Hm... mikor is volt az utolsó poszt? Ja igen, jó régen, de az is csak arra volt elég hogy az ujjaim még éppen csak ne rozsdásodjanak be teljesen. Valami mindig hiányzott, bár téma lett volna bőven. Igen, meg is van, az ihlet, annak voltam híján, de most visszatért. Azt nem mondom hogy megint rendszeresen lesznek posztok, de ez most kijött. -írtam ezeket a sorokat nem is tudom, hónapokkal ezelőtt, aztán persze közben jött egy covid, meg miegyéb, úgyhogy az egész elveszett a süllyesztőben.....
A környezetem valamilyen rejtélyes okból kifolyólag, hajlamos engem, mint Opel fanatikus azonosítani, bár lehet, hogy ehhez nagyban hozzájárul hogy az átlagosan a tulajdonomban levő ilyen márkájú járművek száma erősen konvergál a 4 fölé... Ki tudja... Anyám őszinte és mély "hülye vagy te fiam" tekintettel az arcán nyugtázta, mikor ebbéli meggyőződését igyekeztem egyszerű tagadással cáfolni. De mint tudjuk, a függőség első jele a tagadás...
Mindezen túl, én sosem tartottam magam csak márkafanatikusnak, egyszerűen ezt dobta a gép, hogy ilyen autók vesznek körül, én magamra mindig is általános autóbuziként tekintettem. Olyanok vannak a bakancslistámon mint a 67-es, 4 ajtós, keretnélküli ablakos Chevy Impala az Odaátból, vagy az 1970-es Dodge Charger a Halálos Iramban-ból, az utolsó klasszikus léghűtéses Porsche 911 993, az eredeti, katonai AM General HMMWV, (tudom, semmi értelme, de kb 5 évesen megláttam a tv-ben az öbölháború idején, és beakadt), illetve, /csak hogy legyen egy kis kontraszt/ egy épített, Fiat motoros, leültetett, széles lemezfelnis, twingo/corsa/polo rongytetős, szigorúan 3 ajtós Zastava Mediteran, amit felénk sose forgalmaztak, de legalább amit igen, abból is alig maradt már, csak hogy egyszerű legyen beszerezni...
Szóval igen, szeretem az Opeleket, mert bár legtöbbje tucatautó, de tud élményt nyújtani, olyan mint a Lego, és fillérekből fenntartható hosszú-hosszú éveken át. A miénk pont 18 (úgy tűnik vagy számolni nem tudok, vagy rohadt gyorsan eltelt pár év a poszt elkezdése óta, de inkább is-is...) 21 éve érkezett, amit aztán megörököltem. De egészen addig...
Kezdésnek én is a jó öreg klasszikus, körlámpás Zsiguliba születtem bele, ami, mint tudjuk, gyakorlatilag egy erősen kelet-európaizált Fiat 124, csak más futóművel, más fékekkel, teljesen más motorral, stb, szóval olyan mint a galamb meg a veréb; ugyanolyan, csak teljesen más. De azért az olasz gének, valahol mélyen, azok azért ott voltak benne!
Ezt követte 7 éves koromban egy Fiat Regata, zöld üvegek, elektromos ablak elöl, központi zár, igazi űrtechnika volt a Zsiga után. Sajnos miután a Vectra érkezését követően eladtuk, gyorsan össze is törték, sajnáltuk. Hozzá képest erős visszalépés volt az Opel, se központi zár, pláne villanyablak, az össz extrája kimerült az elektromos motoros antennában, és a manuális tetőablakban, bár az utóbbi kettő azért erősen megtolta fölfelé a menőségi faktort, de a többi megszokott extra a mindennapokban feltűnően hiányzott. Szóval rá egy évre jött egy Tempra kombi, ebben is volt tetőablak, illetve minden más is, ami a korábbi Fiatban. Szóval erősen vacilláltunk hogy végül is melyik maradjon, ezt addig sikerült húzni, míg végül a Fiat nagyapáméknál kötött ki, úgyhogy családilag nem maradtunk Fiat nélkül. Közel húsz évvel később, persze az az autó is nálam landolt, szóval itt már meg is dőlt az Opel fanatikus teória.
Azt hiszem, hogy ezen előzmények tekintetében borítékolható, hogy talán már időben be lettem oltva az olasz autók iránt, bármennyire nem látszott ez a későbbiekben.
Mindezen bevezetőt csak azért eresztettem ilyen bő lére, hogy a tisztelt olvasó értse, miért fogok állandóan a Vectrához hasonlítgatni, hiszen majd két évtizede, s megszámlálhatatlan km-óta tekerem a kormányát (azóta lett még 3 a családban) pedig azon kívül is vezettem 100 meg 100 autót, de azokat nem ilyen sokáig. Illetve azért is, hogy lássátok, valahol mélyen azért kódolva volt az az olaszautó szeretet. :)
Szóval az úgy volt....
...hogy van nekem ez a cimborám, aki pont olyan hülye mint én, és neki is bekattant hogy a családi Vectrát, amiben felnőtt, azt márpedig meg kell menteni, szóval kisebb ázsiai országok éves bevételét beleborítva helyre is állította, csakhogy súlyosbítva azt ami amúgy is, ő ezt több évnyi tulaj nyakára járás, és egy szabad szemmel is jól látható összegért való visszavásárlás után tudta csak megtenni, nekem elég volt elhozni az autót apámtól...
Szóval hogy ő közben évekig Alfázott, és most is pont van neki egy melósnak használt, súlyosan extra minimál költségvetésből fenntartott, saját bevallása szerint is eléggé leütött, szóval határozottan nem megkímélt 156-osa, amit aljas és galád módon felajánlott nekem használatra, mondván úgyis csak áll szegény mióta megkapta a céges autót, nekem meg pont kapóra jött a Vectra (ultrarohadtkurvalassan) készülő alvázvédelme miatt. (Nem, ne is tagadd, valld be hogy feltett szándékod volt megfertőzni vele! :D ;) )
Szóval eddig tartott az eredeti poszt szövege,ami ezután következik, már frissen került hozzá, úgyhogy az eredeti ihlet sincs már meg, ahogy az autó sem azóta, de ne szaladjunk ennyire előre.
Mikor elkezdtem írni a posztot eredetileg, bennem volt egy tök jó ihlet, komplett bekezdésnyi szövegek, de érthető módon ez azóta elszállt, csak nagyjából az érzés maradt meg utána, de most már csak azért is befejezem, becsületből, na meg szegény Jvt megérdemel egy mementót.
Szóval kaptam kölcsön egy Alfát, egészen pontosan egy 2003-as, belső faceliftes 156sw-t, 1.9 8v jtd motorral, eredetileg valaha volt 115le, ami némi chips fogyasztás után olyan 150 környékén lehetett, legalábbis a 16 szelepes erősebbik tesójával eléggé egyet ment, meg talán egy picit jobban, a benne található világ összes kilómétere ellenére. Bár addigra már munkámból fakadóan az utóbbi ~30 év európai típusainak igen széles skáláját vezethettem, (a teljesség igénye nélkül csak néhány példa: 4 sebességes Ford Sierra, Swift2 Sport, MB 190e 2.3 cosworth, tuningolt Audi RS6 (c6), Bmw x6 e71 v8 hybrid, a legalapabb Bmw x3 e83 3.0d manuál váltóval, 50e km-t futott egyes swift, -nem, nem a kocka, az nálunk nem létezett, nem, a szürkeimport nem számit!- full alap felszereltséggel, meg az összes hétköznapi közlekedőedény) mégis az Alfa teljesen új dimenziókat nyitott. Főleg annak ellenére hogy "dízel", amit pedig sosem néztem sokba, hisz felénk az autó benzinnel működik, a dízel teherautóba való. Aztán persze kiderült hogy az Alfa nem dízel, hanem JTD, és ez egy nagyon fontos különbség, hiába megy mindkettő gázolajjal. Most ebbe mélyebben nem mennék bele, legyen elég annyi, hogy "a JTD az a magasnyomású, közvetlen befecskendezésű, turbós benzinmotor, amibe gázolajat kell tankolni". Aki érti érti, aki nem, annak meg hiába magyarázom. ;) Sokféle dízelt vezettem korábban, és ez nagyon nem az a karakter.
Ugye mielőtt szétszedtem, a Vectra is már a 150 lóerős motorral ment, de azért a kettő nagyon nem ugyanaz, már csak a turbó miatt sem, természetesen. Az a közvetlenség, az a vehemencia, az "olasz virtus" amivel az Alfa bármikor meglódult egy-egy kövérebb gázadásra, azt az Opel sosem tudta, és soha nem is fogja, ő másban jó. Az az élet, ami az olasz autókban van, -legyen az akár csak egy 1.3-as Fiorino - még a legsportosabb, és nagyon erős németekből is hiányzik. Aki vezette már mindkettőt, az most valószínűleg erősen bólogat. Egy magamfajta tőzsgyökeres autóbuzernek, akinek az autó nemcsak egy a-ból b-be közlekedőedény, az ilyesmi minden pénzt megér, pláne hogy személy szerint az a fajta hülye vagyok, aki, mivel a mindennapokban töltjük a legtöbb időt az autóban, olyankor is szeret élvezkedni, nem pedig csak ünnepnapokon. És ebben az Alfa futóműve rendkívül jó partner.
Összességében egy egészen egyszerű, -elöl dupla keresztlengőkaros, hátul mcphaerson,- ugyanakkor zseniálisan hangolt futóművet pakoltak alá, ami ugyan nem nagyon csípi a magyar útviszonyokat, de még erősen megviselt állapotban is meglepően jól tartja úton az autót. S bár 2-3x annyi szilent, lengőkar, miegyéb van benne mint a Vectrában, ha nem pont egyszerre döglik ki az egész (ami leginkább user error lehet) akkor még nem is kerül sokba a fenntartása. Picit más hozzáállást igényel a karbantartása, mint a faék egyszerűségű, épp ezért pont olyan buta Opelé, de minimálisan kér több törődést, és meghálálja, s mivel ez az egész autó lelke, érdemes vele foglalkozni. Egy családi kombihoz képest, de meg úgy nettó is irtózatosan jól kanyarodik, nagy tempónál is stabil, még az olcsó Taurus 4 évszakos gumikkal sem igen akadt ellenfél a kanyarokban, általában a többi közlekedő ingerküszöbe messze a 156 képességei alatt van.
Ám mindennek a kezességnek ára van. A kormány közvetlen, 2.5-t!!! fordul faltól falig,(a Vectra szervóval 3.5, anélkül meg 4.5, az két teljes fordulat különbség!!!) ami természetesen azt eredményezi (meg hát a futóműgeometria) hogy a szűk fordulókat nem szereti, a fordulóköre közelít egy Ikaruséhoz. Ennek megfelelően az Alfával kizárólag tolatva parkolunk. Már csak azért is mert az orra olyan alacsony, mint más autónak ültetve. (hozzá is kellett szoktassam magam, hogy ezzel nem lehet tökön babon átmenni padlógázzal, mint az Opellal, cserébe ez meg 180-nál sem akar leesni az útról) S ha már tolatás, meg kellett tanulni vele érzésre tolatni, ugyanis a rendkívül formás, szép áramvonalas, azonban aprócska tükreiben igazából lófaszt se látni hátra, a Vectrához képest legalábbis. Padka mellé, ill. szűk helyekre állva mindig állítgatni kell a tükröt, különben tuti padkázza az ember a felnit, már csak azért is, mert a Vecihez képest sokkal nagyobbat terpeszt. A széle kb ugyanott van,csak ez nem húzza maga alá a lábait, inkább olyan mint egy szumóbirkózó.
Amivel egész végig nem tudtam megbarátkozni, és folyamatosan kiidegelt, (lévén sokat cuccolok) az a kívülről nyithatatlan csomagtérajtó, ezt ugyanis vagy a kulcson lévő gombról, vagy a vezetőülés melletti karral lehet csak nyitni. Érdekes mód a sedannál ezt megoldották, ott az emblémát kell megnyomni. Néha furák az olaszok....
És ha már csomagtér, hát, a Sportwagonban a sport rész nem véletlen. Na nem azért mert versenyautó, hanem mert teljesen feláldozták a praktikumot a design, és a vezethetőség oltárán. Hiába kombi, felhajtott ülésekkel annyi cuccot se tudtam belepakolni mint a lépcsőshátú Vectrába, de lehajtott ülésekkel is rövidebb volt a hely, mint az öreg németben. (mondjuk az ötajtós abból is pont rövidebb valamiért)
Mivel ez még "csak" belsőfaceliftes, ezért nem mondanám kifejezetten agresszívnak az ábrázatát, -a Guigaro sokkal gonoszabbul néz-, ennek ellenére igazából szinte sosem kellett levillogjak senkit, és még túlzottan gyorsan sem érkeztem meg a belső sávban közlekedőkre, mégis mindig szépen nyílt az út előttem, és mindenki kisorolt, elengedett. Még ebben az ütött-kopott, leharcolt, többszörösen újraélesztett állapotában is volt valami tekintélye, ami a villámost sosem illette meg. Nem volt olyan alfás aki ne köszönt volna vissza, akármennyire is megviselt volt szegény. Merthogy a magyarországi alfások mindig köszönnek egymásnak, ami amúgy valami ritka felemelő érzés. Apró kis dolog, de igazán fel tudja dobni az ember napját, mert tényleg úgy érzi hogy egy közösséghez tartozik, nem pedig csak a sok azonos márkát vezetők egyike.
Szokásomhoz híven nem bírtam ki hogy ne nyúljak ehhez is hozzá, bár csak élvezkedős közlekedőedénynek jött eredetileg, ugyanis időközben melót és ezzel együtt lakhelyet is váltottam. Felköltöztem a nagyfaluba.
A terv az volt, hogy mivel gyors, s azzal a tempóval a Vectránál kevesebbet eszik, így majd ezzel fogok ingázni a főváros és Gyula között. Ám mivel aki ismer az tudja, hogy MINDIG viszek magammal valamit, a szűk helykínálat, valamint a céges puttonyos privát elérhetősége, illetve hogy a tervezettnél sokkal ritkábban volt időm hazajárni, parkolópályára tette.
Lassan haladó félkész pénztemetőm meg már volt 3, úgyhogy végül pár kisebb-nagyobb kitérő után végül elváltak útjaink, s bár a jövője egy ideig kérdőjeles volt, végül más fejezi be helyettem, s a film forog tovább...
A rendszáma egyébként beszédes, "mikor megveszed, JóVéTel" (Gergő) - "mikor eladod, JóVolTál" (Kriszti) És valóban, olyan jó volt, hogy felkerült a bakancslistámra, egyszer még lesz belőle egy szép darabom!
