrepül a fehérbe, de sem a költségvetés, sem az idő, sem sok más egyéb nem adta ki végül, szóval úgy döntöttem hogy a fehér megy piacra úgy ahogy van, ebbe pedig szépen visszatranszplantáljuk (de szép szó) az erdeti, no.1 SE-t. (a saját motorja meg majd egyszercsak újjáépül valami izmosabb formában, de erről majd akkor, ha már meg is valósul) Kicsit sok lett a zárójel nem? :D
Tehát lényeg a lényeg, hogy az egész motorcserélgetős téma tök felesleges volt, de hát ez már csak ilyen. Legalább kibukott hogy a felújított XE-vel vannak bajok, (rögtön mindjárt egy hetet, és 700km-t sikerült is vele megtenni mire csapágyas lett) a másik pedig meg lett járatva 3 év állás után, az legalább köszöni szépen, jól van, xev astrákat még fogja, szóval olyan 130-140 lovat még mindig tud(6). Hasznos hozadéka volt a dolognak, hogy mivel a futómű meg lett bontva a kisblokk/nagyblokk váltás miatt, így kibukott a törött BAL!(nem is értem hogy) oldali toronyszilent, valamint a beszerelve még hangtalan, ám kézzel megvizsgálva igen-igen elhasznált toronycsapágyak, és egyéb nyalánkságok. Előbbit gyorsan orvosoltam egy vadiúj sachs cseredarabbal, ami Dávid cimborám jóvoltából várt a beépülésre, utóbbiakat a pirosból kieső gyáriakkal pótoltam, azok még jók voltak, de persze felírtam hogy januában csere. Így esett hogy most az autó futóművében gyakorlatilag minden új, a gátlókat kivéve, de azok meg 6 évesek, és tudják a 80%-ot ezeken a remek magyar utakon, pedig nem megy keveset az autó, szóval még maradnak. De ne szaladjunk ennyire előre.
Nem tudom milyen okból kifolyólag, de 30-án vizsgás az autó, januárban, azaz holnap, szóval eddigre kellett visszakerüljön a motor, illetve a közben felfedezett hibák javítása megtörténjen. Teljes nyugalomban vágtam neki a dolognak, hiszen az autó rendben van, két éve ki lett lakatolva, (illetve a nyáron is :D ) szélvédő új, első futóműben minden (IS) új, az újonnan felkerült, picit hosszabb difis (hogy ne egye le a fejemet) váltóba is megvettem az összes szimeringet, a nyári akció során bekerült egy jó(bb) állapotú kormánymű is, ami már nem akarja telefosni az utasteret a szervóolajjal (a régi is rendbe lesz téve, csak nem volt rá épp szabad kapacitás), tehát mindent megtettem hogy szép, száraz motortérrel, és egészséges futóművel fussunk neki a műszakinak.
Gondoltam én is naív...
Első körben a téli csúszkálások kihozták a kézifékproblémát, behúztam, úgymaradt. Elsőre a szokásos vízbefagyás és/vagy szőrösödés jelenségre gondoltam, ami azért is felháborító, mert 15-ben mikor felkerült a tárcsafék hátra, vadiúj kötelet kapott... Ennyit a minőségről manapság...
Semmi gond, van mááásik. S bár nem igazán füllött hozzá a fogam eme remek időben (ugye fedett helyem nincs szerelni, nagy szükség esetén, mint most is, bevonulok a szűk garázsba, erősen korlátozott hozzáféréssel) hozzáfogtam hogy kicseréljem/megjavítsam a kréziféket.
Konstatáltam hogy a műanyag bél megunta a benti lét(et), ezért aztán kimászott kicsit körülnézni, csak fél úton elakadt. Semmi gond, ez javítható, rendkívül szakszerűen kitéptem a g*cibe, "jóvanazúgy, nyárig kibírja" felkiáltással. (mer'ugye anélkül is működik, csak az élettartama rövidül jelentősen) Ha már ott voltam, akkor nekiláttam beállítani is a pofákat, mert egy ideje elég magasan és nagyon gyatrán fogott, de a fentebb vázolt időjárási anomáliák (sz@r az idő) és fedetlenség miatt mindig csak napolgattam a dolgot. Ekkor ért a második meglepetés, a kézifékpofák szinte vason vannak. Na mondom remek, gyors telefon, négyeze'öccá, ennyiért fékkel nem cigánykodunk, bár a fillérre kiszámolt költségvetésbe nem nagyon hiányzott a plusz kiadás. (természetesen mikor máskor fordulna az éves kgfb-je az autónak, mint január 1-el? és akkor még az év végére extra begyűjtött száguldási csekkről ne is beszéljünk)
Pár napra rá meg is jött a cucc (illetve megjött az még másnap, csak nem tudtam érte elmenni) így a következő hétvégén neki is láttam a cserének, a még mindig fasza időre való tekintettel újfent a garázsos módszerrel.
Nem is volt semmi gond, míg szét nem szedtem a baloldalt, ahol is egy rozsdásodó külső kerékcsapággyal találtam szembe magam. 'zanyád! Túrtam kicsit a szekrényben, meg is találtam egy korábbi, 1-2 hetet szolgált darabot, mondom ez jó lesz műszakira, aztán a kövi fizuból kap újat. (újabb tétel a "mit kell hamar, de majd csak ha jó idő lesz kicserélni" listán) Összeraktam, öröm, bódottá', úgy egy két napig.. Mikor aztán újból elkezdte a kötél a faszoskodást, de addigra már lett más meglepi...
Szóval szépen elcaplattam az autószerelőhöz, hogy megmérjük amit szemmel nem lehet, meg amitől tartottam is, mert a nyári szereléskor láttam hogy az egyik első gátló picit könnyezik, illetve a nem épp hozzávaló saab rugókkal nem voltam biztos a rugó/gátló összeférhetőségében. Vicces módon ezzel pont nem volt baj, ahogy az elején említettem, mindegyik 80% fölött volt, ám volt más, amire meg egyáltalán nem számítottam. Lóg a szintén BAL! (mi az isten, angolosan használták ezt az autót előttünk az első 180e km-en, vagy mi a rántott here? ) hátsó "híd" szilent. Pontosabban nem lóg, mert se nem kopogott, se nem kóválygott vele az autó, egyszerűen csak elengedte a közepét. Később a cserekor kiderült, hogy egyszerűen kirohadt a vas a gumiból, egyébként semmi baja nem lett volna.... Újabb nem várt forintok peregtek ki a zsebemből. A hétvégére tehát meg volt a program...
Szerencsémre Zoli átugrott Mezőtúrról segédkezni, nélküle szerintem még most is a kocsi alatt feküdnék.
A legjobb "választás" télen, hóban, szabad téren autót szerelni, de hát ez van. Szombat reggel elrohantam a szilentekért, a bolt csak 9kor nyit, ezért kb 10-re ott is voltam. :D Persze a legjobb kezdés a hólapátolás, meg a 3 hónapja álló, 25 centi tömör jégbefagyott fehér kiásása.(ami amúgy az elejtett benzinyomás feltermelése után, másodikra indult) Ezután meg nekiestünk mint disznó az ólajtónak. A hátuljával kezdtünk, mert pl féket légteleníteni némileg macerás egyedül, hacsak nincs az embernek 3m-es keze, vagy lába. Ugrott is ki rögtön a futómű, legalább a kézifékkötelet is újból szemügyre vehettük.
Zolibácsi szakszerűen két ütéssel kiküldte a régi gumiágyakat, még jó hogy korábban már összedobott egy kiütőt a sajátjához, amit most nagylelkűen magával is hozott. :D
Befelé már kicsit nyögvenyelősebben ment, de a nagy satu mindenre is jó, ezzel is megbirkózott, csak egy pici extra letörést kellett adni a szilentek műanyag házának, na meg persze a rozsdától kipucolni a fészkét.
CSak hogy jól haladjunk, mivel az utolsó pár centin felült a közepe, ezért még gyorsan hirtelen leszúrtam hozzá egy pogácsát, így már kényelmesen a helyére ment.
Mikor ezzel megvoltunk, felfedeztük hogy a kézikötélben maradt még egy kis bél, így gyorsan megszabadítottuk tőle, a helyét pedig némi kenőanyaggal igyekeztünk pótolni, jelentem, azóta is hibátlan. Szépen visszapakoltunk mindent, kézifék beállít, majd kibontottuk az elejét, annyira, hogy onnan már egyedül tudjam folytatni másnap. Innen is nagy pacsi Zoltánunknak a help-ért! (H.E.L.P.-Hozz Egy Liter Pálinkát)
Természetesen itt sem ment minden zökkenőmentesen, hiába egy pár hónappal korábban volt minden megbontva. A jobboldali kormányösszekötő gömbfej az istennek sem akart kiugrani a helyéről, így azt másnap a gólyalábbal együtt vettem ki, s egy kivágott darab vastagfalú cső segítségével szépen kipréseltem a satuval. (később kép update erről) Ekkor felfedeztem hogy az amúgy hibátlan rúdvégen ki van szakadva a gumiharang. (ja, ami amúgy a bal féltengelycsuklón is ki volt, ezt a váltó rendbetételekor orvosoltam)
Mikor aztán az első este hazafelé indultunk, a fehér nagyon nehezen akart beindulni, s valami különös perverzió okán épp nézegettük a motorteret, amikoris egy random gázhúzgálásra azt láttuk, hogy brutális módon szívja összefele a légszűrőgumit. Elsőnek pocokfészekre gondoltam, de ez annál durvább volt:
Egy merő jégtömb volt az egész betét. A problémán a "jobb kéz, bal váll" technikát alkalmazva túllendülve hazatértünk, hogy aztán másnap folytatódjon a sztori.
Amikor az ember megrendeli a Sachs toronycsapágyat, és ugyanaz az INA van benne mint a gyári. :D
Innen már kisebb nagyobb nehézségek árán haladtam tovább, az egyik ilyen volt hogy a baloldali toronycsapágyat kapásból fejjel lefelé raktam be, amit persze már csak akkor vettem észre mikor a jobbnál tartottam, így szedhettem szét még egyszer. Ja igen, a legelején már megszivattam magam, mert szép akkurátusan kivittem magammal a kompresszoromat, meg a légkulcsot is, az apró probléma ott volt csupán, hogy míg nálunk az újfajta, 5 pólusú 380-as dugaljok vannak, addig nagyapámnál még a régi, 4 pólusúak... Adtunk a szarnak egy pofont, de legalább cipekedtem egy jót. Pláne hogy amúgy a kompresszor nem is akárhogy fér be a sedanba:
Szóval kézzel tekergetve a rugóösszehúzót, el is ment a délelőtt az elejére. És akkor még mindig benne volt az xe.... Estére végre eljutottam odáig, hogy üres volt a motortér, és minden ami addig nem, az vissza lett alakítva 1.6 kompatibilissé. Délután még gyorsan kértem egy nap szabit hétfőre, mert láttam hogy már nem leszek kész, azután hétfőn reggel 8tól este 7ig nyomtam tovább. Nem is a motor beszerelés volt húzós, azt csináltam már többször is, az hamar megvan, inkább a sok pucolgatás, meg apró részlet, mint a kábelköteg akkurátus rögzítése, és hasonlók. Délután 3 fele már benne volt a motor, indítható állapotban, viszonylag könnyen be is indult, aztán meg még túl jól is. Alapjárat valahol három és 4 ezer között. Nem értettem. Majd nézelődni kezdtem, mire rájöttem hogy egy hiányzó fékszervó csővel azért néminemű, aprócska falslevegőhöz juthat a motor... de csak lehet, nem biztos. :D Innentől kezdve szerencsére minden egyéb szívástól mentes volt a dolog, bár kész még így sincsen, a belsejét még össze kell lapátolnom, ugyanis ha már megvolt bontva a hűtőrendszer, gyorsan kicseréltem a gyengélkedő fűtőradiátort is, ebben az időben nem volt kedvem elmosogatni a meglévőt. Mostmár újfent lehet szaunázni az autóban. Ja, és miért szeretem a kis motort? Hát mert gyakorlatilag teljesen komplett állapotában ki, és beszerelhető:
És akkor ez egy alapvetően karbantartott, odafigyelt autó... Ez a kis kör a vizsgával együtt, több mint 100ban fog megállni. Csak hogy mennyibe is kerül egy autót fenntartani...
Asszem ezt sikerült elég bő lére ereszteni, köszi ha végigolvastad! :D
