Na hát a múltkori hibabejelentős posztom végéről lemaradt a filmtörténelem egyik jelentős idevágó mondata az I’ be back álljbíbekk, de most már inkább nem írom le.
Viszont most visszatértem!
Azt imádom a windowsban hogy két dologtól képes összeomlani, önmagától és bármi mástól. Aztán meg olyan anomáliákat szül, hogy a Bill Gates szintű programozó is csak pislog mint útszéli bambi a közeledő fényszórókra. Aztán gondol egyet, és mint ha mise történt volna, hibátlanul fut tovább mint Forrest Gump. Ez történt drága kedves laptopommal is, míg vagy két hétig be sem kapcsoltam. Magába fordult mint emo a vidám vasárnapon, aztán végül mégis úgy döntött hogy működni fog. Legalább olyan szinten hogy tudjak csinálni egy rendszer visszaállítást, (még szerencse hogy a kis hülye csinált magától egy visszaállítási pontot korábban) így aztán most megint tudok nektek postolni mint rendőr a droszton. Vagy most már túl sok lesz a hasonlatokból? Mint legutóbb a….
Na jó, befejeztem.
Megpróbálom magam rövidre fogni, de nem biztos hogy sikerül.
Ma* valamiért hihetetlen jó kedvem van, nem tudnám megmondani miért, pedig még a nap sem sütött igazán, meg aztán még hó is esett, így aztán reggel-este kotorni kellett a havat az autóról, szerencsére csak por hó volt, és nem fagyott rá, mint valamelyik nap a mosóban az a 100 liter víz.
Kb. úgy érzem magam mint a Galaxis útikalauz stopposoknak c. film űrhajója, aki olyan mint egy beszívott raszta. (na csak nem tudom abbahagyni)
Elöntött az a hihetetlen elégedettség, amit csak ritkán érez az ember, mint mikor minden tökéletes.
Lehet hogy jót aludtam? Pedig nem feküdtem le túl korán, sőt, kifejezetten későn, mert csupa jó film ment a tv-ben.
*ami mára már tegnap, de az is lehet hogy tegnapelőtt
Jut eszembe, erről is akartam írni.
A vasárnapot erősen megfeszített dögléssel töltöttem, és tévéztem. Hogy mik mentek a tv-ben? Az Ötödik elem, majd A Galaxis útikalauz stopposoknak –ezt speciel nem tudom hogy otthon valaha leadták e tv-ben- utána a Már megint egy dilis amcsi film, Surrogates, majd Végső állomás nééégy (mert hogy már erről is a sokadik bőrt húzzák le a teljes egészében ugyanarra a forgatókönyvre épülő részekkel, csak persze némileg változatosabb halálnemekkel**). Otthon egy hónap alatt nem adnak le ennyi jó filmet, nem hogy egy nap/délután.
**de azért a röntgenképes csonttörések eléggé ott voltak a szeren
Ha meg már a tv-nél tartunk (már megint csapongok) természetesen figyelemmel kísérem a New Girlt, eddig nagyon bejön. Meg a gondolatom is, hogy lesz valami a lakótársakkal. Persze egyszerre csak egyel, de azért alakul a dolog. Mindeközben a másik lakótárs meg a cicababa barátnőt döngeti. (vagyis döngetné, de valami ott is kezdődik) Egyébként rajta igen csak meglepődtem, (mármint a cicababán) mert eleinte nem sokat szerepelt, és az első benyomás azt súgta hogy egy echte tipikus plázacica, de nem! Mert egy tökre a földön járó vagány csaj, aki csak úgy néz ki mint egy plázacica. Csak annál egy kicsit jobban. De most nem is akarok átmenni filmkritikusba.
Még az New Girl-s postban említettem hogy otthon leszoktam a tévézésről, hát nem csak arról, de a rádiózásról is. Volt kb. 4-5 adó, amiket inkább nem lehetett fogni mint igen, helyettük lehetett venni román nyelvleckét. (nálunk) Persze, nem véletlen, olyannyira a román határ mellett vagyunk hogy az már inkább románia mint magyarország, csodálom hogy még nem húzták át a határátkelőt Gyula meg Csaba közé. (gy.k. nem, nem személyekről van szó, hanem heLYSég nevekről)
Amikor pedig ismét kicsit magyarországhoz tartoztunk akkor is csak ugyanazokat az ezer éves „örökzöld slágerek”-et lehetett hallgatni, a normálisabb adókon havonta becsúszott egy-egy új szám, jellemzően az is a „hurrányaralunk-tengerszéléngézakékazég” típusú egynyári langyos híg… ból. Normális (persze ez szubjektív), de legalábbis ténylegesen változatos zenéket nem adtak.
Ebből a rövid bevezetőből szerintem kitaláltátok hogy a rádiókról lesz szó.
Bár korábban már írtam hogy itt azért jóval frissebb a felhozatal, valamint olyan számokat is leadnak amiket otthon soha, de most megint szólnék róla egy kicsit.
Persze itt is van pár nagyobb rádió amiknek van egy sablonjuk, így pár nap után már nagyjából lehet tudni melyik szám következik, de azért mindig beszúrnak valami újat, meg egy nap alatt lemegy vagy 4-5 stílus. Szóval változatos. Na meg azt had említsem meg hogy öt megahertzenként van egy adó. Szóval lehet bőven válogatni. És nem az van mint otthon, hogy egész nap megy az-az ötven százéves szám a winampról, este meg beteszünk olyat amit kevesen hallgatnak (szerintük) mint underground, alter, vagy klasszikus zene. Itt van olyan adó ami csak klasszikusokat nyomat, a másik a divatzenéket, a harmadik megint mást.
Úgyhogy rádióból is megtaláltam az új kedvencemet, melynek becses neve szerényen Ego fm.
Hogy mi tetszik benne? Nagyon kevés a szöveg, sok a zene. Leginkább olyan zenéket játszanak amiket a média nem kap fel, mert nem egynyári divatfosok. Sok alter, meg underground zenéjük van, valamint rock, elektro, hip-hop, szóval tényleg mindenféle. És nincs az a hullámzás amit pár sorral feljebb írtam, hogy napközben replay, este meg valami dizsi. Itt reggel is szoktam olyan számokat hallani, mint amikre otthon este 10 után éjszaka bealszok a kocsiban, de este is tudnak betenni húzos pörgős zenéket, szóval rendkívül változatosak. Kb. egy, másfél hete hallgatom őket minden nap, de még nem hallottam ugyan azt a számot játszani tőlük. Így is lehet.
Ha valaki belehallgatna, online is elérhetőek természetesen, egofm.de. Bár net nélkül nem tudom biztosra mondani hogy van-e online adásuk, de ha München környékén jártok, tekerjetek a 100.9-re. (máshol nem tudom hogy milyen frekin megy, meg hogy csak regionális vagy országos adó-e)
Aztán még más:
Egyik este kerestem egy címet ahova másnap mennem kellett, hogy ne reggel csesszem el az időt a keresgéléssel. Már az utca végére értem, meg akartam fordulni, de tiszta hó volt minden, nem láttam a felfestéseket sem, valószínűleg kicsit szar helyen sikerült megállni, mert egy szemből beforduló autónak igen csak útban voltam, s nem akartam feltartani, meg szemből sokan jöttek, így az első kis helyre nagy gázzal befordultam. Hát mit mondjak. A vectrát álló helyből sikerült úgy megfordítani, -krézifék nélkül- hogy rögtön utána a rendőr méregető tekintettel megkérdezte, hogy ez az autó ugye orrmotoros és elsőkerék hajtású? Pedig egyébként valami iszonyatosan tolja az orrát, rendkívül profi módon kell provokálni hogy kitegye a farát, mert mindig az eleje akar elmenni.
Egyébként a két polizist nagyon normális volt, végig jó kedvűen beszélgettünk, még csak azt se mondták hogy meg ne lássák még egyszer, mondtam hogy nem direkt volt (mert tényleg), büntetni meg aztán végképp nem akartak. Amennyire rühellem az otthoni zsarukat, annyira kezdem megkedvelni az ittenieket, mert nagyon normálisak, nem lekezelőek, nem nézik kevesebbnek az embert önmaguknál, és az ember fejével gondolkodnak, nem a rendőrével. (főleg nem a magyar rendőrével) Mondjuk nyilván NÉMILEG más körülmények és fizetés mellett kell dolgozzanak.
A végére meg egy kép, hogy itt is vannak gyökerek:
Ez a kép fogadott egyik reggel, valamelyik nagyon kedves szomszéd (vagy a hausmeister) rátolta a bejáróról az összes havat a kocsira, ami még alapvetően nem is lett volna akkora para, csak egyrészt nem terepjáró, így muszáj vagyok hátrafele elindulni, ami meg némileg problémás ha 10 centire állnak az ember mögött, másrészt meg ott vannak rajta a lámpák, amik azért eléggé sérülékenyek, erre meg nagyon harapok. (sajnos ez az ára hogy lásson az ember, vagy védett helyen van de szart sem ér, vagy látni vele csak rohadtul kell félteni) És azért otthon még mindig 12e körül megy párja a neten, itt kint meg 60-70 euró alatt még nem láttam.
Kíváncsi lennék hogy ha a rokonom 15-20e eurós Audija állt volna ott, arra is rátolja e a havat.
Holnap kaptok egy kis ízelítőt a német nagyvárosi közlekedésből, egyelőre csak írásban, aztán ha majd fejlődök technikai szinten, akkor talán mozgóképen is, de most szólok, aki azt hiszi hogy a németek kurva jól vezetnek, az rohadt nagyot téved.
Ja meg lesz nemsokára egy kis carpontying is, összegyűlt egy-két kép.
