Ez a mai ez egy ilyen vegyes poszt lesz, mert elég sok minden kimarat a múltkori megapostból, azért is lett olyan rövid.

Először is kicsit válaszolnék az olvasóknak. Többen mondták hogy ha nincs net, akkor jegyzeteljek wordbe, és akkor nem száll el az ihlet, megmarad eredeti formájában. Ezzel az a baj hogy valamiért rám a word úgy hat mint a fogalmazásgátló, wordbe „nincs kedvem írni”, nem tudom másképp megfogalmazni. Pedig ezt a postot is abba írom, muszájból. Lehet hogy nem is kerül ki ma, de most meg kell írjam, mert elég sok dolog az eszembe jutott.

Például ami lemaradt az S-bahnról, hogy nagyon kevés helyen van vasúti átjáró, 90%-ban szintkülönbséges kereszteződések vannak, ezzel sem lassítják a zsúfolt napokon egyébként sem túl gyors forgalmat. Ahol viszont van, ott rendesen szakállas teli sorompó még a gyalogosoknak is, és leengedés előtt kis harangozás jelzi a vonat közeledtét, idióta fénysorompó nincsen, viszont van kis „csapóajtó” a gyalogosoknak, ha mégis teljesen rájuk csukódna a sorompó, akkor legyen hol kimenni, természetesen csak kifelé enged, befelé nem. Ehhez képest valamelyik nap pont ott voltam mikor lecsukódott, de a második sorompó MEGVÁRT, addig nem csukódott le, míg le nem sétáltam a sínekről, pedig a többi már rég lent volt, és egyébként egyszerre szoktak lecsukódni. Hogy honnan tudta hogy ott vagyok, fogalmam sincs, nem láttam se infra szenzorokat, se semmit, főleg mert nem is egy vadi új darab. (és még csak azt se lehet mondani hogy a bakter volt ilyen kedves, mert nincs a közelben ilyen épület)

Aztán, a melóhely.

Egyre inkább meg kell szokjam, hogy most már nem Attilának hívnak, hanem „Áthilá”-nak. Kicsit vicces, de hát ez van. Az egyik főnököm ráadásul iszonyat pihent egy fazon, állandóan nyomja a hülyeséget. A nap legnagyobb eseménye délben van, mikor is „MAHLZEIT!” felkiáltással szinte eldobják a szerszámokat, és egymást félrelökve rohannak az autóikhoz, és még ott is versengve egymással, zúznak ebédelni. J Persze ezt nem kell szó szerint venni, de valami ilyesmi a hatása amikor látja az ember őket sietni az ebédhez. Pedig egyébként jó kis társaság vagyunk, ahogy az elején mondta a főfőnök egy kis család. És tényleg olyan. Igaz, nem sok munkahelyem volt még, igazi meg nem is, de eddig itt érzem magam a legjobban, annak ellenére hogy vannak nyelvi nehézségek. De ezek idővel elmúlnak. Mindig jó a hangulat, tegnap is nem csináltunk semmit még, és az egyik pillanatban még reggel 8 volt, a következőben már 10, és ha dolgozunk is, akkor meg aztán hihetetlen tempóban telik a nap. Nem azt mondom, Csabán a vw-nél is jó kis csapat volt, ott is jól éreztem magam, de ott valahogy sokkal lassabban telt az idő, valahogy sosem akart eltelni a nap. Szóval nagyon örülök hogy ez összejött, bár sosem akartam Németországba jönni nyaraláson kívül.

Csütörtökön a Marienplatzról hazafelé belefutottam egy olyan tömegbe, hogy az valami hihetetlen. Annyian, de annyian voltunk, az U-bahnon nem is kellett kapaszkodni, mert a többi ember megtámasztott, egyszerűen lehetetlen volt hogy eldőlj. Aztán mikor már kicsit oszlott a tömeg beállt mellém az ajtóba egy figura. Hát állítólag én sem vagyok az a túl kicsi ember a magam 182 centijével, de akkor erre az emberre még úgy kellett felnézzek. Aztaqrva! Nem gyengén magas volt a gyerek.

Na, aztán egy kis gasztro.

Ugye reggel 6 körül kelek, és ¾ 8-ra érek be a meló helyre, és ebből vagy egy óra az utazás, szóval sok időm nincs reggelizni, ha nem felejtem el előző este, akkor másnapra van kajám, amúgy meg cumi van. Délben hivatalosan van egy fél óra ebédszünetünk, ami a gyakorlatban inkább egy óra, és még én érek vissza leghamarabb, olyankor szoktam kicsit netezni. Ja igen, nyilván ez az egy óra kevés arra hogy hazajöjjek, így a környékbeli lehetőségeket szoktam használni. Szemben van egy Baumarkt, (kvázi obi/praktiker) egy pékséggel, ezzel csak az a probléma, hogy veszel 3 péksütit meg egy üdcsit, és akkor elköltöttél 8 eurót… Van aztán egy McDonalds, de ugye hosszútávon ez sem a legjobb, plusz itt is belekerül 7-8 euróba egy rendesebb ebéd. (menü+még valami szenya) Nem messze tőle ott a Subway, ez is egy ilyen gyorskajálda, de az ő profiljuk a szendvics. De olyan, hogy a buci fajtájától kezdve mindent megválaszthatsz, az összes összetevőn át. És 30 centi hosszú. Csupán ez is belekerül 6-7-8 vagy több euróba, és hosszútávon az azért eléggé költséges. Úgyhogy olcsó alternatívaként marad a Lidl, ami 10 perc séta, de sajnos itt is kb csak péksütik vannak, abból se túl sok, szóval ez meg elég egyhangú. De egyelőre sajnos nincs jobb. Elméletileg a közelben van Rasul (egy másik fiatal srác, de ő az irodában dolgozik inkább) apjának egy Döner-Kebabos büféje, csak sajnos nem sikerült még megtaláljam, valszeg messzebb van mint ahova gyalog időben el lehet érni.

Na de amikor van időm kaját csinálni magamnak. Kitaláltam egy tök jó szendvicset, egyszerű és finom, asszem ez lesz az egyik új kedvenc kajám. Az ötlet a rántott camambersajt áfonyalekvárral és burgonyakrokettel kajából jött. Eleinte én is furcsán néztem, hogy sajt meg lekvár? HE?! Pedig iszonyat finom.

Na szóval, itt az átlag zsemle az otthon császárzsemlének nevezett cucc. Abból vettem párat, majd megkentem vajjal (nem, nem margarin, hanem rendes vaj!), majd rá a hűtőben talált erdei gyümölcslekvár, és a tetejére pedig edámi sajt. Hm. Nagy királyság mondhatom. Érdemes kipróbálni. Hogy az otthoni 10ft-os vizes zsemlével, tescos margarinnal, a nagyi tömény baracklekvárjával és trappistasajttal is hasonló e az élmény, azt nem garantálom. J

Egy érdekes dolog az, hogy itt vagyok Németországban, még csak nem is a határ mellett, és szinte, alig hallok német szót… Csak a műhelyben, meg itthon, a rokonom beszél németül, akitől a jelenlegi lakást kaptam, de pl. bent a főnökék egymást közt törökül beszélnek, az előző bérlő olasz volt, (tökre a verdákból Luigi jut eszembe róla, a műhelyt meg a javított autókat elnézve elég hasonló lehetett a személyisége ) akkor ugye unokatesómékkal magyarul beszélünk, lemegyek a boltba, magyarokba botlok, ha bemegyek az építkezésre magyarokkal dolgozok, (meg mellettünk még lengyelek, ukránok) akkor unokatesóm elvitt magával edzésre (valami jitsu) ott is magyarok vannak… (mellesleg fölöttem is magyarok laknak, és naponta látok átlagban egy magyar autót)

De mindez még hagyján. A múltkor bementem a Subwaybe, és nem teljesen értettem az eladót, erre megkérdezi hogy honnan jöttem, mondom magyarból, erre ő „kicsit beszélek magyar” és megbeszéltük magyarul hogy mit akarok enni.  Nem olyan rég meg bemegyek a mekibe, kikérem a kaját, kérdezi a csaj hogy itt fogyasztom? Mondom igen. Aztán észbe kaptam hogy németül kéne, mondom ja! Erre megszólal, ja, akkor te is magyar vagy…. :D Vicc. 

Egyébként meg tegnap végre összeraktam a laptopomat, mert nem sokkal érkezésem után a baloldali zsanér végleg megadta magát, eltört a kis keret ami a monitort tartja. Mondjuk 4-5 éves géptől ennyi belefér, főleg hogy milyen brutálisan alul méretezett a konstrukció. Na mind1. Jól sikerült, csak még némi finomhangolásra van szükség, mert perpillanat nem fér még rá a burkolat.  De legalább össze lehet csukni és szállítható, mert eddig egy külső monitor volt rákötve.

Ma meg csaptelepeket szereltem, mert már iszonyat mód le voltak vízkövesedve, és pl 1.5 hete nem tudtam zuhanyozni mert nem lehetett átváltani a csapot. (és még mielőtt drága jóbarátaim ezt kiforgatnák, de, fürdeni azért fürödtem. :P )

Ma meg megjött az első havunk. Na jó, gyakorlatban a második, de az első kb. el is olvadt mire beértem a melóba, már csak az autókon maradt foszlányok emlékeztettek arra hogy valami itt történt. Ma viszont rendesen megmaradt a kis ház tetején, ahogy nézem, egészen mostanáig. Ha jól látom mindjárt a nap is kisüt. DECEMBEEEER KÖZEPE VAAAAN!!!!

Miről is… miről is….

Ja megvan! A rádiók.

Mint rendes autósműhelyben nálunk is a reggel első mozzanata a zárnyitás után a rádió bekapcsolása, mert ha nem szólna valami napközben, teljesen begolyóznánk.

Hát hadd ne mondjam hogy mennyivel jobbak itt a rádiók mint otthon… Nem azt mondom, egy hét után már kb megmondom itt is hogy melyik szám következik, de SOKKAL változatosabb zenéket játszanak mint otthon.

Hallottátok már a rádióban a The Letter-t? Én soha, és ha nem hallom valamelyik filmben, nem is ismerném.

Az idősebbeken kívül tudja valaki mi az a Creedence? Nem is egy számot játszottak tőlük.

Mindezek mellett persze játsszák a mai egynyári (téli?) slágereket is, amikből viszont egész sok jó van per pillanat. Természetesen itt is megvannak az otthon megszokott slágerek, de nem csak azok.

Ja és a Led Zeppelintől a Ramble on? 

Hát mára asszem ennyi, így is többet sikerült írni mint amit terveztem.