Hát az úgy volt....

Nepper komám (nem véletlen kapta ezt a nevet :P) felhívott a múltkor, hogy van-e kedvem menni vele a KMK-ra. (Közösen Motorozunk Kakucson/Kiskunlacházán/Kecsón/bármely egyéb nem k betűs pályán) Hát mondom perszehogy, naná, (háttal nem kezdünk mondatot! csakis arccal előre!) Meg is beszéltük hogy pénteken szépen legurulok hozzá, pályaképes állapotba hozzuk a motort, bepakolunk, és szombaton korán hajnalban indulunk, hogy kényelmesen odaérjünk Kakucsra. Ez volt az elmélet.

A gyakorlat:

Bátyám szólt csütörtökön, hogy délután vigyem már át Csabára, aztán az éjjel meg hozzam haza. Éjfélkor át is mentem érte, majd egy telefon után rám néz, és azt kérdi: mit csinálsz holnap? Megyünk szegedre bulizni? Fél2 táján beértünk Szegedre, az ismerősök legnagyobb megrőkönyödésére. :)

Valamikor hajnaltájt kerültünk ágyba, ki így, ki úgy, majd 8kor ébresztőt fújtam, mert mindenkinek dolga volt. Rohamtempóban zúztunk haza, mert eredetileg 8kor Nepperhez akartam indulni. :)

Na, a maradék cuccok gyors autóba rámolása után fél órás akksilemerítős küzködés az öt fokban, (éljen az etanol, ugye? :)) és délben végre sikerült is nagy lendülettel Nepper felé venni az irányt. A lendület egészen addig tatott, mígnem Szeghalmon sikerült az autóval átugratni egy olyan fekvőrendőrön, amit inkább neveznék úttorlasznak, mert méretei erősen kimerítik a fekvőrendőr fogalmát, a láthatósága meg bőven hagy kívánnivalót maga után. Már hallani véltem a kiszakadó futómű, és az aszfaltra felkenődő karter hangját, de ilyen nem törént, ellenben az autó orral levette az utat, s a hatalmas fékcsikorgás után már csak az úton szétszóródó és csúszó üvegszilánkok csilingelését fülelhettem.

A két ködlámpám itt átköltözött az örök vadászmezőkre. A relatív ritka, ddr gyártmányú sárga üveges ködösök párja olyan 15.000ft, már HA van. De újabban általában nincs. Olyan szitkozódásba kezdtem, hogy ha van isten belehalt a csuklásba a kedves kivitelező. Komolyan mondom, a nyakába kötném a tökeit, és oda vissza autóztatnám rajta aki ezt oda kitalálta. Nem volt normális. Egy 50-es szakaszon... Még jó, hogy a gumik és minden más megúszta.
Ebben az idegállapotban sajnos nem jutott eszembe hogy fényképezzek, és rendőrt hívjak, akik jegyzőkönyvezik a dolgokat, hogy később kiverhessem az önkormányzatból a kárt, de a magyar jogviszonyokat ismerve az összes hajam beleőszült volna mire a végére érek. Mind1, összeszedtem a darabokat bevágtam a kocsiba, majd némi kaucsuk aszfaltra ragasztásával jeleztem, itt jártam.
Később rájöttünk, ez volt a jel, még oda se értem Pistához, de máris deficites a buli. :)

Nepperhez délután 1 körül értem, rövid beszélgetés után kaptam finom ebédet, majd nekiálltunk összefaragni a motort. A lista nem volt túl hosszú, de azért pepecselős:

• kerékcsere
• idomtartó "faltörő kos" levágása motor elejéről
• új, alul vezetett kipufogó készítése (ezt korábban is mondtam Pistinek hogy felesleges, végül tényleg elvetettük)
• ezáltal az eredeti ülés alatti kipuhoz hővédő rács feleszkábálása,
• hátsó fékbowden akasztó szemének az áthelyezése (igazából így se lett rajta normális hátsó fék, de mind1 is lett végül)
• kormányütközők készítése (ebből se lett semmi, mire ide jutottunk volna, már ránk sötétedett,
• kipu tompítónak egy extra tartó lemez készítése, hogy ne szakadjon le a saját súlyától
• tartalék babetta lendkerék esztergálása

A lista nem tűnik soknak, de ehhez hozzájött közben egy csereüzletből származó valami motor alkatrészeinek behordása, illetve a másik motor kihordása, alkatrészek túrása, részeg szomszéd lerázása egy csirke kacsára való elcserélésével, majd a menekülő jószág fél órán át való kertben való kergetése, (mialatt szerencsétlen lendületből lestukkolta a bambusz fáklyát, bele is szédült, mi meg nem kaptunk levegőt a röhögéstől :D)
Közben elmentünk tankolni is, egyrészt, hogy ne reggel kelljen ezzel is tölteni az időt, másrészt mert az autót vissza kellett állítani benzinre, -mikor már láttuk a végét a motornak, Neppert magára hagyva én még injektorokat cseréltem az autóban :) - hogy reggel egyáltalán képes legyen beindulni. (persze ez sem így történt :P)

Volt már vagy erősen éjszaka, és kimondottan borzasztóan hideg, mondhatnám, térdig álltunk a fagyban, mire a motor kész lett, s egyből el is kezdhettük szétszedni, hogy beférjen az autóba, majd a szerszámokat, s egyéb segédanyagokat bepakolni, és persze még ott volt az udvaron jópár négyzetméteren a csereüzletből származó motor is, azt is el kellett raknunk. Vacsora, majd fürdés, volt is vagy éjfél mire ágyba kerültünk. Az öt órai keléssel az elmúlt 48 órára meg is volt a kemény 8 óra alvásom. :)

No, hát akkor gyorsan induljunk is, hogy legyen időnk a pályán összerakni a motort, ne a szabad edzésből veszítsünk emiatt időt. Én a motorral kb 50 métert mentem az egyenes utcában, tehát még meg kellett vele barátkoznom, valamint láttunk reális esélyt rá, hogy a csutka kormányt át kell szereljük normálra, nekem.
Indítanám az autót, katt katt katt. 'zanyád. Az akksi hulla. (há persze, előző este tárva nyitva volt, a belső vílágítás meg szépen leszívta, na meg míg a kútig elmentünk és vissza, azt a 300 métert, az idő alatt se tudott semmit visszatölteni) Na akkor az etanol nehéz hidegindíthatósága végett nálam lévő pót akksi rá, nyekk nyekk, a motor nem indul. Navazze. Elő a féktisztító, hátha könnyebben röffen. Az akksik halottak. (mindezt persze a sötétben, mínusz fokban) Akkor próbáljuk meg betolni. (rögtön nem fáztunk) Hát rohadjon meg aki ennyi elektronikát kitalált az autókba, nem tudtuk betolni. Aztán Nepper előkotort még egy akksit, természetesen az is hulla.
Mikor már vagy negyedjére toltuk az autót 50 métert vissza a házig, megjelent az utcán egy biciklis úriember, megkértük hogy segítsen, s kis féktisztítóval megsegítve végre bepöccent a verda. Bár vagy fél órát szoptunk a fagyban az autóval, még egészen időben voltunk, pontban 6 órakor fordultunk ki az utcából, az addigra bennünk kifejlődött "mosmá kurvára leszarom csak mennyünk már" érzésnek köszönhetően, kívül belül átlátszatlanra fagyott szélvédővel. :) Nemes egyszerűséggel leengedtem a balelsőt, és kidugtam a fejem, így mentünk míg be nem melegedett annyira a motor, hogy leolvasszuk a jeget. :)

A korai indulás ellenére csak sikerült 9 órára a pályára érnünk, így hát körberohangálás helyett, kiugrottunk az autóból és hipersebességgel összerántottuk a motort, hogy mehessünk szabadedzeni. Míg Nepper felment a motorral a pályára, én nekiláttam belekanalazni magam a bőrömbe, kisebb nagyobb sikerrel. Aztán egyszercsak jön Pista, mondja hogy gond van.

Szétkaptuk a motort, amikor is konstatáltuk, hogy az alsó tűgörgő az megszűnt létezni. Öröm az ürömben, hogy csodával határos módon kiköpte az egészet a kipuba, a fejet, és a dugót egyáltalán nem verte össze, és a hengerbe sem húzott bele.

Az eseményt konstatálva mindketten visszaöltöztünk civilbe, s a fényképezőket magunkhoz véve elindultunk a nézőtér felé, "legalább lesz időnk fotózni" felkiáltással.

Ekkor kiabált utánam Mzoli, hogy hékás, itt ez naív Ádám gyerek, aki a kezetekbe merné adni a motorját, mert nem ismer titeket és úgy gondolja nem fogtok benne kárt tenni. :)

Gyorsan szóltam Neppernek, hogy kapja össze magát, én pedig ilyen gyorsan még életemben nem öltöztem be bőrbe. :) Mindeközben a többiek már felálltak a rajtrácsra, és el is rajtoltak, Én meg felugorva Ádám motorjára majdnem az első versenyző előtt gurultam fel a pályára a boxból. :)

Nem volt idő sokat gondolkodni, fél perc alatt hatalmasat fordult a napunk, úgy nézett ki, talán mégiscsak egy eredményes napot zárhatunk.

A futam első fele nagyjából a motorral való küzdésről szólt, mert ugyan a blokk zseniálisan jó karakterű, és a váz is stabil, de a kezelőszerveket nagyon nem hozzám méretezték, nem beszélve az azonnal blokkoló hátsó fékről.

Idegen motor, kvázi idegen pálya, s ott van az a fojtogató érzés, hogy "nem törheted össze, mert nem a tiéd", s az a másik fojtogató érzés, mikor a powertéppel egyrészessé ragasztott bőrruha elszorítja a nyaki ereket. :)

Az egész dolog inkább hasonlított kínpadra, mintsem élménymotorozásra, de azt kell mondanom még így is megérte. :) Aztán mikor már nagyjából megtaláltam azt a vezetési pózt, amivel remélhetőleg nem takarok el, az egyik kanyarban gázhúzásra nem történt semmi. Már a hideg kirázott, hogy valami történt a motorral, de észrevettem, hogy csak a gázkar csúszott le a helyéről, és kiakadt a bowden. Így ezt a kört egy kézzel kormányozva, a bowdenházzal gázt adva tettem meg, majd a célegyenes elejénél lévő betonplaccra félreállva, nekiláttam megszerelni a gázkart. Ez többé kevésbé sikerült, de ezután meg elkezdett felakadni a gáz. Újabb félreállás, végül csak addig hajtogattuk mire jó lett. Na innentől kezdett élvezhetővé is válni az egész, érezhetően gyorsultam magamhoz képest, mert a kezdéskori mindenhol kettesben csoszogás helyett, a pálya 60%-át már a kettesből indított váltó harmadik fokozatában tettem meg, itt kezdtem el elhinni újra, hogy a gumi az tapad, és nyugodtan húzzam neki, és bár a lábtartó iszonyúan rövid ~5-6 centi, de simán dönthetem a motort bakancsig. (én nem tudok térdelni több okból sem, így a lábtartó és egyéb alkatrészek, kanyarban aszfaltra történő helyezésével figyelem, hogy hol a határ. :) ) Mivel ezen a motoron minden magasan és rövidre vágva volt, így maradt a bakancs.

Aztán az egyik körben elém tévedt a fekete kis ?rv?, aki valamiért meglehetősen lassan, és a pálya szélén egerészett, így nekikezdtem a kikerülésének, ám a célegyenes előttii utolsó jobbos kanyarban úgy gondolta, mégis csak az én nyomvonalamat akarja használni, s behúzta elém a motort, én meg reflexből fékeztem, amit a brutálisan harapó hátsó fék azonnali blokkolással reagált le, majd ezt elengedve a motor újra megtapadt, aminek köszönhetően elkezdett szitálni és szinte azonnal ledobott magáról, én meg olyat estem mint motorral még soha életemben, még át is buktam saját magamon. :) Kissé szédelegve  gyorsan feltápászkodtam, konstatáltam a károkat, és igyekeztem letakarodni az aszfaltcsíkról. Utána kitoltam a motort, megigazítottuk a kormányt és az elejét, majd átadtam Neppernek a terepet, úgyis az ő ideje jött volna már.
Sajnos a kormány szépen beverte a tankot, ám Ádám ezen nem nagyon drámázott mikor megmutattuk.

Nepper el, én lelátóra fel, aztán látom hogy jön ki.

Kérdezem mi van? Hát nem ment egy egész kört, és megállt alatta a motor. Mondom ilyen nincs. Gyors lekaptuk a hengerfejet, hogy megnézzük milyen kár történhetett, (tolásra nem reagált, és csúnya hangja volt) de nem láttunk semmit. Ennél jobban nem merültünk el benne, hisz más motorjában csak ne túrkáljon az ember.

A raccsing végén megkerestük Ádámot, és tájékoztattuk a harci sérülésekről, ám ő egy úriember higgadtságával reagálta le a dolgokat, majd lekapva a gyújtás deknit visszaállította az elfordult gyújtást, s a motor újra üzemképessé vált, amit Vidra azonnal birtokba is vett. :)

Összességében verseny szempontból nem voltunk túl mérvadóak, Én két éve nem hogy pályán nem jártam, de motoron sem ültem, (utcán sem) ráadásul a számomra alulméretesnek bizonyult motoron történő egy órás kucorgást a lábaim is megérezték, Neppernek pedig most sem sikerült bepótolni az elmaradt motorozásokat, de azt hiszem (újra) kezdésnek jó volt. Idegen motorral, idegen pályán, a bőr ruha fojtásában, sok-sok kihagyás után is, de azt kell mondjam az élmény és a hangulat mindenért kárpótol, ráadásul új lendületet és lelkesedést adott a folytatáshoz.

Ezúton is szeretném megköszönni Bereznai Ádámnak a motort, Neppernek hogy segített eljutnom a racsnira, Molnár Zolinak a lehetőséget a kölcsön motorra (ha nem jön oda szólni, akkor nem lett volna motorunk), s nem utolsó sorban Hegyes Sanyiéknak a szervezést.

Nagyon remélem, hogy jövőre valamilyen formában újra találkozunk a pályán, egy vázat addigra mindenképpen összerakok, ahhoz már gyakorlatilag minden meg van, az pénzembe nem kerül, a többit meg majd eldönti az idő.